jobbra|bélyegkép|El Greco: Szent Márton és a koldus|264px Tours-i Márton () egyházi nevén Tours-i Szent Márton (Savaria, 316 vagy 317 – Tours, 397. november 8.) Pannonia provinciában született püspök, Tours harmadik püspöke. Franciaország egyik legismertebb keresztény szentjévé vált, a Harmadik Francia Köztársaság védőszentjének hirdették, továbbá számos közösség és szervezet védőszentje lett Európában szerte.

Pannonia szülötte, fiatalon tért át a kereszténységre. A galliai római lovasságban szolgált, de valamikor 361 előtt felhagyott katonai szolgálatával, amikor Poitiers-i Hilár tanítványa lett, és kolostort alapított Ligugé-ban. 371-ben szentelték fel Caesarodunum (Tours) püspökévé. Püspökként tevékeny volt a gall-római vallás maradványainak elfojtásában, de ellenezte a Priscillianista aszketikus szekta erőszakos üldözését. bélyegkép|Szent Márton megkeresztelkedése után kilép a hadseregből, mondván: „Krisztus katonája vagyok, így nem harcolhatok!” Legenda Aurea – Szent Márton püspök(Simone Martini freskója)|264px bélyegkép|A szülőháza felett álló Szent Márton-templom, Szent Márton-kút, mögötte a Szent Márton Látogatóközpont, Szombathely|264px bélyegkép|A Szent Márton-zarándokút állomása Ólmodon|264px bélyegkép|Szent Márton-ábrázolás a Pannonhalmi Bencés Főapátság egyik kapuján|264px bélyegkép|Tours-i Szent Márton 14. századi ábrázolása a zselízi templomban|264px Életét egy kortárs hagiográfus, Sulpicius Severus jegyezte fel. Utazásairól szóló beszámolók némelyikét interpolálhatták életrajzába, hogy hitelesítsék kultuszának korai helyszíneit. Leginkább arról ismert, hogy kardjával kettévágta köpenyét, annak felét pedig egy rongyokba öltözött koldusnak adta a tél közepén. Tours-i szentélye a spanyolországi Santiago de Compostela felé vezető úton a zarándokok híres megállója lett. Kultusza a francia nacionalizmusban újjáéledt az 1870/1-es francia-porosz háború idején, és ennek következtében Franciaország védőszentjének tekintették a harmadik francia köztársaság idején.

Élete Szent Márton a Római Birodalom területén, Savariában (ma Szombathely) született a Kr. u. 316-os vagy 317-es évben.Pannonhalmát 1823-ig Szentmártonnak, ill. Szent Márton hegyének nevezték, mert a helyi hagyomány szerint Márton a közelben lévő Savariában született. A hagyomány úgy tartja, hogy a szülőháza felett áll a mai Szent Márton-templom. Apja jómódú, pogány katonatisztként szolgált, s jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így ott telepedett le. Gyermekként Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, felveszi a kereszténységet. Szülei ezt nem nézték jó szemmel; 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt 4 évig egy kiképző egységnél szolgált, majd 19 évesen lett legionárius.

Márton és a koldus A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy téli este éppen kilépett Ambianensium (ma Amiens) kapuján, amikor nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Saját köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett.

Márton és a katonáskodás 341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit és megajándékozta őket. Márton nem akarta elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni: „Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom". Az uralkodó gyávasággal vádolta meg, válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközet végül is elmaradt, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Márton ezután, 341-ben kilépett a hadseregből, és Poitiers-ba ment. 355-ben Julianus császárral Galliába ment,Jacobus de Voragine: Legenda aurea majd visszatért szülei földjére. Édesanyját megkeresztelte, de apja megmaradt pogánynak.

Márton száműzetése A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az egyik első európai szerzetes kolostort.

Márton lúdjai 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték.

Halála Hivatását haláláig kitartóan gyakorolta, 397. november 8-án hunyt el.

Három nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.

Kultusza, ereklyéje Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt; már életében legendák keringtek jóságáról. A tours-i zsinat 461-ben ünnepet rendelt számára. Tisztelete egyre fokozódott, népszerűvé vált az emberek körében. Sírja felett 476-ban bazilikát építettek, amelyet máig is rengetegen látogatnak. A templom 997-ben leégett, a 11. században építették újjá. Holttestét ereklyeként tisztelik, 1454-ben arany ereklyetartót készítettek számára. 1526-ban a hugenották kifosztották a bazilikát, az ereklyék megsemmisültek, csak néhány csontot sikerült megmenteni. A francia forradalom idejében ismét kifosztották, de az ereklyéknek nem esett bántódásuk; később, 1795-ben új ereklyetartóba helyezték őket. A bazilikát hamarosan lerombolták, és az ereklyéket ideiglenesen egy székesegyházban helyezték el. A sír felett 1863-ban emlékművet emeltek, az új templomot 1886-tól 1902-ig építették, a sír annak kriptájába került. Az ereklyék a Saint-Gatien katedrálisban, a tours-i Szent Márton-bazilikában és egy kisebb koponyacsont a szombathelyi székesegyházban találhatóak.

Szent Márton szülőháza – a legenda szerint – az egykori ókeresztény temető területén álló szombathelyi Szent Márton-templom északi mellékkápolnája, a Szent Márton-kápolna helyén állt. A kápolna bejárata fölött olvasható a felirat: HIC NATUS EST S(anctus) MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. Itt őrzik Szent Márton ujjereklyéjét. A templom előtti kútra 1938-ban állították fel Rumi Rajki István alkotását: Szent Márton megkereszteli édesanyját. Egy újabb kori legenda szerint a templom előtti kút vizével keresztelte meg édesanyját a Sabariába hazalátogató Márton. Szombathely városa 2005. április 28-án bekapcsolódott a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalba. Ekkor helyezték el a Szent Márton-templomban, a Márton születési helyére emlékeztető kápolna bejáratánál az útvonal emblémáját, Márton jelképes lábnyomát.

Szent Márton Franciaország védőszentje. Sulpicius Severus írt róla életrajzot, aki személyesen is ismerte a szentet. Alapvetően háromféle csodát tulajdonít neki: gyógyító csodákat, térítő csodákat, valamint részletezi Márton küzdelmét a Sátánnal. Ezek a csodák tipizálhatók, amelyek tematikus rendben helyezkednek el a műben. A szerző részletesen elbeszéli a koldussal tett csodát, amely szerinte eldöntötte, hogy Márton milyen életpályát választ.

Szent Márton Burgenland tartomány védőszentje, ünnepe: november 11. (hl. Martin, Festtag des Landespatrons). Első ízben 1925. november 11-én ünnepelték.Szent Márton napja Burgenlandban

Szent Márton a szülőföldjének, Magyarországnak is védőszentje, ami több tényezőből ered. Egyrészt a hagyomány szerint Márton a pannonhalmi várhegy mellett született 316-ban vagy 317-ben. (Ez a magyarázata annak is, hogy a pannonhalmi bencés monostort és a bazilikáját Szent Mártonnak szentelték, bár a XX. században bebizonyosodott, hogy Márton szülőhelye a mai Szombathellyel azonos.) Másrészt a középkorban a tours-i püspök a királyi hatalom, a királyság védőszentjévé vált, így Szent István király a lázadó Koppány elleni csatájában az ő támogatását kérte. A győzelem után Márton az Árpád-ház, majd a magyar királyok patrónusa és Magyarország védőszentje lett. bélyegkép|264px|Szent Márton sírja Tours-ban bélyegkép|A MÁV 480-as sorozatának egyik mozdonya Szent Márton alakjával A 2016-os évet Szent Márton-emlékévnek nyilvánította a magyar kormány születésének 1700 éves évfordulója alkalmából.

Nevét viselő települések Berettyószentmárton Bükkszentmárton Győrszentmárton – ma Pannonhalma Hegyszentmárton Hegyhátszentmárton Kisszentmárton Kemenesszentmárton Kunszentmárton Szentmártonkáta Rózsaszentmárton Szalkszentmárton Szilvásszentmárton Tiszaszentmárton Tápiószentmárton Tótszentmárton Zalaszentmárton Szigetszentmárton Martinsberg – Ausztria Martinšćica – Horvátország Saint-Martin-du-Var – Franciaország San Martino Siccomario – Olaszország San Martino del Carso – Olaszország Aradszentmárton / Sânmartin – Románia Váradszentmárton / Sânmartin – Románia Turócszentmárton / Martin – Szlovákia Mártonhely / Martjanci – Szlovénia Martinsville – USA, Virginia / Illinois / Indiana államokban Dicsőszentmárton / Târnăveni, korábban Diciosânmartin – Románia Szépkenyerűszentmárton /Sânmartin – Románia Nyárádszentmárton – Románia Csíkszentmárton /Sânmartin – Románia Kóródszentmárton / Coroisânmărtin Románia Mezőszentmárton / Sânmărtinu de Câmpie Románia Kebeleszentmárton / Kobilje, Szlovénia Homoródszentmárton / Mărtiniș, Hargita megye, Románia San Martín Texmelucan de Labastida – Mexikó, Puebla állam San Martín de las Pirámides – Mexikó, México állam

Tiszteletére szentelt templomok Szerte a világban több ezer templomot szenteltek tiszteletére. Ukrajna: munkácsi székesegyház Egyesült Királyság: Canterbury, London Észtország: Valjala Franciaország: Tours Hollandia: Utrecht Magyarország: Bágyogszovát, Balaton, Bogács, Borsosberény, Buják, Csákberény, Doba (szőlőhegyi kápolna), Egerbocs, Feldebrő, Gyöngyösfalu, Halászi, Hévízgyörk, Hollókő, Isaszeg, Kemenesszentmárton, Kópháza, Kunszentmárton, Nőtincs, Ólmod, Pannonhalma, Pétervására, Rajka, Söpte, Szombathely, Tarnaméra, Tataháza, Und, Vörs, Vörösberény,Balatonalmádi és Vörösberény Története. Kiadja az Almádiért Alapítvány, Balatonalmádi 1995. o. 233. Zsédeny Málta: Baħrija Németország: Olpe Románia: Brassó, Dicsőszentmárton Szerbia: Bácsordas, Szépliget Szlovákia: Pozsony (dóm) Szlovénia: Mártonhely Spanyolország: Ourense székesegyház

Népszokások Magyarországon

Márton napjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon, melyek egyrészt Szent Márton és a ludak legendájához kötődnek, másrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez.

Jegyzetek

Források Tanulmányok Szent Mártonról Sulpicius Severus: Szent Márton élete

Via Sancti Martini – Szent Márton kultusza szerte a világban Szent Márton.lap.hu – linkgyűjtemény

További információk TOURS-I SZENT MÁRTON – Diós István: A szentek élete Csempesz János: Szent Márton ereklyéinek hazahozatala. A küldöttség utja, az ünnepségek; Szombathelyi Egyházmegyei Kny., Szombathely, 1913 (hasonmásban: 2013) Király Ilona: Szent Márton magyar király legendája. A magyar bencések árpádkori francia kapcsolatai. A Berta-monda magyar vonatkozásai; Eggenberger, Bp., 1929 (hasonmásban: 2007) Szent Márton püspök, 316–397. Halálának 1600. évfordulójára; Szombathelyi Egyházmegyei Hatóság, Szombathely, 1996 Szent Márton (316–397) emléke. Konferencia halálának 1600. évfordulója alkalmából. Szombathely, 1997. április 22.; előszó Dobri Mária; Savaria University Press, Szombathely, 1999 (Documenta Savariensia) Lőrincz Zoltán: "Nem vonakodom a munkától"; Savaria University Press, Szombathely, 2004 (Habilitationes Savarienses) Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei. Szombathelyi Képtár, 2008. november 6–2009. február 22.; kiállításrend., szerk. Zsámbéky Monika; Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2008 (A Szombathelyi Képtár katalógusai) Magyar Zoltán: Pannónia védőszentje. Szent Márton a magyar kultúrtörténetben; Kairosz, Bp., 2008 A Szent Márton-kutatás legújabb eredményei. Konferencia; szerk. Zsámbéky Monika; Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2009