Rudolf Franz Ferdinand Höß (más írásmóddal Höss vagy Hoess, fonetikusan: ) (Baden-Baden, 1901. november 25. – Auschwitz I., 1947. április 16.) német SS-alezredes (SS-Obersturmbannführer), 1940. május 4. és 1943 novembere között a hírhedt auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka, ahol emlékiratai szerint 2,5-3 millió embert öltek meg.A történészek becslése szerint az Auschwitzba küldöttek között legalább 1 100 000 zsidó volt a megszállt Európa összes országából, több mint 140 000 lengyel (főleg politikai foglyok), körülbelül 20 000 cigány több európai országból, több mint 10 000 szovjet hadifogoly és több mint tízezer más nemzetiségű fogoly. A zsidó deportáltak többsége a megérkezés után azonnal meghalt a gázkamrákban. Az 1940-1945 közötti években Auschwitz áldozatainak teljes számát 1 100 000 és 1 500 000 fő közöttire becsülik. Többségük, és mindenekelőtt az 1942-től kezdődően érkező zsidó tömegszállítmányok, a gázkamrákban haltak meg. Höß 1922-ben lépett be a náci pártba és 1934-től lett SS-tag. A második világháborút követően kiadták Lengyelországnak, ahol 1947-ben kötél általi halálra ítélték és kivégezték.
Fiatalkora Höß Baden-Badenben született mélyen vallásos, katolikus családban, bár később feladta egyházhoz tartozását. Anyjával, Lina Speckkel és apjával, Franz Xaver Hößszel és két húgával élt. 1901. december 11-én keresztelték, Rudolf Franz Ferdinand névre. Saját önéletrajzi visszaemlékezései szerint magányos gyerek volt, akinek nemigen akadtak játszótársai. Állítása szerint gyerekkorában cigányok egyszer kis híján elrabolták. Apja, aki korábban katonatisztként Német Kelet-Afrikában szolgált, katonai szigorral a keresztény tanok betartására nevelte. Mivel fiát papi hivatásra szánta, Höß úgy nőtt fel, hogy szinte fanatikusan hitt az erkölcsi értelemben vett kötelesség meghatározó szerepében. Életének korai szakában komoly jelentősége volt a bűnnek, és a bűnért való vezeklésnek. Kamaszként szembefordult vallásosságával, miután egy pap beszámolt édesapjának arról, amit Höß bűneként meggyónt. Az apja nem sokkal ezt követően meghalt, Höß pedig a papi hivatás helyett a katonai pályát választotta.
Az első világháború kitörését követően rövid ideig egy katonai kórházban szolgált, majd 14 éves korában áthelyezték a német hadsereg 21. dragonyos ezredébe, amelyben korábban apja és nagyapja is harcolt. 15 évesen az ottomán hatodik hadsereggel harcolt Bagdadban, Kut-el-Amarában és Palesztinában. 17 évesen, mialatt Törökországban állomásozott, előléptették hadnaggyá, ezzel ő lett a német hadsereg legfiatalabb tisztje. Háromszor is megsebesült, és maláriában is megbetegedett. Kitüntették többek között az ottomán Gallipoli-csillaggal, és a német Vaskereszt első és második osztályával. Rövid ideig egy lovas egység parancsnokaként is szolgált.
A háború után Höß befejezte középiskolai tanulmányait, majd csatlakozott az éppen megalakult nacionalista szabadcsapatokhoz, először az ún. Kelet-Porosz Önkéntes Hadtesthez, majd a Freikorps Roßbach nevezetű szervezethez, amelynek tagjaként gerillatámadásokat hajtott végre lengyelek ellen a sziléziai felkelések során, illetve a Ruhr-vidéket megszálló francia erők ellen.
A náci pártban Höß 1922-ben hivatalosan is kivált a katolikus egyházból és Hitler egyik müncheni beszédét hallva belépett a náci pártba, amelyben a 3240-es számú tag lett. Egy évvel később, 1923. május 31-én Mecklenburgban Hitler későbbi titkárának, Martin Bormann-nak az utasítására Höß és a Freikorps más tagjai agyonvertek egy helyi tanárt, Walter Kadowot, akiről azt gyanították, hogy elárulta a francia megszálló erőknek, hogy Höß társa, Albert Leo Schlageter titokban szabotálta utánpótlási útvonalaikat, amiért Schlagetert letartóztatták és 1923. május 26-án kivégezték. Még abban az évben a gyilkosság egyik résztvevője az egyik újságnak elárulta a bűntény részleteit, majd ezt követően Hößt mint a csoport vezetőjét letartóztatták. Bár Höß később azt állította, hogy nem ő volt megbízva a csoport vezetésével, vállalta a felelősséget. Bűnösnek találták és 1924 májusában 10 év börtönbüntetésre ítélték, amit egy brandenburgi börtönben kezdett meg letölteni. Bormannt szintén elítélték, egy év börtönbüntetést kapott. Höß 1928 júliusában kiszabadult és egy földművelést szorgalmazó nacionalista mozgalomnak (Artam Szövetség) köszönhetően földet kapott. 1929. augusztus 17-én megnősült, feleségét, Hedwig Henselt (1908–1989) e mozgalomban ismerte meg. 1930 és 1943 között öt gyermekük született, két fiuk és három lányuk: Ingebrigitt, Klaus, Hans-Rudolf, Heidtraut és Annegret.
Az SS-ben
A hivatalos SS-iratok alapján Höß 1933. szeptember 20-án lépett be a szervezetbe mint jelölt (Anwärter), a háború utáni önéletrajzában azonban azt írta, 1934-ben lett rendes SS-tag. „1934 júniusában Himmler megkért, hogy legyek az SS tagja” – írta. Höß először 1929-ben találkozott Himmlerrel, aki nagy hatással volt rá. Annyira tisztelte, hogy számára minden szava szentnek számított, és még az irodájában is az ő képét tette ki, nem pedig Hitlerét. Még a belépés évében az SS ún. halálfejes egységeihez (SS-Totenkopfverbände) csatlakozott és decemberben kinevezték a dachaui koncentrációs tábor blokkvezetőjének (Blockführer). Ottani mentora Theodor Eicke volt. Höß teljesítményével feljebbvalói elégedettek voltak, és előléptetését javasolták. 1938 augusztusában századossá (SS-Hauptsturmführer) léptették elő és áthelyezték a sachsenhauseni koncentrációs táborba, ahol Hermann Baranowskinak parancsnok segédtisztje (adjutánsa) lett. 1939-ben belépett a Waffen-SS-be. Önéletrajzában azt írta, hogy nem szívesen nézte végig a foglyok fizikai fenyítéseit, ugyanakkor az első kivégzés, aminek szemtanúja volt nem viselte meg lelkileg, aminek utólag sem tudta az okát. Blokkvezetőként igyekezett elkerülni a nyilvános fenyítéseken való részvételt.
Auschwitz parancsnokaként
1940. május 1-jén kinevezték egy dél-lengyelországi leendő fogolytábor parancsnokává. A tábort egy régi osztrák-magyar kaszárnya körül alakították ki a lengyel Oświęcim város (német nevén Auschwitz) mellett. Höß három és fél éven keresztül volt a tábor parancsnoka, ez idő alatt jelentősen bővítette az eredeti létesítményt. Azt az utasítást kapta, hogy hozzon létre egy tízezer fő befogadására képes tábort a jó állapotban megmaradt épületegyüttesből. Elszántan érkezett Auschwitzba, azzal a szándékkal, hogy egy hatékonyabban működő tábort hozzon létre azoknál, mint amikben korábban Dachauban és Sachsenhausenben szolgált. Höß a feleségével és gyermekeivel Auschwitzban, egy félreeső házban lakott.
A láger első lakói lengyelek illetve szovjet hadifoglyok voltak, előbbiek között akadtak földművesek éppúgy, mint értelmiségiek. Auschwitz valójában több különálló táborból állt, Auschwitz I, Auschwitz II-Birkenau és Auschwitz III-Monowitz mellett több kisebb altábor is hozzá tartozott. A teljes komplexum egy körülbelül 8000 hektár nagyságú területen helyezkedett el, amit a helyi lakosoktól teljesen megtisztítottak és lezártak. Auschwitz I volt a tábor adminisztrációs központja, Auschwitz II-Birkenau megsemmisítő tábor volt, a tömeggyilkosságok zömét itt követték el, míg Auschwitz III-Monowitz munkatábor volt, melyben a foglyok az I.G. Farbennek és más német vállalatoknak végeztek rabszolgamunkát.
Höß későbbi tanúvallomása szerint 1941 júniusában Himmler magához hívatta Berlinbe, hogy személyes parancsot adhasson neki. Himmler elmondta, hogy Hitler elrendelte a teljes európai zsidóság megsemmisítését, amire Himmler az auschwitzi tábort szemelte ki, mivel jó vasúti összeköttetésekkel bírt és a rendelkezésre álló nagy földterülete alkalmassá tette arra, hogy elzártan működtessék. Himmler felvilágosította Hößt, hogy a művelettel kapcsolatos további utasításokat Adolf Eichmanntól fogja kapni, ezenkívül kihangsúlyozta, hogy a művelet „szigorúan titkos birodalmi ügy”, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy halálbüntetés terhe mellett senkinek nem beszélhetett róla. Vallomásában azt állította, hogy egyszer szegte csak meg a fogadalmát, amikor 1942 végén az egyre gyanakvóbbá váló felesége előtt felfedte a tábor valódi funkcióját.
1941. szeptember 3-án, miután korábban meglátogatta a treblinkai haláltábort, hogy tanulmányozza a tömeggyilkolási módszereket, komoly kísérletekbe és fejlesztésekbe kezdett Auschwitzban, ami később a leghatékonyabb táborrá vált ezen a téren, és ezzel a holokauszt borzalmainak egyik legfőbb szimbóluma lett. Höß elmondásai alapján egy átlagos műveleti időszakban napi 2-3, egyenként kb. 2000 foglyot szállító vonat érkezett a táborba 4-6 héten keresztül. A foglyokat a birkenaui táborban szállították le a vonatról, a munkaképesnek ítélt rabokat Birkenauban vagy más táborokban helyezték el, míg a munkaképteleneket; gyermekeket, öregeket, betegeket gázkamrákba küldték. Eleinte kicsi, az erdőbe épített bunkereket használtak erre a célra, hogy elkerüljék a feltűnést. Később négy nagy gázkamra illetve krematórium épült Birkenauban, hogy még hatékonyabbá tegyék a gyilkolást és el tudják látni a növekvő mértékű népirtás támasztotta igényeket.
Höß finomította a Treblinkában látott módszereket, a gázkamrák tízszer nagyobbak voltak, így 200 helyett 2000 embert tudtak egy időben megölni. Nürnbergi vallomásában így fogalmaz:
Hößék az elgázosításhoz hidrogén-cianidot használtak, amit a Zyklon–B rovarirtószerből nyertek, miután helyettese, Karl Fritzsch „sikeresen” tesztelte a módszert orosz hadifoglyokon, 1941-ben. Tanúvallomásában azt állította, hogy a korábban máshol alkalmazott szén-monoxidot nem tartotta kellően hatékonynak. Elmondása szerint a Zyklon-B-t kis nyílásokon át juttatták a gázkamrákba, és az áldozatok 3-15 perc alatt haltak meg a képződő gáztól, amit az is jelzett, hogy azok abbahagyták a sikítozást a gázkamrákban.
Höß így magyarázta, hogyan öltek meg 10 000 embert 24 óra leforgása alatt:G.M. Gilbert (1995), 249–50 o.
Höß azt vallotta, hogy Himmler 1942-ben személyesen is megjelent Auschwitzban és végignézett egy teljes megsemmisítési folyamatot. Höß szerint Eichman gyakran tett látogatásokat Auschwitzban, hogy felügyelje az ott folyó „munkát”.
A nürnbergi perre készített írásbeli tanúvallomásában azt állította, hogy a helyi lakosság tudott a megsemmisítésekről.
Auschwitz után
1943. november 10-én leváltották, az új parancsnok Arthur Liebehenschel lett, akivel tulajdonképpen pozíciót cseréltek. Hößt kinevezték az SS Gazdasági Adminisztrációs Főhivatal (SS-Wirtschafts-Verwaltungshauptamt) D1 részlegének az igazgatójává, egyben a koncentrációs táborokat felügyelő Richard Glücks helyettese is lett.
1944. május 8-án Höß visszatért Auschwitzba, hogy felügyelje azt a műveletet (Höss-akció), amely során 1944 májusa és júliusa között, 56 nap alatt mintegy 430 000 magyarországi zsidót szállítottak Auschwitzba, és öltek meg. Még a Höß által korábban bővített létesítmény sem volt képes ennyi holttestet megsemmisíteni, több ezer tetemet a szabadban ásott gödrökben voltak kénytelenek elégetni. Nyiszli Miklós számos, általa ebben az időszakban észlelt kegyetlenkedést leírt Orvos voltam Auschwitzban című könyvében.
Elfogása, pere, kivégzése bélyegkép|jobbra|200px|Elfogása után szövetséges katonák között