Pogány József

Pogány József, születési és 1903-ig használt nevén Schwartz JózsefA Belügyminisztérium 1903. évi 118050. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1903. év 53. oldal 46. sor. (Budapest, 1886. november 8. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. február 8.) politikus, újságíró, irodalomkritikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, a Kommunista Internacionálé munkatársa, John Pepper néven az Amerikai Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja. bélyegkép|Pogány beszél a Tanácsköztársaság idején

Élete Szegény sorsú pesti zsidó családba született, szüleinek komoly erőfeszítést jelentett taníttatása. Érettségi után francia-, német- és magyartanárnak készült, ebben az időben ismerkedett meg a marxizmussal. 1905-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, a tanítói hivatás helyett az újságírói pályát választotta. 1910-től a Népszava és a Szocializmus című folyóiratok munkatársa volt. Irodalomkritikusként többek között a munkások művelődését segítő „Világkönyvtár” sorozat megindítása, a kötetei elé írt bevezető esszék, illetve Ady és az általa vezetett új irodalmi irányzat melletti állásfoglalása fűződik a nevéhez.A magyar irodalom története A marxista szellemű irodalomesztétika egyik első képviselője volt Magyarországon. Pogány József fiatal újságíró korában, 1912-ben jelentkezett a Martinovics páholyba, ahova egy év múlva fel is vették, majd 1914-ben egy napon avatták legénnyé és mesterré. Az első világháború kitörése után frontkatona és haditudósító volt, háborúellenes műveket is írt (Friedrich Adler pere, A Munkapárt bűnei). A szabadkőműves páholyokból 1918-ban a szociáldemokraták pártutasításra kiléptek, Pogány József mellett többek között Diner-Dénes József, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, Vágó József.Pogány József Szabadkőműves Wiki

Az őszirózsás forradalomban és a Tanácsköztársaságban 1918 őszén az MSZDP baloldali ellenzékéhez csatlakozott. Az őszirózsás forradalom egyik irányítója, a Budapesti Katonatanács vezetője lett. Tevékenysége, hozzáértése igencsak vitatott volt.

1918 decemberében még tiltakozott a Katonatanácsban folyó kommunista agitáció ellen, 1919 tavaszán már kész volt együttműködni a kommunistákkal, sőt ő maga is kommunista lett. Egyik aláírója volt a két munkáspárt egyesülését, a proletárdiktatúra megteremtését deklaráló határozatnak. Szerepet vállalt a Magyarországi Tanácsköztársaságban: hadügyi, később külügyi és közoktatási népbiztos és a Vörös Hadsereg II. hadtestének parancsnoka volt. Stromfeld Aurél lemondása után lényegében ő lett a hadügy irányítója. A Szamuely-féle általános hadkötelezettségi koncepció ellenében a Forradalmi Kormányzótanács által 1919. március 24-én felállított háromtagú bizottság (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab) végül is Pogány hadseregtoborzásra épülő koncepcióját támogatta, és ennek alapján jelent meg március 25-én a Vörös Hadsereg fölállításáról szóló rendelet. A hadügy vezetésében lévő nézeteltérései miatt április 4-én lemondott (a Vörös Hadsereg egy zászlóalja is követelte távozását a hadügy éléről), ekkor öttagú hadügyi kollégium vette át a hadügy irányítását.

Magánéleti adalékok Göndör Ferenc (Krausz Nathán) a Tanácsköztársaság sajtódirektóriumának elnöke, Vallomások c., Bécsben 1923-ban kiadott visszaemlékezéseiben írja le, hogy Kun azt állította, azért szövetkezett Pogánnyal, mert „a cél szentesíti az eszközt, és én az ügy érdekében az ördöggel is szövetkezem.” Amire Göndör megjegyzése: „Be kellett látnom, hogy itt aztán igaza van, mert Pogánynál kifogástalanabb ördög még a purgatóriumban sem szerepelhetett, és Pogány mellett még Kun Béla is egy dzsentlemennek a benyomását keltette.”

Népbiztosként tevékeny résztvevője és támogatója volt a Tanácskormány olyan intézkedéseinek, mint például a laktanyák átnevezése uralkodók neveiről munkásmozgalmi alakok nevére; Árpád fejedelem szobrának eltakarása Marx két munkásalakkal ábrázolt figurájával, a szentek és egyházi alakok szobrainak lepellel való letakarása a budapesti május elsejei ünnepségen;Vörös Boldizsár: Árpád helyett Marx, József főherceg helyett Lenin. Történelmi személyiségek elutasítása és méltatása a Magyarországi Tanácsköztársaság hivatalos jellegű anyagaiban Pogány nevéhez fűződik továbbá a Nyugat folyóirat betiltása. Irodalmi munkásságát nem kísérte egyértelmű siker, Napóleon c. darabja a Nyugatban rendkívül lesújtó kritikát kapott Fenyő Miksától kb. egy hónappal a folyóirat betiltása előtt.Fenyő Miksa: Pogány József: Napóleon. Nyugat, 1911. június (11. sz.) I. III.

A Tanácsköztársaság bukása után

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült. A Tisza-per előkészítése során megvádolták az őszirózsás forradalom napján Tisza István ellen elkövetett merényletben való részvétellel, ezért a magyar kormány kiadatását kérte Ausztriától. Állítólag Pogány a merénylet idején éppen az Astoria Szálló erkélyéről beszélt az összegyűlt tömeghez, a nyugalom fenntartását kérve, így Ausztria megtagadta kiadatását; az eljárást a Bethlen-kormány meg is szüntette.Pölöskei Ferenc: A rejtélyes Tisza-gyilkosság, Helikon 1988

1920-ban a Szovjetunióba emigrált, politikai biztosként részt vett a krími harcokban. 1921-től tagja volt a KMP-nek, és ebben az időszakban a Kominternben is tisztséget töltött be. 1922-ben illegálisan az USA-ba utazott, ahol az amerikai kommunista mozgalom magyar részlegében működött, megtanult angolul, majd a John Pepper nevet felvéve az amerikai kommunista párt (Workers Party of America) Végrehajtó Bizottságának lett tagja.

1924-ben visszahívták Moszkvába, de csak később (1925-ben vagy azután) tért vissza, majd rövidesen különféle skandináv, illetve ázsiai országok kommunista mozgalmának (svéd, norvég, dán, kínai, japán, koreai) szervezése céljából külföldre utazott. 1928–1929-ben ismét az USA kommunista mozgalmában tevékenykedett, majd 1930-tól újra a Szovjetunióban élt, ahol gazdaságtörténettel, újságírással foglalkozott.

A Sztálin által kezdeményezett tisztogatások során 1937. július 29-én koholt vádak (pl. ellenforradalmi tevékenység) alapján letartóztatták. 1938. február 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. május 30-án rehabilitálták.A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Pogány József

Munkái

Arany János politikai nézetei (Budapest, 1909) Harcok emberei (tanulmányok, Bp., 1911) A Balkán háború és az osztrák-magyar imperializmus (Bp., 1913) Lemberg. Tíz hónap a cárizmus uralma alatt (Budapest, 1915) A meghódított Orosz–Lengyelországon keresztül (Budapest, 1915) A földre szállt pokol (Az Isonzo eposza, 1916) A Munkapárt bűnei (Bp., 1917) Dánia, a paraszteldorádó (Bp., 1918) Halál ellen van orvosság (Budapest, 1918) Emberek és korok (Bp., 1919) Napóleon (dráma, Bp., 1919) Forradalom és ellenforradalom (Bp., 1919) Szocialista külpolitika (Bp., 1919) A fehér terror Magyarországon (Bécs, 1920) Kommunisták és szakszervezetek (Bécs, 1922) Kultúra, álkultúra (szerk. az életrajzot és a jegyzeteket írta Geréb László, Bp., 1962) Pogány József válogatott írásai (Budapest, 1987) Első világháborús riportok; utószó Kőbányai János; Múlt és Jövő, Bp., 2016

Angol nyelven For a Labor Party: Recent Revolutionary Changes in American Politics: A Statement by the Workers Party. 1922 "Underground Radicalism": An Open Letter to Eugene V. Debs and to All Honest Workers Within the Socialist Party. 1923 The General Strike and the General Betrayal. 1926 Why every miner should be a communist 1928, Worker's library, #6 American Negro problems 1928, Worker's library, #9

Emlékezete A rendszerváltás előtt Budapest VIII. kerületében róla volt elnevezve a mai Víg utca.

1986-ban a Magyar Posta bélyeget adott ki róla.

Jegyzetek

Források Schmidt Mária: A titkosszolgálatok kulisszái mögött. Hitek, ideológiák és hírszerzők a XX. században. XX. szd. Intézet, 2006. Magyarország a XX. században. Szekszárd, 1996–2000, Babits Kiadó

Vértes Róbert – Vagyóczky Károly: Arcképalbum – Magyar Tanácsköztársaság. Budapest, Kossuth Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929

További információk Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005 Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyok Budapesten. Bp., Heraldika Kiadó, 2006 Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992 Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000 Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny. Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez. Összeáll. és szerk. Pritz Pál. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994 Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996- T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993 Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994 Thomas Sakmyster: A Communist Odyssey: The Life of József Pogány/John Pepper New York, Central Europian Press, 2012 Varga József: P. J. Kultúra-álkultúra (Kortárs, 1962. 8. sz.)

Kategória:KMP-tagok Kategória:Az MSZDP korábbi tagjai Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:A Magyarországi Tanácsköztársaság külügyi népbiztosai Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Kivégzett magyar politikusok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Magyar újságírók Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyar emigránsok a Szovjetunióban Kategória:1886-ban született személyek Kategória:1938-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Kommunarkában kivégzett magyarok Kategória:SZKIB-tagok Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Magyar haditudósítók Kategória:A magyar Vörös Hadsereg tagjai Kategória:Haditudósítók az első világháborúban