Lavr Georgijevics Kornyilov (oroszul: Лавр Гео́ргиевич Корни́лов, Uszty-Kamenogorszk, 1870. augusztus 18. – Jekatyerinodar közelében,Szabolcs Ottó és Závodszky Géza: Ki kicsoda a történelemben? (Laude Kiadó, 224. oldal) 1918. április 13.) kozák származású orosz katonai hírszerző, gyalogsági tábornok, rövid ideig az orosz hadsereg főparancsnoka, az ellenforradalom egyik vezetője, aki 1917 szeptemberében jobboldali puccsot kísérelt meg Kerenszkij kormánya ellen.

Élete Katonai pályafutása az első világháború kezdetéig Kornyilov 1885-től az omszki katonai középiskolában tanult, majd 1889-ben a pétervári Mihajlovszkij Tüzérségi Akadémián folytatta tanulmányait, kiváló eredménnyel. Itt 1892 augusztusában végzett. Hadnagyi rangot kapott, és 1892 szeptemberétől Taskentba, a turkesztáni katonai körzetbe helyezték, ahol a Turkesztáni Tüzérségi Dandár 5. Ütegénél szolgált. Számos felderítő akciót indított Kelet-Turkesztánba, Afganisztánba, valamint Perzsiába. Több közép-ázsiai nyelvet elsajátított, és részletes beszámolókat írt megfigyeléseiről.

1895-ben jelentkezett a pétervári Törzstisztképző Akadémiára, és a felvételizők közül a legmagasabb pontszámot érte el. Az iskolát századosi rangban végezte el. Miután az Akadémiát elvégezte és megházasodott, 1898 októberében visszatért Taskentba.

Alig egy hónappal később az üzbegisztáni Termezbe helyezték, ahol hírszerzői megbízatást kapott. 1899 januárjában két társával átkelt az Amu-darja folyón Afganisztánba, ahol saját kezdeményezése alapján, kihasználva nyelvismeretét, kettős ügynöknek adta ki magát. Életét kockáztatva sikerült fényképet és térképet készítenie több erődítményről. Ettől fogva tevőleges résztvevője volt a nagy játszmának, a Brit Birodalom és az Orosz Birodalom közötti, a Közép-Ázsia fölötti hegemónia megszerzéséért folytatott stratégiai küzdelemnek.

1899 augusztusában rövid időre a Turkesztáni Katonai Körzet parancsnokságára helyezték, majd októberben kelet-turkesztáni expedícióra indult. Először Ashabádba vezényelték, majd az év végén Kasgarba érkezett. A következő fél évben megszervezte a postai összeköttetést Osa és a Pamír között. Amerre csak járt, információkat gyűjtött, gyakran úgy, hogy kereskedőnek öltözve elvegyült a helyi lakosság között. Jelentéseket és leírásokat készített Kelet-Turkesztán politikai, etnikai és gazdasági helyzetéről, és az összegyűjtött információt egy ötszáz oldalas Kasgaria és Kelet-Turkesztán. Hadászati-stratégiai vázlat (Кашгария или Восточный Туркестан. Опыт военно-стратегического описания) című monográfiába gyűjtötte össze.

Taskentbe visszatérve Kornyilovot alezredessé léptették elő, és a katonai körzet parancsnokságán kapott beosztást. Hamarosan azonban a Cári Földrajzi Társaság égisze alatt újabb expedícióra küldték, ezúttal Kelet-Perzsiába. Felderítő útja során megállapította, hogy a britek befolyási övezetük kiterjesztésére készülnek. Úti tapasztalatait két könyvben publikálta. 1903 novemberében Kornyilovot Indiába küldték azzal a feladattal, hogy derítse fel a Indus folyó menti brit védvonalakat.

Az 1904 elején kitört orosz–japán háborúról Kornyilov Pesavarban értesült. Az expedíciót félbeszakítva Pétervárra utazott jelentéstételre. Itt hivatali beosztást kínáltak neki a vezérkarnál, de Kornyilov a frontra kérte magát, és így egy lövészdandár élén a Távol-Keletre vezényelték.

A háborút követően pekingi attasé lett.

Az első világháborúban

Az első világháború kezdetekor a Bruszilov tábornok vezette 8. hadsereg dandárparancsnoka, majd a 48. gyaloghadosztály parancsnoka. Az 1915. május 2. és 5. közötti gorlicei áttöréskor könnyebben megsebesült,Eltérő vélemény: „Kornyilov a törzs tisztjeinek egy csoportjával a hegyekbe menekült, de az éhségtől hajtva néhány nap múlva lement a völgybe, és egy osztrák járőr foglyul ejtette. Ivanov tábornok megpróbált legalább olyasmit keresni, ami hőstettre hasonlít, s fenntarthatná a csapatok szellemét. Az igazságot tudatosan meghamisítva megdicsérte Kornyilovot és hadosztályát a harcban tanúsított bátor magatartásáért. Kornyilovból hőst csináltak, amin csak nevettek és csodálkoztak azok, akik tudták, mi volt ez a hőstett.” A. I. Verhovszkij: A nehéz hágón - 65. oldal (Moszkva, 1959) osztrák–magyar hadifogságba esett 1915. május 12-én. Mellhártyagyulladással kezelték Kőszegen. A tábori patikasegéddel, František Mrňákkal együtt 1916. augusztus 11-én megszöktek, Laczkovics István és Németh István nevekre hamisított okmányokkal. A szökés során Szilágyballán, élelemszerzés közben František Mrňákot elfogták. Kornyilov sikeresen hazatért Oroszországba.Kőszeg és Vidéke 1916 augusztus 20 száma.Miért jött Kornyilov Kőszegre? www.vaol.hu/hetvege/miert-jott-kornyilov-koszegre-2786560/ Hozzáférés: 2021.05.23František Mrnák emlékirata

Forradalmak és polgárháború bélyegkép|balra|Lavr Kornyilov kiáltványa 1917. augusztus 29-én (a régi orosz időszámítás szerint) Az 1917. februári oroszországi forradalom után az Ideiglenes Kormány a petrográdi katonai körzet vezetésével bízta meg. Megpróbálta a széteső orosz hadsereg hadrafoghatóságának és fegyelmének helyreállítását, de ez népszerűtlenné tette, ezért áprilisban kénytelen volt lemondani, és visszatért a harctérre, a 8. hadsereg parancsnoka lett. 1917. augusztus 1-jén Kerenszkij a hadsereg főparancsnokává nevezte ki, Kornyilov megkísérelte a forradalmi csoportok elszigetelését, a hadseregben a rend helyreállítását. Mivel ez nehézségekbe ütközött, valamint Kerenszkijjel nem tudtak együttműködni, ezért Kornyilov 1917. szeptember 7. és 12. között katonai puccsot kísérelt meg az Ideiglenes Kormány ellen.

Csapatait a kormányerők még Szentpétervár előtt feltartóztatták. Kornyilovot szeptember 9-én a mogiljovi főhadiszálláson letartóztatták, és a társaival együtt bebörtönözték.

bélyegkép|300px|jobbra|A Bihovban 1917 őszén őrizetben tartott tábornokok (1. számmal jelölve: Kornyilov)

1917. december 2-án az októberi orosz forradalom után megszökött, és a tyekini lovasezred kíséretében délre mentUgyecsa vasútállomás közelében a Vörös Gárda egy osztaga szétverte Kornyilov csapatát. A tábornok az ezred maradványaival magára hagyta, paraszti ruhába öltözött és Larion Ivanov névre szóló igazolvánnyal Romániából szököttnek tüntette fel magát. Előbb szánon, majd vonaton jutott el Novocserkasszkba. (Alekszej Alekszejevics Bruszilov: A cár árnyékában, 249. oldal - a szerkesztő megjegyzése) a Don-vidékre, ahol csatlakozott Alekszejev tábornokhoz és Gyenyikinhez. A doni hadsereg élén harcolt a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg ellen, ám 1918 áprilisában a Jekatyerinodar melletti csatában elesett. Állítólag a bolsevikok kiásták a koporsóját, és nyilvánosan elégették a város főterén a holttestét.Evan Mawdsley: The Russian Civil War (2008) 29. oldal

Kitüntetései Szent Szaniszló-rend, harmadik fokozat (1901), 2. fokozat (1904 és 1906 karddal) Szent Anna-rend, 3. fokozat (1903), és a 2. fokú (1909. december 6.) Szent György-rend, 4. fokozat (1905. augusztus 9.) és a 3. fokú (1915. április 28.) Arany Bátorsági Kard (1907. május 9.)

Bruszilov tábornok véleménye Kornyilovról balra|bélyegkép|Kornyilov 1917-ben

Érdekesség Az Ideiglenes Kormány 1917. március 7-én döntést hozott II. Miklós cár és a cárné letartóztatásáról, arról, hogy a családot Szentpétervár egyik elővárosába, Carszkoje Szelóba kell szállítani. Ezt a feladatot Lavr Kornyilov vállalta el.

Képgaléria

Irodalom Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon (Scolar Kiadó, Budapest, 2003) Alekszej Alekszejevics Bruszilov: A cár árnyékában (fordította: S. Nyirő József, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986) Julier Ferenc: 1914–1918. A világháború magyar szemmel (Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933) Online elérhetőség Залесский К. А.: Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии (Zalesszkij K. A.: Ki kicsoda az első világháborúban? Németország szövetségesei, Moszkva, 2003) A. I. Verhovszkij: A nehéz hágón (Moszkva, 1959) James D. White: The Kornilov affair—a study in counter‐revolution, Europe‐Asia Studies, 1968, 187–205. oldal

Jegyzetek

Források

Galántai József: Az első világháború (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1988, 396. oldal)

További információk

Lenin Wladimir kisebb írásai a Kornyilov-kalandtól kezdve az októberi proletár-forradalom kitöréséig; s.n., s.l., s.a.

Kategória:Orosz cári hadvezérek Kategória:Az orosz polgárháború résztvevői Kategória:1870-ben született személyek Kategória:1918-ban elhunyt személyek Kategória:Az Orosz Birodalom katonái az első világháborúban Kategória:Katonai attasék Kategória:Oroszország hírszerzői