thumb|500px|right|Az Ebola-járvány terjedése a világon. A járványt a WHO “Nemzetközi egészségügyi vészhelyzetnek” nyilvánítottaNemzetközi egészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította az Ebola járványt a WHO, informed.hu
A 2013 vége és 2016 eleje között, mintegy két évig tartó nyugat-afrikai Ebola-járvány a vírus 1976-os azonosítása óta a legsúlyosabb fertőzés volt a megbetegedések és az áldozatok számát egyaránt tekintve. A járvány először Guineában bukkant fel 2013 decemberében, ahonnan hónapok alatt továbbterjedt Libériába és Sierra Leonéba, de egy-egy betegen keresztül világszerte más országokban is megjelent. A járvány 2014 közepén tetőzött, ez volt az első eset, hogy a vírus Nyugat-Afrikában bukkant fel, illetve először fordult elő az Ebola betegség történetében, hogy egy páciens Afrikán kívül fertőződött meg. 2015 márciusában a járvány halálos áldozatainak száma átlépte a tízezer főt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), az Orvosok Határok Nélkül, a Nemzetközi Vöröskereszt és az Európai Bizottság segélyekkel és orvoscsapatokkal igyekezett megfékezni a járvány továbbterjedését. Miután Libériát utolsó érintett államként Ebola-mentes területté nyilvánították 2016. január 14-én, a WHO deklarálta a járvány végét, amely összesen valamivel több mint 11 000 emberéletet követelt Nyugat-Afrikában és a világ más pontjain.WHO: Vége az ebolajárványnak – Index, 2016. január 14. Elszigetelt megfertőződések azonban továbbra is előfordulnak a nyugat-afrikai térségben.
2014 augusztusában a helyi egészségügyi hatóságok elismerték, hogy az Ebola-vírus egy, a nyugat-afrikaitól eltérő válfaja jelent meg a közép-afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol annak idején a vírust először azonosították. Az Egészségügyi Világszervezet hivatalos álláspontja szerint a Kongóban felbukkanó vírus nem volt kapcsolatba hozható a hónapok óta Nyugat-Afrikában tomboló járvánnyal.
A vírus megjelenése Guineában thumb|475px|Az Ebola vírus repülőkutyával történő érintkezés útján fertőzi meg az embereket A The New York Times 2014. augusztusi nyomozása szerint az Ebola-vírus a Guinea délnyugati részén fekvő Guéckédou prefektúrában bukkant fel először, mely régió közvetlenül a szomszédos Sierra Leone és Libéria határán fekszik. Egy Guéckédougou, a prefektúra fővárosa melletti kis faluban, Meliandou-ban egy kétéves gyermek, Emile Ouamouno kapta el először a gyilkos kórt, amelynek következtében 2013. december 6-án meghalt. A kisgyermek valószínűleg egy repülőkutyával történő érintkezés, esetleg harapás után betegedhetett meg. Rövidesen családjára is átterjedt a kór, napok elteltével édesanyja, nővére és nagymamája is meghalt. Mindannyian hasmenésre és vérzéses lázra panaszkodtak, de a faluban senki nem tudta, milyen betegséget kaptak el, és hogyan. A nagymama temetésén gyászolók továbbvitték a kórt másik két faluba, Dandou Pombóba és Dawába. A faluban dolgozó egyik ápoló egy harmadik helyre is eljuttatta a vírust, és mielőtt meghalt volna, megfertőzte az őt kezelő orvost, aki szintén elhalálozott. Még amikor mindketten életben voltak, a kórházban rokonok látogatták meg őket, akiket megfertőztek és akik újabb városokba juttatták el a halálos kórt. A hatóságok csak márciusban ismerték fel, hogy mivel állnak szemben, ám eddigre nyolc guineai településen több tucatnyi ember halt meg.
A járvány kitörése és továbbterjedése Guinea 2014. március 19-én Dr. Sakoba Keita, a guineai Egészségügyi Minisztérium betegségmegelőzés és -elhárítási részlegének illetékese elismerte, hogy egy akkor még meghatározatlan vírusos, vérzéses láz helyi szinten felütötte a fejét, amely addig legalább 35 ember megfertőzését, és azok közül 23 halálozását eredményezte. A minisztérium szakértői rögtön Ebolára gyanakodtak, a betegekből nyert mintákat pedig elküldték további vizsgálatokra Szenegálba és Franciaországba. Március 25-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentette, hogy a guineai hatóságok négy délkeleti régióban azonosították az Ebola-járvány kitörését: Guéckédou, Macenta, Nzérékoré és Kissidougou prefektúrákban, valamint megfertőződések gyanúja merült fel a szomszédos Libériában és Sierra Leonéban is. Guineában eddigre összesen 86 esetet regisztráltak, akik közül 59 ember elhalálozott (68,5%-os arány).
thumb|right|A járvány terjedése Ny-Afrikában
Az amerikai Járványügyi Ellenőrző és Megelőző Központ (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) március 31-én ötfős szakértői csapatot küldött a fertőzött térségbe, hogy segítse a WHO és a guineai Egészségügyi Minisztérium járványkezelő intézkedéseinek végrehajtását. Április 23-ig a megbetegedések száma 242 főre emelkedett, akik közül 142-en meghaltak (59%-os halálozási arány). Május végére a járvány elérte az ország fővárosát, az agglomerációval együtt mintegy kétmilliós lakosú Conakryt. Ibrahima Touré, a Plan Guinea nevű civilszervezet országos igazgatója szerint "Conakry legtöbb kerületében a mostoha életkörülmények, a víz és higiénia hiánya miatt komoly a veszélye annak, hogy a járvány fokozódása válsághelyzetet szül. Ha nincs elég ivóvíz, az emberek nem fogják a rendszeres kézmosás szükségét fontosnak tartani.
Szeptember 18-án olyan sajtóértesülések jelentek meg, amelyek szerint felvilágosítást végző guineai egészségügyi dolgozók, kormánytisztviselők, és az ő munkájukat nyomon követő újságírók holttesteit találták meg a Nzérékoréhoz közeli Womey település latrinájában. A dolgozókat helyiek gyilkolták meg bozótvágókésekkel és más eszközökkel, miután jelenlétük ellen zavargások törtek ki. A jelentések szerint többen úgy gondolták a helyiek közül, hogy valójában a városba érkező egészségügyiek terjesztik szándékosan a kórt, míg mások egyáltalán nem hittek az Ebola-vírus létezésében. Hamarosan a tartományi fővárosban, Nzérékorében is zavargások indultak meg,a mikor pletykák terjedtek el, hogy a város piacterét fertőtlenítő medikusok valójában a vírust terjesztik az emberek körében.
2015 januárjára a járvány intenzitása mérséklődött; a hónap közepére az elemi iskolák 15%-a újra kinyitott. Január 19-én a kormány célul tűzte ki az Ebola-vírus teljes megfékezését 60 nap alatt. A helyi szokások és téveszmék azonban továbbra is komoly hátráltató erőt jelentettek, a WHO közlése szerint a megbetegedések 60%-a a törzsi temetkezési tradícióknak volt köszönhető. Január 27-én Guinea főimámja, El Hadj Mamadou Saliou Camara éppen ezért beszédében kijelentette, a "Korán nem tartalmaz olyan kitételt, hogy elhunyt szeretteink testét meg kell mosni, csókolni, ölelgetni", s felszólította híveit, hogy a járvány megfékezése érdekében legyenek elővigyázatosak, akár a hagyományok rovására is. Február 7-én egy rejtegetett gócpontot fedeztek fel egy faluban, ezért a megbetegedések száma hosszú idő után ismét emelkedett. Két nappal később egy imámot letartóztattak, amiért temetkezéskor ragaszkodott a szokásokhoz, Alpha Condé guineai elnök a rendőrség fellépését megalapozottnak nevezte. Február 11-én egy újabb adatközlés szerint a fertőzések száma ismét növekedett, immár sorban másodjára.
A járvány miatt a 2015-re esedékes elnökválasztást már több alkalommal hónapokkal elcsúsztatták, amiért az ellenzéki pártok diktatúra kiépítésével vádolták meg Condé elnököt s tömegtüntetésekre szólítottak fel, amely viszont növelheti a megbetegedési kockázatot. Az Ebola mellett így egy esetleges politikai káosz is fenyegeti az országot. Guineában az egészségügyi dolgozókkal szembeni helyi ellenállás mindvégig nagyobb méreteket öltött, mint a két másik fertőzött nyugat-afrikai országban. 2015 márciusa közepén 95 új megbetegedést regisztráltak, áprilisban a kormány 5 régióra újabb 45 napos egészségügyi vészhelyzetet terjesztett ki. A WHO május 22-i jelentése ismételten az új megbetegedések számának növekedését jelezte, okának egyértelműen megnevezve a guineai temetkezési szokásokat. Június 1-én egy észak-guineai városban erőszakos felkelések történtek a bissau-guineai határtól nem messze, amely miatt a Vöröskereszt dolgozói elhagyni kényszerültek a települést.
Átterjedés a környező országokba Libéria thumb|right|Nyugat-afrikai pillanatkép a járvány terjedéséről Március végén Libériában először Lofa és Nimba megyékben regisztrálták az Ebola-vírust, ahol az ötből két teszt lett pozitív. Két héttel később, április közepére az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium további lehetséges gócpontokat fedezett fel Margibi és Montserrado megyékben. Ugyanekkor Maliban, Ghánában és Sierra Leonéban is érkeztek bejelentések az Ebolához hasonló tüneteket produkáló megbetegedésekről, de a vizsgálatok kimutatták, hogy ezek egyike sem köthető a vírushoz. Május 23. és 27. között további megbetegedéseket észleltek a már korábban megfertőződött három (Guéckédou, Macenta, Conakry), valamint újabb négy (Boffa, Télimélé, Boke és Dubréka) guineai régióban, illetve ekkor regisztrálták az első megbetegedéseket Sierra Leonéban is. Június közepére a járvány felbukkant Libéria fővárosában, Monroviában is.
Július 27-én a libériai kormány, néhány átkelőhely kivételével, így a repülőtértől eltekintve, elrendelte az ország határainak lezárását. Azon helyeken, melyek nem estek a rendelet hatálya alá, szűrőközpontokat állítottak fel. A labdarúgó-mérkőzéseket betiltották, az elemi iskolákban és az egyetemeken felfüggesztették az oktatást, valamint a legsúlyosabban fertőzött országrészeket teljes területükben karantén alá helyezték.
Augusztusban Ellen Johnson-Sirleaf libériai elnök szükségállapotot rendelt el az ország egész területére kiterjesztve, amely együtt járt "bizonyos jogok és kiváltságok felfüggesztésével". A libériai Nemzeti Választási Bizottság bejelentette, hogy az áldatlan állapotok közepette lehetetlen megtartani az októberre kitűzött szenátusi választásokat, és halasztást kért,"NEC Recommends Postponement of Senatorial Election ", Heritage, 7 August 2014. Accessed 7 August 2014. amelynek kérdésében az ellenzéki pártok megosztottak voltak. Augusztus végén Libéria kikötői hatósága törölt minden átmenő (induló és érkező) hajós forgalmat az ország négy tengeri kikötőjében. Szeptember 8-ára Libéria 15 megyéjéből 14-ben azonosították az Ebola-vírust. Amikor szeptember 20-án Monroviában egy új 150 ágyas kezelési központ nyílt, két napra rá 112 ágy már megtelt betegekkel, a maradékot pedig a megfigyelt személyeknek tartották fent.
Az országnak már a járvány kitörése előtt is az egészségügy súlyos és katasztrofális állapotával kellett szembenéznie a pusztító polgárháború örökségeként. Csak minden 70,000 emberre jutott egy orvos (ez az országban összesen 50 főt jelent). Szeptemberben a CDC jelentette, hogy számos kórházat elhagytak, míg azok, amelyekben folyt gyógyítás, hiányoztak az alapvető felszerelések, vezetékes víz, gumikesztyű valamint fertőtlenítő eszközök. A WHO becslése szerint, Libéria kapacitása 1500 kórházi ággyal elmarad ahhoz, hogy megfelelően kezelni tudják a járványt. A számadatokból egyértelműen kiderül, hogy a járvány legsúlyosabban Libériát érintette, az áldozatok több mint fele ebből az országból származik.
thumb|left|25 ágyas gyógyászati központ Monroviában