Csergő Hugó, születési nevén Hőnig Hugó (Budapest, 1877. január 28. – Sachsenhausen, 1945. január 1.) költő, író, újságíró.
Élete Hőnig Vilmos és Schlanger Cecília (1852–1938) fiaként született. Középiskolai tanulmányait 1887 és 1894 között a Budapesti V. Kerületi Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte.Iskolai értesítők, Budapest - V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium 1895 és 1898 között a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult, s államtudományi doktorátust szerzett, majd újságíró lett. Előbb a Fővárosi Lapok, majd a Pesti Napló munkatársa, azután 1905-ben Vázsonyi Vilmos lapja, a Polgár szerkesztője volt. Végül a Pesti Hírlap munkatársa lett. Irodalmi munkássága elismeréseként 1907-ben elnyerte a főváros 2000 koronás Ferenc József-díját. Sokáig munkatársa volt Kiss József lapjának, a Hétnek. 1911-ben Budapesten feleségül vette Weiszmann Rozáliát, Fodor Aranka opera-énekesnő nővérét.Házassági bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári akv. 1536/1911. folyószáma alatt familysearch.org (Hozzáférés: 2017.08.29.) 1914-ben megszervezte és 1921-ig vezette a főváros népjóléti osztályát. Később a Pesti Izraelita Hitközség főjegyzőjeként működött.
Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) kultúrtanácsának 1939. novemberi alapításakor elnökhelyettesnek választották.Hegedűs D. Géza kiállítási megnyitóbeszéde, 2013-03-24. (Hozzáférés: 2014-07-07) A német megszállás idején a Központi Zsidó Tanács egyik tanácsadója, Stern Samu elnök titkára volt. A holokauszt áldozata lett.
Nagy számmal vannak versei, novellái, színdarabokat is írt. A szépirodalom minden ágában ért el sikereket. Balassa Józseffel közösen összeszedte és sajtó alá rendezte Vázsonyi Vilmos írásait (két kötet, 1927). Szerkesztette a Száz év zsidó magyar költői című antológiát (Bp., é. n.).
Munkái Versek (1904) Az utolsó felvonás (elbeszélések; Budapest, 1900) A lovag úr (színmű, bemutatta a Vígszínház; Budapest, 1906) Harminc év (versek; Budapest, 1908) Levelek, amiket meg nem írunk (regény; Budapest, 1910) A mi szívünk asszonya (1916) A budapesti nyomor vörös könyve (Budapest, 1919) Az első hajnal (színmű, bemutatta a Renaissance Színház; Budapest, 1923) Csergő Hugó munkái 1897–1927 (I-II. kötet; Budapest, 1928) Őszi szonáta (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület, Budapest, 1943)
Jegyzetek
Források
További információk Szini Gyula: Az első hajnal (Csergő Hugó drámája a Renaissanceban) Nyugat 1923. 24. szám. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy Csergő Hugó fordítása Magyar Elektronikus Könyvtár
Kategória:Magyar írók Kategória:Az OMIKE Művészakció résztvevői Kategória:1877-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:A holokauszt magyar áldozatai Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Meggyilkolt költők, írók Kategória:A Pesti Hírlap (1878–1944) vezetői, újságírói Kategória:Meggyilkolt újságírók Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Pesti Napló vezetői, újságírói