Sir Frederick Stanley Maude (Gibraltár, 1864. június 24. – Bagdad, 1917. november 18.) brit katonatiszt, altábornagy, hírnevét elsősorban az első világháború mezopotámiai hadjáratában elért hadi sikereinek köszönheti.
Jelentős katonai múlttal rendelkező családból származott, tanulmányait az Eton College-ban és a Sandhursti Királyi Katonai Akadémián szerezte. 1884 februárjában a Királyi Testőrség Coldstream dandár kötelékébe került és 1885 márciusától Szudánban teljesített szolgálatot.
1893 nyarán jelentkezett a tiszti akadémiára, de kérelmét első körben elutasították. Cambridge hercegének külön, segédtiszti rangjára tekintettel hozott rendelkezése alapján 1895 elején végül mégis megkezdhette tanulmányait. Részt vett a második búr háborúban, majd 1901-04 között Kanadában szolgált. 1909-12 között a Hadügyi Hivatalban (War Office) a „territoriális erők” (Territorial Force, népfelkelők) szervezésénél, mint igazgatóhelyettes dolgozott.
Az első világháború kitörése után először a franciaországi Brit Expedíciós Haderő 3. hadtestének vezérkari tisztje volt, majd október végén dandártábornokként a 14. gyalogos dandár parancsnoka lett. 1915 júniusában vezérőrnaggyá léptették elő. Ezután a 13. hadosztály parancsnoka volt előbb a Dardanelláknál, majd Mezopotámiában. 1916. augusztus 21-én kinevezték a mezopotámiai brit erők parancsnokává. Az 1916-ban Kútnál vereséget szenvedett brit indiai sereg újjászervezésével sikerült a háború kimenetelét megfordítania, és 1917-ben bevette Bagdadot. Kolerafertőzés miatt a háború végét már nem élhette meg, de a mezopotámiai hadszíntér egyik legeredményesebb parancsnokaként maradt fent neve.
Fiatalkora Gibraltáron született 1864. június 24-én, katonacsaládba. Apja Sir Frederick Francis Maude tábornok, aki a krími háborúban teljesített szolgálatainak elismeréseként 1855-ben – az elsők között – megkapta a Viktória-keresztet.Bár a Viktória-keresztet csak 1856-ban alapította meg Viktória királynő, a krími háborúban nyújtott kimagasló hadi sikerek elismeréseként visszamenőlegesen is odaítélték. Anyja Catherine Mary Bisshopp, Sir George Bisshopp parhami baronet lánya. A család 1866-ban hagyta el Gibraltárt; pár hónapig Londonban, majd hosszabb időn keresztül, 1873-ig Írországban éltek.
Már kiskorában érdekelődést mutatott a katonai hivatás iránt és apja mindenben támogatta, hogy ő is szolgálhassa a hazáját.Callwell 1920 – 4. o. Amikor egy küldetés okán a családnak Indiába kellett költöznie, a fiút nem vitték magukkal, helyette beíratták a slough-i St. Michael School (későbbi nevén: Hawtreys) előkészítő iskolába, hogy később a hírneves Eton College-ba küldhessék. A szülők a két idősebb lányukat magukkal vitték; közülük a fiatalabb pár hónap múlva hazatért és a továbbiakban ő gondoskodott öccséről. Iskolai évei alatt Maude nagy népszerűségnek örvendett és remek sportoló hírében állott (atlétika, lovaglás, evezés). Ekkor akasztották rá a "Joe" becenevet, ami élete végéig elkísérte.Beceneve az első világháború idején a "systematic" ("módszeres") jelzővel bővült (ld. a "Megítélése" szakaszt).
Katonai karrier az első világháborúig A katonai akadémiától a második búr háborúig 1883 elején kezdte meg tanulmányait a sandhursti Royal Military College katonai akadémián. 1884 februárjában három társával egyetemben bekerült a Királyi Testőrség Coldstream Dandárjába. Az 1. zászlóaljhoz osztották be, aminek élete első nagyobb katonai vállalkozását köszönheti: 1885 márciusától a második sawakini expedíció keretén belül Szudánban teljesített szolgálatot. A dandárba való belépése után négy évvel, 1888-ban segédtisztté léptették elő.
1893. november 1-jén feleségül vette Cecil Taylort, akitől két lánya és egy fia született.
1893 nyarán jelentkezett a tiszti akadémiára, de felvételi kérelmét első körben elutasították. Cambridge hercegének külön rendelkezése alapján, a segédtiszti rangjára való tekintettel 1895 elején végül mégiscsak megkezdhette tanulmányait. 1896 végén, tanulmányai befejeztét követően a gárda-dandárnál tiszti rangot kapott. Részt vett a Viktória brit királynő tiszteletére rendezett 1897. június 22-i gyémántjubileumi ünnepségsorozat szervezésében. A munkával és felelősséggel járó feszültségét csak tetézte, hogy két nappal a ceremónia előtt elhunyt édesapja.Édesapja halála megviselte; ahogy egy későbbi naplóbejegyzésében megjegyezi: "Nem tudok nem úgy gondolni rá, mint a legjobb apára és mint egy bátor, hűséges, visszavonult angol úriemberre." Callwell 1920 – 30. o.
1899 elején, a második búr háború kitörésének évében megszerezte az őrnagyi rangot. Dél-Afrikában a háborúban 1900 januárjától 1901 márciusáig harcolt. Itt – Driefontein közelében – érte az a súlyos lovas baleset, amelynek nyomát élete végéig viselte; bár csontja nem törött, jobb válla és karja soha nem jött teljesen rendbe.A sebesülése kihatott kézírására is; a gyakran csak ceruzával feltüntetett megjegyzéseit (pl. naplójában) nehezen lehetett megfejteni, főleg, ha neveket takartak. Callwell 1920 – 44., 55., 165. o. Bár a háború 1902 márciusáig elhúzódott, az angolok 1900-ban – tévesen – úgy élték meg, hogy hamarosan befejeződik. Ez is közrejátszott abban, hogy rövid mérlegelés után Maude elfogadta a számára felajánlott hadügyi titkári kinevezést Kanada főkormányzója, a Lord Minto mellé.Callwell 1920 – 56. o. A búr háborúban tett szolgálatai elismeréseképpen megkapta a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet (Distinguished Service Order).
Kanadai küldetés Londonba való visszatérését követően rövid ideig kórházban tartózkodott, ahol újabb kezelést kapott a karja miatt. 1901 májusában feleségével és három gyermekével együtt új kinevezése eredményeként Kanadába utazott. Munkája csak névleg volt katonai, a gyakorlatban sokkal inkább szervezési képességeit kellett kamatoztatnia. Első komolyabb feladata a yorki hercegi pár (a későbbi V. Györgyöt és Mária királyné) érkezésének előkészítése volt. A pár szeptemberben érkezett meg Kanadába, közvetlenül azután, hogy William McKinley amerikai elnököt meggyilkolták.Szeptember 6-án lőtték le és szeptember 14-én belehalt sérüléseibe. A merénylet miatt a szervezés során külön óvatossággal kellett eljárni. A királyi látogatás jól sikerült és Maude-ot szolgálataiért 1901 októberében a Szent Mihály és Szent György Érdemrenddel (Order of St Michael and St George) tüntették ki.
Családjával 1904-ig, a főkormányzó leköszönéséig Kanadában maradt. Ez egy nyugalmasabb időszak volt az életében, habár a szervezés terén szerzett tapasztalatai később még a fronton is nagy szolgálatot tettek neki.Ld. a kettős evakuáció szervezési munkáit a Dardanelláknál és a brit indiai hadsereg újjászervezését a mezopotámiai hadszíntéren a kúti vereséget követően. Egyúttal lehetősége adódott arra is, hogy felmérje egy idegen ország hadügyi helyzetét, hiányosságait és lehetőségeit. Tapasztalatairól az anyaországba küldött jelentéseiben számolt be. Különösképpen élénk érdeklőst tanúsított az új milícia törvény iránt, amelynek tervezetét 1903-ban juttatták el Angliába.A milícia törvénnyel (Militia Act) kapcsolatos véleményét Arnold-Forster hadügyi államtitkár számára írt levelében részletezi: ld. Callwell 1920 – 78–89. o.
Feljebbjutás a ranglétrán Angliába való visszatérését követően megkapta zászlóalja parancsnok-helyettesi beosztását. Amikor híre jött, hogy Lord Minto Brit Indiába készül, jelentkezett korábbi posztjára. Az elutasítás híre csalódással töltötte el.Callwell 1920 - 86. o. 1905-ben rövid ideig Arnold-Forster hadügyi államtitkár mellett volt személyi titkár. Valamelyest hosszabb ideig (1906 és 1908 között) helyettes segédtiszt és ellátó főnök volt a partvédelemnél Plymouthban. A munkát kényszerből (anyagi problémái miatt) vállalta el; a valóságban nagyon vágyott arra, hogy a képesítésének és tapasztalatának megfelelő beosztásba kerülhessen.Callwell 1920 – 85–90. o.
1907-ben értesítették alezredesi kinevezéséről, amit vegyes érzésekkel fogadott. Ahogy naplóbejegyzésében kifejtette: "Egyszerre tölt el örömmel, hogy bár csak négy betöltetlen poszt van a seregben, lehetőséget kaptam, hogy a ranglétra következő lépcsőfokára léphessek; ugyanakkor kimondhatatlan szomorúságot érzek amiatt, hogy az ezredemet otthagyjam. Mióta csak elvégeztem az akadémiát, jóban és rosszban mindvégig az ezred volt az otthonom. Nem tehetek ellene, de mély szomorúsággal tölt el az elválás gondolata."Callwell 1920 – 93. o.
1908 áprilisában otthagyta Plymouthot és csatlakozott a 2. londoni hadosztályhoz, majd egy évre rá örömmel elfogadott egy új kinevezést, ami az ezredesi rangot és e mellé komolyabb fizetésemelést is vont maga után; 1909. április 1-től a Hadügyi Hivatal (War Office) – Territoriális Erők (Territorial Force) területvédelmi félreguláris egységek szervezésével foglalkozó törzs igazgató-helyettesi posztjára került.Callwell 1920 – 97. o. A hivatali munka mellett nyaranta látogatást tett a kiképző táborokban; tapasztalatairól jelentésben számolt be. 1909 májusában elhunyt Eduárd király; a temetési szertartáson, majd egy év múlva utódja, György király koronázási ceremóniáján Maude is részt vett. 1911-től ezredes.
1912-ben otthagyta a Hadügyi Hivatalt és csatlakozott az írországi Curraghnál állomásozó 5. hadosztályhoz. Ez a munka sokkal több szabadban töltött időt ígért, ami a sok hivatali munka után felüdülés volt a számára.Callwell 1920 – 105. o. 1914 januárjában visszatért a Hivatalhoz, GSO1General Staff Officer, 1st Grade kinevezésben, sokkal inkább kényszerből, mint örömből; úgy érezte, hogy jövője szempontjából nem volna ildomos a visszautasítania a felajánlott helyet.Callwell 1920 – 110. o. Itt érte áprilisban a háború kirobbanásának híre.
Szolgálat az első világháborúban
1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd főherceg halálával kirobbant az első világháború. Maude a kezdetektől részt vett a háborúban; útja a nyugati fronttól (1914 nyara – 1915 nyara) egy hosszabb utat bejárva a Dardanellákon át (1915 nyara – 1916 tavasza) a mezopotámiai hadjáratba (1916 tavasza – 1917 ősze) vezetett.A háború ideje alatt csak kétszer hagyta ott ezt a hadszínteret; 1915 tavaszán sebesülése miatt és ugyanezen év nyarán pedig új kinevezése miatt.
Nyugati front left|thumb|551x551px|Maude tábornok az első világháború idején (1917). Kezdetben az Expedíciós Haderő 3. hadtest törzskarában szolgált vezérkari tiszti beosztásban William Pulteney tábornok és John Philip Du Cane dandártábornok alatt. A brit erők mozgósítása augusztus 5-én kezdődött. Maude Augusztus 26-án, a Braemar Castle nevű gőzös fedélzetén érkezett meg Le Havre-ba. A Compiègne-ben állomásozó főhadiszálláson Pulteney tábornok átvette a hadtest parancsnoki teendőit. A brit haderő tényleges – ámbár lassúAz Aisne folyónál Maude és egysége csaknem egy hónapot töltött. – előrenyomulása 5-én kezdődhetett meg. A németek október elején elfoglalták Antwerpent. Félve attól, hogy a német csapatokat átcsoportosítják, október 11-én a 3. hadtest gyalogságát vonaton elkezdték átszállítani Saint-Omerbe, majd onnan buszokkal keleti irányba, a 2. hadtest nyomában.Maude szerint elhibázott lépés volt a buszoztatás, mert gyalog is előbb megtették volna a távot. A szervezetlenség miatt ráadásul megvolt a veszélye annak, hogy a hátrahagyott egységeket megtámadják. Callwell 1920 - 126. o. 14-én elfoglalták Bailleult, majd Armentières-ig nyomultak előre. A németek folyamatos tűz alatt tartották őket, így – némiképp Maude csalódottságáraCallwell 1920 - 129. o. – Pulteney úgy döntött, főhadiszállását visszahelyezi Bailleulbe. Ekkor, október végén Maude-ot dandártábornokká léptették elő és kinevezték a 14. (gyalogos) dandár parancsnokának.