A HMS Princess Royal (Királyi Hercegnő) volt a Lion osztályú csatacirkálók közül a második hajó. Az osztályt a háború előtt tervezték, a német Moltke-osztályú csatacirkálókra válaszul. Az előző Indfatigable osztályú hajókhoz képest komolyan javult a sebesség, a fegyverzet és a páncél. A hajó neve hercegnőt jelent, mely cím az uralkodó legidősebb lányát illette.

Az 1911-ben vízre bocsátott Princess Royal a háború kitörése után egy hónappal már az első helgolandi csatában harcolt. Később a Karibi-térségbe vezényelték, hogy megakadályozza a német Kelet-ázsiai Hajóraj áthaladását a Panama-csatornán. Miután a német hajók 1914 decemberében elsüllyedtek a falklandi csatában, a csatacirkáló visszatért Európába. Részt vett a doggerbanki csatában, ahol csak néhány találatot ért el, viszont az egyik gránátja megbénította a Blücher német páncélos cirkálót. Ezután az 1. Csatacirkáló Köteléknek lett a zászlóshajója, Osmond Brock parancsnoksága alatt. A jütlandi csatában kisebb sérüléseket szenvedett, másfél hónap alatt ki tudták javítani. A csata után a második helgolandi ütközetet kivéve eseménytelen észak-tengeri őrjáratokban vett részt. 1920-ban tartalékba helyezték, majd a washingtoni haditengerészeti szerződés szerint 1922-ben szétbontották.

Konstrukció Tervezés bélyegkép|bal|300px|HMS Princess Royal A Lion osztályú csatacirkálókat, ahogy a flottánál nevezték „Remek Macskák”, Philips Watts a hadihajó-építés igazgatója tervezte. A hajóknak a kiváló Moltke osztályú csatacirkálókat kellett felülmúlniuk. Az Indefatigable osztályhoz képest növelték a sebességet, jelentősen a védelmet és fegyverzetet is. Ezzel a hajók a kor legnagyobb hadihajóivá váltak. A Princess Royal a Vickers Barrow- in-Furness-i üzemében készült. A hajó osztály eredetileg négy hajóból állt volna. A Lion és a Princess Royal az 1909-es programban épült meg, míg az osztály harmadik cirkálójának tervezett Queen Mary az 1910-es program során valósult meg. A Queen Mary társainál kissé nagyobb volt és módosított 13,5 hüvelykes lövegekkel volt fel szerelve, ezért féltestvérnek tekinthető. Osztály negyedik tagja a tervek szerint a HMS Tiger lett volna, de építés közben jelentősen áttervezték, a főtüzérséget előnyösebben helyezték el, ezért ez is csak féltestvérnek tekinthető. E négy hajót nevezték a flottánál a „Remek Macskáknak”.

Általános jellemzők

A hajó teljes hossza 213,4 méter, legnagyobb szélessége 27 méter, tervezet merülése teljes terhelésnél 9,9 méter. A hajó normál vízkiszorítása 26 270 angol tonna (26 690 metrikus tonna), teljesen feltöltve 30 820 angol tonna (31 310 metrikus tonna), ezzel a Lion osztály több mint 800 tonnával többet nyomtak az előző hajóknál. A metacentrikus magassága a hajónak terhelés alatt 1,8 méter volt.

Hajtóművek

A Princess Royal-t két páros Parsons közvetlen hajtású gőzturbina hajtotta meg, melyeket két különálló turbina teremben helyeztek el. A turbinákhoz szükséges gőzt 42 Yarrowlarge vízcsöves kazán állította elő, 7 kazánházban. A hajó szénraktáraiban maximálisan 3600 t szén fért el, ezen felül további 1153 t fűtőolajat raktároztak. A fűtőolajat a szénre permetezték, növelve az égés sebességét. A hajót négy hajócsavarral szerelték fel. Minden turbina állt egy nagynyomású előre- és hátrameneti fokozattal a külső csavartengelyen és egy alacsony nyomású előre- és hátrameneti fokozattal a belső tengelyen. A tervezett teljesítmény 70 000 lóerő (52 199 kW) volt, amely teljesítmény alatt a tervek szerint 28 csomós (52 km/h) sebességet kellett elérnie a cirkálónak. Az 1912 szeptemberében elkezdett tengeri tesztjei során a Princess Royal 78 803 lóerő (58 763 kW) mellett 28,5 csomós (52,8 km/h) sebességet ért el. A maximális teljesítmény tesztekre 1913 júliusában került sor. A csatacirkáló 96 238 lóerős (71.765 kW) teljesítmény mellett 27,97 csomós (51,80 km/h) sebességet ért el, szokatlanul nagy, 29 660 hosszú tonnás (30 140 t) terhelés mellett. A hajó gazdaságos 10 csomós sebességgel 5600 tengeri mérföldet (10 390 km) tudott megtenni. Két darab kormánnyal volt felszerelve, akárcsak az előző hajóosztály.

Fegyverzet

Princess Royal fő fegyvere nyolc darab BL 13,5 hüvelykes (34,3 cm) MK VL ágyú volt, melyek négy darab MK2 típusú ikerlöveges hidraulikus működtetésű tornyokban kaptak helyet. Az ágyúk maximális lőtávolsága 20 fokos emelkedési szög esetén 24 000 yard (21 945 méter) volt, percenként körülbelül 2 lövést tudott leadni. A tornyokat a hajó középvonalában helyezték el. Kettőt az orr-részen, melyekből a kéményhez közelebbit megemelték. Egyet a második és harmadik kémény között, az utolsót meg a tatnál. A tornyok jelölése az orrtól kiindulva A, B, Q és X volt. Másodlagos fegyverzet 16 darab BL 4 hüvelykes MK VII löveg alkotta, ezeknek az ágyúknak a többségét a felépítményben kazamatákban helyezték el. Két ágyút a fedélzetre szereltek az elülső kazamata ágyúk felé, ezek a lövegek 1913-14-ben lövegpajzsot kaptak, hogy a kezelőszemélyzetet jobban védjék az ellenséges tűztől. Ezek a fegyverek a 31 font tömegű gránátokat 12 000 yardra (10 936 méter) tudta kilőni. A Csatacirkáló légvédelmi fegyverzet nélkül épült, de 1914 októberében egy QF 6 fontos Hotchkiss ágyúval szereltek fel, mely magas szögben tudod tüzelni. A 6 Font (2,7 kg) tömegű gránátot 1765 láb/s (538 m/s) kezdősebességgel max. 10 000 lábra (3000 méter) tudta kilőni, de hatótávolsága mindössze 3600 láb (1100 méter) volt. Ennek az ágyúnak a maximális tűzgyorsasága 20 lövés percenként. 1915-ben egy QF 3 hüvelykes 20 cwt légvédelmi ágyút kapott, melynek legnagyobb emelkedése 90 fok volt. Ez a fegyver a 12,5 Font (5,7 kg) tömegű gránátokat 2500 láb/s (760 m/s) kezdősebességgel percenkénti 12-14 lövéssel maximálisan 23 500 lábra (7200 m) tudta juttatni. A cirkáló fel volt még szerelve két darab 21 hüvelykes MK II torpedóvetővel volt felszerelve az ’A’ torony előtt.

A Lion osztály építésének idejében a központosított tűzvezérlés még gyerekcipőben járt. Akkoriban minden ágyú helyileg célzott és lőtt. A cél viszont az volt, hogy koncentrálni tudják a hajó tüzét, a főtüzérség összes ágyújának a célzását a tűzvezető tiszt ellenőrzése alá kerül, aki az irányzó toronyban (Director) foglalt helyet. A Lion osztály egy MK3 Dreyer-asztallal és Dreyer–Elphinstone-órával volt felszerelve. A cirkálók 9 láb bázistávolságú Barr & Stroud koincidenciális távmérővel volt felszerelve. A cél hajóról az adatokat a főárbocon elhelyezett Megfigyelő Állásban határozták meg. A cél hajó távolságát, irányát, iránylatát és sebességét az Adattovábbító Központba küldték. Itt a lőtávot és az előretartást kiszámolták a Dreyer asztal segítségével és a tűzvezető állásba továbbították, ahol a tüzér tiszt meghatározta a torony-elfordítást, csőemelkedés mértékét és egy óra szerkezeten megjelenítették a tornyokban. A lövegtoronyban lévő tüzéreknek csak annyi volt a feladatuk, a löveget úgy állítsák be, hogy az órán a két mutató fedje egymást („Kövesd a mutatót!”). Ezután a tűzkészséget jelentették és a tüzér tiszt parancsára elsütötték az ágyúkat. Hosszas vita utána a Királyi Haditengerészet 1913-ban elfogadta, hogy a flotta nagy hadihajóin rendszeresítik a központi tűzvezetést. A Lion osztály-t 1915 közepétől 1916 májusáig szerelték fel központosított tűzvezetéssel.

1918 elején a Princess Royal Q és X tornyára katapultokat szereltek fel ahonnan Sopwith Pup és Sopwith 1 1/2 Stutter repülőgépek szállhattak fel. A Pup célja a német Zeppelinek lelövése volt míg a 1 1/2 Strutter feladata a hajó tüzérségének a tűzhelyesbítése és a felderítés volt.

Páncélzat

Bár az Invincible-höz és az Indefatigable-höz képest jelentősen erősebb volt a páncélzata a Princess Royal-nak, nagy kaliberű lövedékkel szemben még mindig gyengén védett volt. Azonban ez a páncélzat elégséges volt a cirkáló számára amennyiben a tervezett eredeti szerepkörében vetették be. A csatacirkálók feladata nem ellenséges nehézegységekkel való csatározás volt, hanem az ellenség portyázó cirkálói/segédcirkálói voltak. Már a korban egyes szakértők biztos vették, hogy a flották parancsnokai a csatacirkálókat a nehéz fegyverzetük miatt a csatasorba fogják állítani, így korlátozva a szabadságukat és kiteszik őket nehéz egységek tüzének. A történelem kínosan bizonyította ezt.

A Princess Royal a vízvonalnál a fő övpáncél 9 hüvelykes (229 mm) Krupp cementált páncélból állt a hajó közepén, ez a végei felé 4 hüvelykesre (101 mm) csökkent, viszont a far és az orr semmilyen páncélzatot nem kapott. A fő páncélöv felett a hajó páncélja maximum 6 hüvelyk (152 mm) volt ugyanolyan hosszan mint a fő páncélöv. A két vége fele az A és X lövegtornyok alatt 5 hüvelykesre (127 mm) csökkent a páncél. A lövegtornyokat és a barbettákat 8-9 hüvelyk (203–299 mm) vastag páncél fedte, kivéve a lövegtornyok tetejét amelyeket csak 2,5- 3,25 hüvelykes (64–83 mm). A fedélzetet nikkel acél páncél borította 1-25, hüvelyk (25–64 mm) vastagságban. A torpedóvédő válaszfalakat 2,5 hüvelykes (64 mm) készítették. A lőporraktárakat szintén 2,5 hüvelykes páncélzat védte. A hajó legvastagabb páncélja a parancsnoki toronynál és a kommunikációs csővezetékeknél volt ahol 10 hüvelykes (254 mm) páncél védte. A jütlandi csata után a hajókat 1 hüvelykes plusz páncéllal látták a fedélzeten, lőszerraktáraknál és a tornyok tetejénél, ez körülbelül 100 tonna plusz súlyt jelentett.

Szolgálat bélyegkép|250px|A Princess Royal és a Queen Mary Oroszországban A Princess Royal gerincfektetésére 1910. május 2-án került sor a Vickers barrow-in-furrnessi hajógyárában. Vízre bocsátást Lujza brit királyi hercegnő jelenlétében 1911. április 29-én került sor. A Királyi Haditengerészet 1912. november 14-én állította szolgálatba a csatacirkálót. A hajó 1 955 922 fontba és a fegyverzet további 120 300 fontba került az Egyesült Királyságnak. Szolgálatba állítás után a Princess Royal az 1. Cirkálórajhoz csatlakozott, amelyet 1913 januárjában át neveztek 1. Csatacirkálórajnak. Március 1-jétől Beatty ellentengernagy vette át a parancsnokságot az egység felett. A kötelék 1914 februárjában Brestbe látogatott, majd júniusban Oroszországba hajóztak.

Első világháború

A Princess Royalt első akciójára 1914. augusztus 28-án került sor az első helgolandi ütközet során. A csatacirkáló Beatty fedező erői közé tartozott, melyek eredeti feladata a brit cirkálók és rombolók védelme volt esetlegesen kifutó német Nyílttengeri Flotta erőitől. 11:35-kor angol könnyű cirkálók még nem hagyták a csatahelyszínét és félő volt, hogy a dagály már lehetővé teszi a német csatahajóknak a Jade torkolaton való átkelést. A brit tisztek téves jelentései miatt úgy tűnt, hogy a már a közelben járnak a német nehézegységek, ezért Beatty úgy döntött, hogy csatacirkálóival teljes gőzzel délnek a csata helyszíne felé fordul. A brit Arethusa cirkáló a csata során már súlyos sérüléseket szerzett, mozgásképtelenné vált és két német cirkáló, az SMS Cöln és Strassbourg szorongatta, mikor 12:37-kor be futott Beatty a csatacirkálóival. Ugyan a ködben a Stassbourg-nak sikerült elmenekülni, a Cöln-nek nem volt ilyen szerencséje, hamarosan megbénult a brit hajók tüzétől. Az azonnali süllyedéstől a SMS Ariadne feltűnése mentette meg, Beattyt meglepte a német hajó feltűnése és azonnal áthelyezte a tüzet az Ariadne-ra. Kevesebb mint 6000 méterről 3 sortüzet lőtt ki a Lion és a Princess Royal a német kiscirkálóra. Tűzök következtében ugyan a német hajó kigyulladt de sikerül arrébb vánszorognia. Megmenteni nem tudták, később német egységek vették fedélzetére a személyzetet. Ezután Beatty 13 óra után nem sokkal igen közelről 3 km-ről elsüllyesztette a Cöln-t. A személyzetet az angolok magukra hagyták.