thumb|jobbra|260px|Gál Irén sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonja előtti soron, 13. parcella, Jobb oldali sírsétány, 15.
Gál Irén, születési és 1900-ig használt nevén Grün Irén,A Belügyminisztérium 1900. évi 36618. sz. rendelete. MNL-OL 30793. mikrofilm 1107. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 13. oldal 7. sor. (Nagyenyed, 1890. december 14. – Budapest, 1974. szeptember 17.) zongoratanárnő, pártmunkás, Kun Béla felesége.
Élete Születése idejére elszegényedett, élénken politizáló zsidó polgári családból származott. A kolozsvári felsőbb leányiskola elvégzése után a helyi konzervatóriumban tanult, közben már magántanítványokat is vállalt. Többször koncertezett a városban, ezek révén némi elismertséget szerzett. A társadalmi kérdésekkel élénken foglalkozó lány Palágyi Menyhért előadásait hallgatta az egyetemen, nézetei ekkor még Ferdinand Lassalle-éihoz álltak a legközelebb. A Kolozsvárott újságíróskodó Kun Bélával 1912-ben, egyik barátnőjénél ismerkedett meg, megfelelő szellemi partnert talált benne. Kun August Bebel eszméivel ismertette meg. A Gál család ellenérzései dacára 1913-ban összeházasodtak. Két év múlva született meg első gyermekük.
1918 november végétől illegalitásban élt Seidler Ernőnél, Sebestyén Emilné álnéven. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt 1919 áprilisától a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, a Zeneművészeti és Színházi Osztályon, Reinitz Béla vezetése alatt. A kommün bukása után előbb Ausztriában, majd Olaszországban élt, később a Szovjetunióba ment, ahol csatlakozott férjéhez. 1924-től 1926-ig a Nemzetközi Vörös Segély szervezetében dolgozott, 1926-tól 1937-ig a Marx–Engels–Lenin Intézetben. Férjét 1938. július 29-én letartóztatták, majd kivégezték, őt bebörtönözték, később szabadlábra helyezték és rehabilitálták. Magyarországra 1959-ben tért vissza, és megkezdte emlékiratainak megírását.
Lánya Kun Ágnes műfordító, Hidas Antal felesége volt.
Fő műve Kun Béla (emlékezések, Bp., Magvető Könyvkiadó, 1969)
Irodalom K. B.-né (Népszabadság, 1974. szept. 18.)
Jegyzetek
Források Kun Béláné: Kun Béla, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1969 Konok Péter: Kun Béláné: a pártfeleség = Múlt-kor 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2015. szeptember 21.)
Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar emigránsok a Szovjetunióban Kategória:Magyar nők Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Nagyenyediek Kategória:Magyar zenepedagógusok Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyar politikai foglyok Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek