Szántó Rezső (szül. Schreiber, Nagykanizsa, 1892. január 4. – Budapest, 1970. augusztus 21.) magyar jogász, pártpolitikus, lapszerkesztő.
Élete Fiatalkora Édesapja Schreiber Sándor hentessegéd, édesanyja Günsberger Szelina háztartásbeli volt. 10 testvéréből 7 érte meg a felnőttkort. Családja az 1890-es évek elején költözött Nagykanizsára, s Szántó itt végezte elemi iskoláit. 1904-ben családjával a fővárosba költözött, s a Tavaszmező utcai fiúgimnáziumban 1910-ben érettségi vizsgát tett. A munkásmozgalommal egyik fivére, Szántó Béla ismertette meg, Rezső 20 éves korában. Csatlakozott a Galilei Körhöz, belépett a VIII. kerületi Munkásotthonba, illetve a Szabadság Munkásképző Egyletbe is. A jégbiztosító kartellnél kezdett dolgozni, eközben egyetemre járt, s az első világháború kitörésének évében a Budapesti Tudományegyetemen megszerezte jogi diplomáját. Ezután a frontra küldték.
A forradalmak alatt
1918-ban Póla városában a cattarói matrózlázadás alatt a katonatanács küldöttjének tették meg. Az őszirózsás forradalom alatt a Népőrség parancsnoka volt,Egyes források szerint csak parancsnokhelyettes. majd pedig novemberben a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja lett. A kommün alatt Jancsik Ferenccel dolgozott a Budapesti Vörös Őrség egyik parancsnokhelyettesként, illetve a Vörös Hadsereg III. hadtestének politikai biztosaként is tevékenykedett, s részt vett az északi hadjáratban.
Az emigrációban (1922 – 1946/47) A proletárdiktatúra alatti tevékenysége miatt 1920. szeptember 22-én 15 év fegyházbüntetésre ítélték.HU BFL - VII.102.a - fogoly - 1920 - 5502 Két év múlva a szovjet–magyar fogolycsere-akciónak köszönhetően Szovjet-Oroszországba, Moszkvában került, ahol az Állami Biztosító Társaságnál dolgozott, s részt vett a Moszkvai Magyar Klub megalakításában, illetve irányításában. 1925-benMás források szerint 1924-ben. az angol fővárosba küldték el, ahol az Angol–Szovjet Tengeri Biztosító Társaság igazgatójaként tevékenykedett, körülbelül másfél éven át. Ezután visszament a Szovjetunióba, s 1927 tavaszáig a krasznaja-presznyai kerületi pártbizottság propagandaosztályán dolgozott, mint oktató, instruktor. A moszkvai vezetés még ugyanebben az évben Párizsba küldte a magyar emigránsokhoz szervező munkára, majd a következő év őszén visszarendelték Moszkvába. Itt részt vett a NEP helyére bevezetett szocialista gazdaságpolitika végrehajtásában, a gabonaszovhozok létesítésében, a mezőgazdaság gépesítésének előkészítésében.
A spanyol polgárháborúba 1936-ban kapcsolódott be, mikor is egy kanadai újságíró (Michael Baller/Baller Mihály) nevét viselő útlevéllel az Ibériai félszigetre utazott. Két éven át szolgált őrnagyi rangban mint a 12. Nemzetközi Brigád Zalka Máté irányítása alatt álló tüzérosztagának ütegparancsnoka. Részt vett a madridi, illetve huescai harcokban, hol több társát (pl. Hevesi Ákost vagy Zalkát) elvesztette.
1938 végén visszament a Szovjetunióba, ahol 1939-ig a nemzetközi brigádok egykori katonái számára létrehozott segélyszervezet irányítója volt. A második világháború idején a moszkvai Kossuth Rádió bemondójaként dolgozott, később szakszervezeti munkákat látott el. Eközben rendszeresen vett részt partizánkiképzésben. A háború végén 1945-ben a magyar emigránsok hazatelepítésén munkálkodott, majd pedig az MKP moszkvai képviselője volt.
Ismét itthon (1946/47 – 1970) 1946 végén vagy 1947 elején tért haza. 1947-ben a Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) igazgatója, 1948-ban főtitkára lett. 1949 nyarán az Országos Takarékpénztár vezérigazgató-helyettesének tették meg, majd pedig 6 éven át a Tartós békéért, népi demokráciáért! című hetilap főszerkesztője volt. Ezzel párhuzamosan Szántó a részben általa szervezett Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) nemzetközi szakszervezeti iskolájának igazgatói tisztét is ellátta. 1954-től a Novoje Vremja magyarországi változatának főszerkesztője volt. Az 1956-os forradalom alatt a Szabad Nép székházában a lap megjelentetésének biztosításán dolgozott. 1956. november 4-e után Sopronban illetve Salgótarjánban szervezte a Magyar Szocialista Munkáspártot. 1957-től a Partizán Szövetség alelnökeként dolgozott.
Családja Testvérei Szántó Béla és Szántó Zoltán és Szántó Gizella voltak.
Fő műve A békevilágmozgalom (Bp., 1951)
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
Zalai életrajzi kislexikon Testvérének, Zoltánnak életrajza az 1945-47-es országgyűlési almanachban
További információk Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1970-ben elhunyt személyek Kategória:Magyarországi politikusok Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar újságírók Kategória:MKP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:KMP-tagok Kategória:A Galilei Kör tagjai Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:A szovjet–magyar fogolycsere-akció kicseréltjei Kategória:A spanyol polgárháború magyar résztvevői Kategória:Nagykanizsaiak Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A magyar Vörös Hadsereg tagjai Kategória:Magyar tüzérek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek