A shiloh-i csata, más néven a Pittsburg Landing-i csata az amerikai polgárháború nyugati hadszínterének fontos fegyveres konfliktusa, melyet 1862. április 6–7. között vívtak Tennessee délnyugati részén. Az uniós hadsereg Ulysses S. Grant vezérőrnagy vezetése alatt végignyomult a Tennessee folyó mentén Tennessee állam belsejébe, és tábort ütött Pittsburg Landingnél a folyó nyugati partján. Az Albert Sidney Johnston tábornagy és P. G. T. Beauregard tábornagy vezette konföderációs erők meglepetésszerű támadást intéztek Grant hadserege ellen. A déliek jelentős sikereket értek el az első napon, de másnap végül stratégiai értelemben vereséget szenvedtek, mivel anélkül vonultak vissza, hogy hadicéljukat, a Tennessee hadsereg megsemmisítését elérték volna.
Április 6-án, az ütközet első napján a konföderációs hadsereg azzal a szándékkal támadott, hogy az uniós hadsereget beleszorítsa a folyóba és az Owl Creektől (Bagoly-patak) nyugatra eső mocsarakba. Johnston még azelőtt szét akarta verni Grant hadseregét, a Tennessee hadsereget, mielőtt megérkezett volna Don Carlos Buell vezérőrnagy Ohio hadserege. A konföderációs frontvonal összezavarodott a heves harcok folyamán és Grant katonái északkelet felé hátráltak, Pittsburg Landing irányában. A Benjamin M. Prentiss és W. H. L. Wallace dandártábornokok vezette hadosztályok makacs ellenállást fejtettek ki a "Hornet's Nest" nevű, kissé megsüllyedt út közelében, ami időt adott az uniós ágyúknak hathatós fedezőtűz adására, s ezáltal az állás megszilárdult. Wallace halálos sebet kapott, Prentiss pedig megadta magát és a háború végéig hadifogságban maradt. Johnston tábornagyot az összecsapás első napján lelőtték és elvérzett, így helyettese, Beauregard vette át a parancsnokságot, aki az éjszakára leállította a támadásokat.
Buell hadseregének és Grant egyik távol levő hadosztályának érkezése április 6-a éjjelén segített megfordítani az ütközet kimenetelét a következő napon. Az uniós erők a frontvonal teljes szélességében ellentámadásba mentek át. A konföderációs hadsereg visszavonult a kontinens addigi legvéresebb ütközetéből, feladva annak reményét, hogy elállhatják az Észak-Mississippibe való uniós behatolás útját.
Az ütközet háttere és a szemben álló erők
Fort Henry és Fort Donelson elvesztése után 1862 februárjában Albert Sidney Johnston konföderációs tábornagy visszavonta csapatait Nyugat-Tennessee-be, Észak-Mississippibe és Alabamába hogy újraszervezhesse őket. Johnston Corinth fontos vasúti csomópontjában rendezte be bázisát. Az itt átmentő vasút kötötte össze a Mississippi folyót a keleti part településeivel, ezért megvédése stratégiai fontosságú volt. Ugyanakkor ez már Tennessee állama jó részének és a közlekedési szempontból fontos Tennessee folyó felső folyásának a feladását jelentette.Allen, "Shiloh!: The Campaign and First Day's Battle", pp. 7–8.
Március elején Henry W. Halleck vezérőrnagy, a Department of the Missouri (Missouri katonai körzet) parancsnoka parancsot adott, hogy Grant maradjon Fort Henry-nél és március 4-én a csapatai fölötti parancsnokságát C. F. Smith dandártábornoknak adta, akit később kineveztek vezérőrnagynak.Stephens, p. 64. Halleck személyes és szakmai ellenszenvvel viseltetett Grant irányába, ezért igyekezett megszabadulni tőle, de később kénytelen lett Grantnak új parancsnoki megbízatást adni, mert Lincoln elnök vizsgálatot rendelt el Grant ügyében.Conger, p. 211; Nevin, p. 104; Woodworth, Nothing but Victory, pp. 128–31, 141–42; Smith, pp. 173–79; Cunningham, pp. 72–74. Smith utasítása úgy szólt, hogy vezessen rajtaütéseket Délnyugat-Tennessee-be a vasútvonal elfoglalása, vagy megrongálása céljával. Sherman dandártábornok csapatai megérkezte a kentuckybeli Paducah-ból az Eastport mellett levő vasútvonal megszakításának feladatával.Allen, "Shiloh!: The Campaign and First Day's Battle", p. 12. Halleck továbbá azt is elrendelte, hogy Grant Tennessee hadserege induljon el fölfelé a Tennessee folyó mentén. Grant ekkor otthagyta Fort Henry-t és dél felé indult, Savannah-ba, ahova március 14-én érkezett meg. A folyó keleti partján állította fel főhadiszállását, katonái pedig attól valamivel délebbre táboroztak: öt hadosztálya Pittsburgh Landingnél, a hatodik pedig Crump's Landingnél, hat kilométerre a főhadiszállástól.Stephens, pp. 64, 68.
Halleck fennhatóságát eközben megnövelte Grant és Buell hadseregeinek megerősödése és átnevezte körzetét Department of the Mississippire (Mississippi katonai körzet). Buell Ohio hadseregét megkapva Halleck elrendelte, hogy Buell vonja össze csapatait Granttel együtt Savannah-ban.Allen, "Shiloh!: The Campaign and First Day's Battle", p. 13. Buell hadserege jelentős részével megindult Nashville-ből délnyugati irányban Savannah felé. Halleck maga akarta vezényelni a két hadsereg dél felé való előretörését és Corith elfoglalását, ahol a Mobile és Ohio vasút vonala összekötötte Mobile alabamai kikötőjét az Ohio-folyóval. Ez a vonal Corinth-ban találkozott a Memphis - Charleston kelet-nyugati vasútvonallal, a Mississippi völgyében fekvő Memphistől Richmondig és Charlestonig elérő fontos utánpótlási vonallal.Smith, p. 179; Woodworth, Nothing but Victory, p. 136; Marszalek, pp. 119–21.
Grant fős hadserege hat hadosztályból állt, melyeket John A. McClernand, Lew Wallace, vezérőrnagyok, valamint W. H. L. Wallace (ő C. F. Smith-t váltotta fel, aki lábsérülést szenvedett), Stephen A. Hurlbut, William T. Sherman, és Benjamin M. Prentiss dandártábornokok vezették.Eicher, p. 222.
Az április elején a Tennessee folyó nyugati oldalán táborozó hat hadosztály közül Lew Wallace 3. hadosztálya Crump's Landingnél gyülekezett, míg az öt másik délebbre, Pittsburg Landingnél. Grant a polgárháború során arról híresült el, hogy saját csapatmozdulatai több problémát okoznak számára, mint az ellenségesek.Smith, p. 185; Eicher, p. 223. Pittsburg landingi tevékenysége ezt a vélekedést látszik igazolni, mivel csapatainak többségét a szabad ég alatt táboroztatta egy kis rönképület környékén, melyet Shiloh Church (Shiloh templom) néven ismerünk. A bibliai eredetű héber szó jelentése "a béke helye" A templomot 1854-ben építette a metodista egyház. Az elnevezést az ószövetségi Sámuel könyvéből merítették, ahol egy évente zarándoklati célból felkeresett vallási központra vonatkozott. A nyersfordításban békeértelmű szót a csata után a New York-i zsidó katonák jobbnak látták "felajánlás" szóként interpretálni.Daniel, p. 131. Míg Buell hadseregére vártak, Grant újonc katonái gyakorlatoztak, de sáncokat nem építettek, és más jelentősebb védelmi intézkedéseket sem tettek. Grant memoárjában reagált a vele szemben megfogalmazott kritikára: "Emellett katonáimnak, tiszteknek és a legénységnek egyaránt fegyelemre és kiképzésre nagyobb szükségük volt, mint a csákánnyal, lapáttal és ásóval való gyakorlatozásra. ... Ezen körülményeket tekintve arra jutottam, hogy a kiképzés és a fegyelmezés több haszonnal jár, mint az erődítések."Grant, pp. 211–12. Lew Wallace hadosztálya onnan 8 km-re északra tartózkodott azzal a céllal, hogy megakadályozza a konföderációs folyami tüzérség telepítését, hogy védje a Crump's Landingből Bethel Stationbe vezető utat és hogy őrizze az uniós jobbszárnyat. Emellett Lew Wallace csapatai támadni tudták a Bethel Station és Corinth közötti, 32 km-re nyugatra fekvő vasutat.Daniel, p. 139; Nevin, p. 105; Stephens, p. 65.
Április 5-én, az ütközet előestéjén Buell első hadosztálya, melyet William "Bull" Nelson dandártábornok vezetett megérkezett Savannah-ba. Grant arra utasította Nelsont, hogy ott verjen tábort és ne keljen át a folyó innenső oldalára. Buell hadseregének többi része, négy hadosztályának részeit képező katonája még úton volt Savannah felé és az ütközet második napja előtt nem tudott harcba avatkozni. A három érkező hadosztályt Alexander M. McCook, Thomas L. Crittenden, és Thomas J. Wood dandártábornokok vezették. Wood hadosztálya még ahhoz is későn érkezett, hogy a második napon lényeges szerepet játszhasson.Eicher, pp. 222, 230; Grant, Memoirs, p. 245 (Lib. of Am. ed.).
thumb|400px|A nyugati hadszíntér 1862 elején A Konföderációs oldalon Johnston újonnan egyesített hadseregét az Army of Mississippi, Mississippi hadsereg névre keresztelte.Az ütközet közben a hadseregre mint Army of the Mississippi-re hivatkoztak, eltérve attól a szokástól, hogy csak az uniós oldalon neveztek el hadseregeket folyók után. Erre példa az NPS honlapja. Néha az Army of the Westként is hivatkoztak rá. A hadsereget mindenesetre 1862. március 5-én hívták életre és novemberben Braxton Bragg átnevezte Army of Tennessee névre. Corinth környékén, kb. 30 km-re délnyugatra Pittsburgh Landingtől ezzel majdnem katonát vont össze. Ebből Április 3-án annak reményében indult el Corinthból, hogy Grant hadseregét meg tudja lepni, mielőtt Buell odaérkezne erőivel. Négy hadtestbe szervezték őket, a következő parancsnokok vezetése alatt:
Leonidas Polk vezérőrnagy, két hadosztálya Charles Clark dandártábornok Benjamin F. Cheatham vezérőrnagy vezetésével. Braxton Bragg vezérőrnagy, két hadosztálya Daniel Ruggles és Jones M. Withers dandártábornokok vezetésével. William J. Hardee vezérőrnagy, három dandárja Thomas C. Hindman, Patrick Cleburne, és Sterling A. M. Wood dandártábornokok parancsnoksága alatt John C. Breckinridge dandártábornok, három dandárja tartalékban, Robert Trabue, Winfield S. Statham ezredesek és John S. Bowen dandártábornok vezetésével, plusz némi lovassággal kiegészítveEicher, p. 223.
Az ütközet előestéjén Grant és Johnston hadseregei hasonló nagyságúak voltak, de a konföderációsok hiányos felszereléssel és elavult lőfegyverekkel voltak ellátva, sörétes puskákkal, vadászpuskákkal, revolverekkel, kovás puskákkal és néhányan csak lándzsákkal. Néhány ezred, mint pl. a 6. és 7. Kentucky gyalogezred 1853-as mintájú Enfield muskétával volt felszerelve, de ez kivételnek számított.[cite web| url= http://www.rootsweb.ancestry.com/~orphanhm/weapons.htm| title=Weapons of the Orphan Brigade| accessdate= 2010-08-09| language=angol] Az ütközetbe bocsátkozó csapatoknak csak elenyésző harci tapasztalata volt; Braxton Bragg pensacolai és mobile-i's katonái voltak a legjobban kiképzettek. Grant hadseregének 62 ezredéből 32 részt vett Fort Donelson ostromában. Tüzérségi ütegeinek fele és lovassága szintén látott már harcérintkezést.Cunningham, pp. 93, 98–101, 120.
Johnston terve Grant balszárnyának megtámadásán alapult, mellyel elvágta volna az uniós sereget az őt támogató folyami hadihajóktól és a Tennessee folyó irányába való visszavonulási lehetőségtől. Ezután nyugatra szorították volna őket a Snake és Owl folyók mocsaraiba, ahol meg tudták volna semmisíteni azt. A támadást eredetileg április 4-re tervezték, de a heves eső két nappal késleltette. Emiatt Johnston helyettese, P. G. T. Beauregard aggódott, hogy a meglepetés elmarad és javasolta a Corinth-ba való visszavonulást, amit Johnston megint elutasított.Daniel, pp. 119, 121–23; Cunningham, pp. 128–29, 137–40; Woodworth, Nothing but Victory, p. 108; Eicher, p. 223. Beauregard-t szintén aggasztotta, hogy a kétnapos heves esőzés után a konföderációs katonák menetelésének zaja és a támadás előtti próbalövések hangja riadóztatja az ellenséget, ezért sürgette a támadás lefújását.Daniel, pp. 127–28.
Johnston nem fogadta meg Beauregard tanácsát, hanem a támadás mellett döntött és megjegyezte, "akkor is harcolnék, ha milliónyian volnának."Allen-Issue3-19>"Shiloh!: The Campaign and First Day's Battle", p. 19. Beauregard megalapozott aggodalmai ellenére az uniós erők nem hallották meg a közeledő hadsereg vonulását és nem is sejtették, hogy az ellenség tábora már 5 kilométeren belül van.Daniel, pp. 127–28; Stephens, p. 78.
Április 6. thumb|300px|A Shiloh-i ütközet első napja, 1862. április 6.
A kora reggeli támadás