right|thumb|250px|Világoskék: az eredeti, 1919-ben javasolt Curzon-vonal.Sötétkék: a Curzon-vonal 1939-ben, a Szovjetunió által javasolt változata. right|thumb|250px|Lengyelország nyelvi térképe 1937-ben A Curzon-vonal Lord George Curzon of Kedleston brit diplomata által 1919-ben Versailles-ban javasolt demarkációs vonal Lengyelország és Szovjet-Oroszország között. A későbbiekben ez adta a lengyel–szovjet határ alapját.
Utóélete Lengyelországot a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a Német Birodalom és a Szovjetunió 1939-ben megszállta. Területét egymás között felosztották, ezzel a lengyel állam önállóságát megszüntették. 1945-ben, a Német Birodalom vereségét követően a Szovjetunió Lengyelország teljes területét megszállta, majd az új lengyel államot – a Szovjetunió által végleg annektált keleti területeiért cserébe – nyugaton a legyőzött Németországtól elcsatolt területekkel kárpótolta. A közbeszédben és a sajtónyelvben széles körben elterjedt kifejezéssel: „Sztálin Lengyelországot néhány száz kilométerrel nyugatabbra tolta”. Ezeket a határvonalakat az 1947-es párizsi békekonferencia is jóváhagyta. Ezek képezik napjainkig Lengyelország határait.
Az országhatárok eltolása nyomán gyökeresen átalakult helyzetbe kerültek a lengyelek és az ország kisebbségei is. Az 1947-es országhatár az 1920-as évekre kialakult lengyel etnikai tértől nyugatra jött létre. A német lakosság kiűzése nyomán növekedett az országban élő lengyelek aránya és jelentősen csökkent a kisebbségeké. Ma keleten nagyjából az 1920-ban javasolt Curzon-vonal határolja az országot, míg nyugaton az Odera és Neiße folyók, melyek – a német lakosság kiűzése nyomán – napjainkra a német- és lengyellakta területek közötti választóvonallá is váltak.
A Lviv központú terület neve az ott élő nép körében a szovjet korszakban: „Zakerzonia” (Cursonon-túli vidék).
Források
Kategória:Lengyelország történelme Kategória:Ukrajna Kategória:Második világháború Kategória:Demarkációs vonalak