A 9. sakkolimpia 1950. augusztus 20. és szeptember 11. között Jugoszláviában, Dubrovnikban (ma Horvátország) került megrendezésre. Ez volt az első sakkolimpia a II. világháborút követően, és ez volt az első „nyílt” sakkolimpia, amelyen először játszott a férfiak között női játékos a francia Chaudé de Silans személyében.

A résztvevők A jugoszláv pártvezetéssel fennálló politikai nézetkülönbségek miatt a Szovjetunió és a szocialista országok – köztük Magyarország – bojkottálták a rendezvényt, így azon csak 16 ország vett részt. A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

Több csapat is eséllyel pályázott az olimpiai bajnoki címre. A hazai pálya előnyét is élvező jugoszláv csapat nagyon erős volt. Az amerikai válogatottat olyan nevek fémjelezték, mint Samuel Reshevsky és Horowitz, az argentinok csapatában a legutóbbi, 1939-es sakkolimpiát követően az országban maradt lengyel Miguel Najdorf és a német Pilnik játszott, a holland válogatottat Max Euwe egykori világbajnok vezette az első táblán.

Ez volt az első sakkolimpia, amelyen az 1950 óta odaítélt nemzetközi nagymesteri és nemzetközi mesteri címek már megjelentek a nevek mellett. A versenyen négy nemzetközi nagymester (Max Euwe, Samuel Reshevsky, Miguel Najdorf, Ksawery Tartakower) és 23 nemzetközi mester, köztük olyan nevek, mint a jugoszláv Svetozar Gligorić, a nyugat-német Unzicker és az argentin Bolbochán, ült asztalhoz.

A verseny lefolyása A verseny körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt végül a hazai pálya előnyét is élvező, hat nemzetközi mesterrel felálló jugoszláv csapat nyerte az argentin válogatott előtt. Meglepetésre a fiatal nyugat-német csapat szerezte meg a bronzérmet.

A verseny végeredménye {| class="wikitable" !H.||Ország||O.kód||1||2||3||4||5||6||7||8||9||10||11||12||13||14||15||16||P||MP||+||=||- |- |1||align=left bgcolor="gold" style="text-align:left"|||YUG||●||1½||3||2||2½||3||2||2||3½||3||3||4||4||4||4||4||45½||25||11||3||1 |- |2||align=left bgcolor="silver" style="text-align:left"|||ARG||2½||●||2||1½||1½||4||3||3||2½||2½||3½||3½||4||3½||3½||3||43½||25||12||1||2 |- |3|| align=left bgcolor="CC9966" style="text-align:left"|||GER||1||2||●||1½||3||2½||2½||2½||3||3||4||3||3||2||3½||4||40½||24||11||2||2 |- |4||style="text-align:left"|||USA||2||2½||2½||●||2||2½||2||3½||2||2½||2½||3||3||2½||4||3½||40||26||11||4||0 |- |5||style="text-align:left"|||NED||1½||2½||1||2||●||1½||2½||2½||2||2||2||3½||3½||2½||4||4||37||20||8||4||3 |- |6||style="text-align:left"|||BEL||1||0||1½||1½||2½||●||2½||2||2||3||3½||1½||3½||3||1½||3||32||16||7||2||6 |- |7||style="text-align:left"|||AUT||2||1||1½||2||1½||1½||●||2½||2||1½||2½||1½||2||3||3½||3½||31½||14||5||4||6 |- |8||style="text-align:left"|||CHI||2||1||1½||½||1½||2||1½||●||2||2½||2||3||2½||2½||4||2||30½||15||5||5||5 |- |9||style="text-align:left"|||FRA||½||1½||1||2||2||2||2||2||●||½||1||2½||2½||2||3½||3½||28½||14||4||6||5 |- |10||style="text-align:left"|||FIN||1||1½||1||1½||2||1||2½||1½||3½||●||½||3||1½||2||3||2½||28||12||5||2||8 |- |11||style="text-align:left"|||SWE||1||½||0||1½||2||½||1½||2||3||3½||●||1½||2||3||2||3½||27½||12||4||4||7 |- |12||style="text-align:left"|||ITA||0||½||1||1||½||2½||2½||1||1½||1||2½||●||3||3½||2||2½||25||13||6||1||8 |- |13||style="text-align:left"|||DEN||0||0||1||1||½||½||2||1½||1½||2½||2||1||●||2||3||3½||22||9||3||3||9 |- |14||style="text-align:left"|||PER||0||½||2||1½||1½||1||1||1½||2||2||1||½||2||●||3||2||21½||7||1||5||9 |- |15||style="text-align:left"|||NOR||0||½||½||0||0||2½||½||0||½||1||2||2||1||1||●||3½||15||6||2||2||11 |- |16||style="text-align:left"|||GRE||0||1||0||½||0||1||½||2||½||1½||½||1½||½||2||½||●||12||2||0||2||13

Az egyéni legjobb pontszerzők Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel a döntőben elért eredmények alapján. A 2. tartalékok között csak két olyan játékos volt, aki legalább a fordulók felének megfelelő, azaz minimum nyolc játszmát játszott.

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+1. tábla |- |20px||Wolfgang Unzicker||||11||14||78,6 |- |20px||Miguel Najdorf||||11||14||78,6 |- |20px||Samuel Reshevsky||||8½||11||77,3

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+2. tábla |- |20px||Julio Bolbochán||||11½||14||82,1 |- |20px||Lothar Schmid||||9||12||75 |- |20px||Nicolas Rossolimo||||9||12||75

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+3. tábla |- |20px||Petar Trifunović||||10||13||76,9 |- |20px||Lodewijk Prins||||6½||10||65 |- |20px||Gerhard Pfeiffer||||7||11||63,6

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+4. tábla |- |20px||Braslav Rabar||||9||10||90 |- |20px||Nicolaas Cortlever||||8½||11||77,3 |- |20px||Nils Bergquist||||7½||12||62,5 |- |20px||Héctor Decio Rossetto||||7½||12||62,5

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+5. játékos (1. tartalék) |- |20px||Herman Pilnik||||7½||10||75 |- |20px||Hans Lambert||||8||12||66,7 |- |20px||George Kramer||||7½||12||62,5 |- |20px||Hans-Hilmar Staudte||||7½||12||62,5

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Pont||Játszmaszám||Százalék |+6. játékos (2. tartalék) |- |20px||Larry Melvyn Evans||||9||10||90 |- |20px||Jan Donner||||4½||8||56,3

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei Югославия Svetozar Gligorić (+9 −2 =4) Vasja Pirc (+7 −2 =5) Petar Trifunović (+8 −1 =4) Braslav Rabar (+8 −0 =2) Milan Vidmar (+4 −0 =2) Stojan Puc (+1 −1 =0)Argentína Miguel Najdorf (+8 −0 =6) Julio Bolbochán (+9 −0 =5) Carlos Guimard (+4 −2 =4) Héctor Rossetto (+4 −1 =7) Herman Pilnik (+6 −1 =3)Német Szövetségi Köztársaság Wolfgang Unzicker (+9 −1 =4) Lothar Schmid (+7 −1 =4) Gerhard Pfeiffer (+4 −1 =6) Ludwig Rellstab (+3 −2 =6) Hans-Hilmar Staudte (+6 −3 =3)

Jegyzetek

Források OlimpBase Krzysztof Puszczewicz: IX Olimpiada Szachowa - Dubrownik 1950. Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974. Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk Tournament Review Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade – Teil 4: Neubeginn nach dem Zweiten Weltkrieg (1950 – 1958)

1950 Sakkolimpia Kategória:Jugoszlávia sportélete