Solkan

Solkan (olasz nyelven: Salcano, németül:Sollingen, vagy Solcano) falu Nyugat-Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, a szlovén-olasz határon. Közigazgatásilag Nova Goricához tartozik. Lakosságának száma 3272 fő.Nova Gorica municipal site Bár a település Nova Gorica elővárosi övezetéhez tartozik, ugyanakkor mégis megőrizte önállóságát, amely történelmi múltjából és a helyi lakosság identitásából fakad.

Történelme Solkant 1001-ben említik először ugyanabban a dokumentumban, mint az Olaszországban található szomszédos várost, Goriziát. Míg Gorizia Gorizia megye idején vált városias településsé a középkorban, addig Solkan továbbra is megőrizte túlnyomórészt vidékies jellegét. Goriziával ellentétben itt nem tudott nagyobb befolyást szerezni a friuli és az olasz nyelv és kultúra, ezért a település mind a mai napig megőrizte eredeti szlovén ajkú lakosságát és szlovén karakterisztikáját.

A tizennyolcadik században Solkan és környékének beépítése elkezdődött, mivel számos nemesi család épített a környéken és a faluban kúriát. A tizenkilencedik század második felében a bútoripar fontos központjává vált. A közeli Gorizia terjeszkedése miatt a település elővárossá változott. Az 1910-es osztrák népszámlálás adatai alapján Solkan lakossága abban az időben 3075 fő volt, akiknek 90,3%-a szlovén nemzetiségű, míg a többi főleg német ajkúakból (5,2%) és néhány olasz-friuli famíliából állt.http://www.sistory.si/publikacije/prenos/?urn=SISTORY:ID:836

Az első világháború idején a település szinte teljesen megsemmisült az Isonzói csaták során. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után 1918-ban az Olasz Királyság részévé vált Gorizia és Gradisca megye részeként. A falu szlovén lakossága sokat szenvedett az Olaszosítás során a fasiszta időkben az 1920-as és 1940-es években. 1925-ben elvesztette települési önállóságát és összeolvadt Goriziával. Mindazonáltal Solkan továbbra is különálló település maradt az összeolvadás ellenére is. A második világháború alatt az egyik legfőbb partizán ellenállási központnak számított.

1947-ben Solkant Jugoszláviához csatolták, miközben Gorizia Olaszország része maradt, amely elvágta a két település további közeledést egymás felé. Még ugyanebben az évben az új város, Nova Gorica építésének megkezdése területeket hasított ki a korábban Solkanhoz tartozó szőlőterületekből és termőföldekből. 1952-ben Nova Gorica létrejött és terjeszkedése során lassanként Solkan is a város részévé vált. Ezután gyakorlatilag összeolvadt Nova Goricával, ugyanakkor megőrizte települési függetlenségét és a sűrűn hangoztatott helyi identitását.

Nyelvek, nemzetiségek és kultúra Solkan mindig is túlnyomórészt szlovén település maradt. Az idők során azonban számos népcsoport megfordult itt. A középkor óta élnek itt friuliak, akik napjainkra többnyire beolvadtak a szlovén többségbe. Olaszok főleg a tizenkilencedik század végétől, a huszadik század elejéig éltek itt, ám 1947 után átköltöztek Olaszországba, és, akik itt maradtak azok is többnyire beolvadtak a helyi többségbe. A korábbi Jugoszlávia területéről a hetvenes évek elején kezdtek el érkezni a bevándorlók. Manapság a szlovénok képezik a lakosság 90%-át, míg a maradék 10 százalékot szerbek, horvátok, bosnyákok és egy kisebb létszámú olasz és albán kisebbség alkotja.

Az 1991-es népszámlálási adatok alapján a helyi lakosság 91%-a szlovén anyanyelvű volt. A szerbhorvát a maga 8%-os arányával a második legjelentősebb nyelvcsalád volt a településen. Solkan eredeti lakosai a szlovén nyelv karsztvidéki változatát beszélik. E dialektus solkani változata szolgált a Nova Goricában kialakult városi dialektus alapjául, amelyet azonban a városban letelepedők második generációja már nem igazán használt. A Solkanban használt dialektus országszerte ismertté a kilencvenes években vált, mivel a dalszövegíró-énekes Iztok Mlakar dalaiban és szövegeiben ezt használta.

Solkan kultúráját nagyban befolyásolta a szomszédos olasz Friuli régió közelsége. Ez a hatás érezhetően megjelenik a konyhaművészetben, a nyelvhasználatban és a hagyományokban.

A település egyik legfőbb nevezetessége a Solkan híd, melyet 1904 és 1905 között építettek. A híd az Isonzó fölött ível át a Jesenice-Nova Gorica vasútvonal részeként. A híd teljes hossza 220 méter, míg középső ívének szélessége 85 méter, amely a legnagyobb kőből készült ívhíddá teszi a világon.Slovenian Tourist Board site

Híres személyek A településen született, vagy élt híres, ismert személyek a következők: Jure Franko, síző Ivo Hvalica, politikus (Szlovén Demokratikus Párt) Klement Jug, filozófus és hegymászó Boris Kalin, szobrász Zdenko Kalin, szobrász Milan Klemenčič, szlovén bábművész Andrej Komel Sočebran, officer of the Austro-Hungarian Army and creator of Slovenian military terminology Branko Marušič, történész Fedja Marušič, kajak világbajnok Franc Marušič, fizikus Franc Lanko Marušič, nyelvész Ivan Janez Marušič, tájépítész Tomaž Marušič, politikus (Szlovén Néppárt), igazságügyi miniszter (1997–2000) Anton Mihelič, neurofiziológus, a Károly Egyetem dékánja Prágában Dušan Pirjevec Ahac, történész és filozófus Marko Anton Plenčič, a modern mikorobiológia úttörője Josip Srebrnič, teológus, Krk püspöke Jože Srebrnič, politikus, kommunista pártvezér, az olasz parlament képviselője Boštjan Vuga, építész Lucijan Vuga, mérnök, feltaláló, író Danilo Zavrtanik, tudós és a Nova Gorica Egyetem dékánja

Fordítás

Jegyzetek

Kategória:Szlovénia települései