Jankovics Lajos, olykor Jankovits (Felsősegesd, 1881. augusztus 8. – Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. április 5.) magyar politikus, vasmunkás. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően Szovjet–Oroszországba emigrált, 1938-ban a sztálini tisztogatások áldozatává vált.
Élete A millennium évében került a magyar fővárosba, ahol vasipari tanoncnak állt. Belépett az MSZDP-be, 1919-ben Veszprémbe helyezték át, ahol hamarosan átvette a párt megyei titkári feladatkörét. Bár egyes források szerint a proletárdiktatúra megteremtése előtt több fórumon a kommunizmus ellen szólalt fel, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után 1 nappal megválasztották a Veszprém megyei munkás- és katonatanács ideiglenes direktóriumának élére. A direktórium így Roland Ferencből, Jankovicsból, és Beőthy Dezsőből állt. Küldött volt a Tanácsok Országos Gyűlésén. A kommün bukása (1919. augusztus 1.) után lefogták, majd egy büntetőperben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül 1921-ben Szovjet-Oroszországba került, ahol irodavezetőként dolgozott, és belépett az SZK(b)P-be. 1938. február 9-én koholt vádak alapján letartóztatták, március 27-én halálraítélték, és április 5-én kivégezték, Butovóban temették el. 1956. szeptember 8-án rehabilitálták.
Emlékezete Balatonfűzfőn utca viseli nevét.
Fő műve A vallás és a kommunizmus. (Vörös Zászló, 1919. 7. sz.)
Irodalom Napló 1957. okt. 31. – Fejezetek a Magyar Tanácsköztársaság veteránjairól. Veszprém, 1959. Csaba Imre: A Tanácsköztársaság Veszprém megyében. Veszprém, 1959. Veress D. Csaba: Száz éve született (Napló, 1981. aug. 8.)
Jegyzetek
Források
Kategória:1881-ben született személyek Kategória:1938-ban elhunyt személyek Kategória:MSZDP-tagok Kategória:A szovjet–magyar fogolycsere-akció kicseréltjei Kategória:Országgyűlési képviselők (Tanácsok Országos Gyűlése) Kategória:Butovóban kivégzett személyek Kategória:SZKIB-tagok Kategória:Magyar emigránsok a Szovjetunióban