thumb|Szung-dinasztia kori könyvoldal a Mahá-pradnyá-páramitá-szútrából, Nantojószó-gyűjtemény, Japán
A buddhista szövegeket sokféleképpen lehet csoportosítani. A nyugati tudósok a kézirat, kanonikus írás kifejezéseket nem egységes módon alkalmazzák a buddhizmus területén. Például egyesekMacmillan Encyclopedia of Buddhism (Volume One), page 142 két csoportra osztják a szövegeket: kéziratokra és kanonikus szövegekre. MásokBechert & Gombrich, World of Buddhism, Thames & Hudson, London, 1984, page 79 a kéziratokat kanonikus, magyarázó és pszeudo-kanonikus szövegekre osztják. Egy másikfajta csoportosításban a "Buddha szavait" (buddha-vacsana) különböztetik meg az összes többi szövegtől.
Buddha-vacsana
Hagyományos kritériumok Donald Lopez szerint már nagyon korán felállították azokat a kritériumokat, hogy mi számít buddha-vacsanába és a korai megfogalmazások nem utalnak arra, hogy a dharma csupán a történelmi Buddha által kiejtett szavakat jelentené.Lopez, Donald. Elaborations on Emptiness: Uses of the Heart Sutra. 1998. p. 28 A Mahászánghika és a Múlaszarvásztiváda korai buddhista iskolák a buddha-vacsana részének tekintették a Buddha párbeszédeit és a tanítványainak a szövegeit is egyaránt. Sok lényt képesnek tartottak arra, hogy buddha-vacsana tudást adjanak át. Ilyenek a buddhák, a Buddha tanítványai, a risik és a dévák. Az ilyen párbeszédeket ezután összeegyeztették a szútrákkal, összehasonlították a vinajával, majd a dharma természetével is összevetették.Lopez, Donald. Elaborations on Emptiness: Uses of the Heart Sutra. 1998. p. 29Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. p. 83 Csak ezután nyilvánította igaz, Buddha általi buddha-vacsanának a szangha (buddhista közösség), idős mesterek egy kis csoportja, vagy egy idős, akit mindenki tisztelt.
A hínajána buddhizmusban A hínajána buddhizmusban a buddha-vacsana hagyományos értelemben vett gyűjteménye a páli kánon szövegeit jelentik.
Néhány tudós szerint a páli kánon és az ágamák egy része valóban tartalmazhatja a történelmi tanítás lényegét és akár a történelmi Buddha tényleges szavait is.[Emiatt lehetséges, hogy a Szutta-pitakában található szövegek nagy része i.e. 250-nél korábbi - akár száz évvel is. Amennyiben az anyagok egy része tényleg ilyen régi, akkor lehetséges lenne megállapítani, hogy mely szövegek származnak a buddhizmus legelejétől, és mely szövegek származhatnak ténylegesen a Buddhától. Milyen régi a Szutta-pitaka? Alexander Wynne, St John's College, 2003, p.22 (Ez a cikk megtalálható az Oxford Centre for Buddhist Studies hivatalos oldalán angol nyelven: how old is the Suttapitaka?[Képmutatás volna kijelenteni, hogy semmit sem tudunk a legkorábbi buddhizmus tanairól ... a kanonikus írásokban található alap tanokat bátran tulajdoníthatjuk magának a Buddhának, amelyeket később a tanítványai fejlesztettek és adtak tovább... J.W. De Jong, 1993: The Beginnings of Buddhism, in The Eastern Buddhist, vol. 26, no. 2, p. 25]
A kelet-ázsiai buddhizmusban A kelet-ázsiai buddhizmusban a kínai buddhista kánont tekintik a buddha-vacsanának. A legnépszerűbb kiadás a Taisó Tripitaka.
A kínai buddhizmus tiszteletre méltó tanítója, Hszüan Hua szerint öt fajta lény mondhatja el a buddhista szútrákat: egy buddha, egy buddha tanítványa, egy déva, egy risi vagy ezen lények egy emanációja. Azonban előbb egy buddha fel kell, hogy jogosítsa őket, hogy a tartalmak tényleg a dharma szerint valók legyenek.Hsuan Hua. The Buddha speaks of Amitabha Sutra: A General Explanation. 2003. p. 2
Néha a valaki által írt magyarázószövegeket is egyesek buddha-vacsanának tekintik.Például, Honen, a japán Tiszta Föld alapítója szerint a San-tao írásai Amitabha buddhától származnak és ugyanolyan az értékük, mint a szútráknak. in: Eliot, Japanese Buddhism, Edward Arnold, London, 1935, page 6
A singon buddhizmus kifejlesztett egy olyan rendszert, amelyben a korai szútrák szerzője Gautama Buddha fizikális manifesztációja, az Ekajana szútrákat Trikája formájában, a vadzsrajána szövegeket pedig Dharmakája alakjában szerezte a Buddha.
A tibeti buddhizmusban A tibeti buddhizmusban a Kandzsúrt tekintik buddha-vacsanának. A kelet-ázsiai és a tibeti buddhista kánon mindig is ötvözte a buddha-vacsanát egyéb, saját gyűjtésű irodalmakkal. Azonban általános értelemben megegyezik a nézőpontjuk abban, hogy mi tartozik és mi nem tartozik a buddha-vacsanába. A tibeti Kandzsúr, amely a tibeti vadzsrajána buddhizmus vonalát képviseli, a szútrákon és vinaján kívül tantrákat is tartalmaz.
Különböző hagyományok A mahájána szútrákat a mahájána buddhizmus követői a Buddha szavainak tekintik, amelyeket titokban adtak tovább, vagy természetfeletti lények születési vonalán keresztül (úgy mint a nágák), vagy közvetlenül érkeztek buddháktól vagy bódhiszattváktól. Mintegy 600 mahájána szútra maradt fent szanszkrit, kínai, vagy tibeti nyelven.
Néhány buddhista szöveg önálló virtuális kánonná fejlődött. Ezeket kiterjesztett szútráknak (vaipulja) neveznek. Például, a tudósok úgy tartják, hogy a kínai buddhizmushoz tartozó Aranyfény szútra (Golden Light Sutra) a népszerű harmadik fejezete köré épült. Az Avatamszaka-szútra egy másik példa arra, hogy egy szútra sok szútrából épül fel, amelyek közül több is (főleg a Gandavjuha-szútra), a mai napig önálló szövegként kering a gyakorlók között. Az Avatamszaka-szútra és a Fehér lótusz szútra (White Lotus Sutra) az ekajána avagy egy szekér alapját képezik. Ezek a szövegek egyesítik a tanítást, amely korábban már egy nagyobb egységet alkotott.
Nemrégen történt egy jelentős régészeti felfedezés, amely során ráleltek a legkorábbi ismert buddhista kéziratokra. Az egykori ősi királyság Gandhára területe, észak-közép Pakisztánban, Takszila város közelében, a fővárostól, Iszlámábádtól délnyugatra van. Ezek nyírfakéregre írt szövegek az első századból. Jelentőségét a Holt-tengeri tekercsekhez hasonlítják. Az 1994-ben a British Library-nak adományozott szövegeket egy egyesült projekt keretében tanulmányozzák a Washingtoni Egyetemen.
A korai buddhizmusból más szövegek is fontosak. Hatalmas mennyiségű magyarázószöveget találni páli, tibeti, kínai, koreai és egyéb kelet-ázsiai nyelveken.
A legjelentősebb nem-kanonikus szövegek közé tartozik a Viszuddhimagga, avagy a tisztulás ösvénye, amelyet Buddhagósza írt. Ez a hínajána tanítások rövid összefoglalója, amely idézeteket tartalmaz a páli kánonból. A Milinda-panyha-t, avagy a Milinda kérdéseit néha a páli kánonba sorolják. Vannak, akik buddha-vacsanának tekintik, ezt a dharmát bemutató párbeszéd a buddhista bölcs, Nágaszéna és az indo-görög király, I. Menandrosz között.
left|thumb|Egy koreai szútra egyik oldala a Korjo időszakból. A mahájána hit felébredése (Awakening of Faith in the Mahayana) című értekezést a hívők Asvaghsa, indiai költő és filozófusnak tulajdonítanak. Ez a mű jelentős hatással volt az ázsiai mahájána tanokra és a történelemben számos koreai és kínai magyarázó szöveg inspirációjává vált. Santidéva, indiai szerzetes, Nálanda tanítványa, Bodhicsarjávatára című műve hatással volt a mahájána és a hínajána irányzatokra egyaránt. Siksaszamucsajá című írásában olyan referenciák vannak más szövegekre, amelyek más formában már nem léteznek.
A csán buddhizmusba tartozó Pódium szuttát Hujneng, kínai szerzetesnek tulajdonítják. Ezt a szöveget nem tekintik buddha-vacsanának, mégis szútraként kezelik. Ennek ellenére érdemes megjegyezni, hogy ez a megkülönböztetés eredhet esetleg fordításból is. Az eredeti kínai Pódium szútra egy king (經), amelyet úgy lehet fordítani, hogy "szútra". Azonban ugyanezt a kifejezést más ősi szövegekre is használják, mint például a Tao-tö-king és a Si king. A Pódium szútrában Hui Neng saját életéről ír, miképp lett belőle Zen pátriárka, valamint tartalmaz tanításokat a zen elméletéről és gyakorlatáról. A zen és a csán iskola kiváltképpen hagyatkozik zen mesterek nem-kanonikus elbeszéléseire.
A tibeti buddhizmusban egyedülálló és különleges osztályt kaptak az ún. terma szövegek (tibeti gTer-ma). Ezekről a szövegekről (vagy rituális tárgyakról stb.) úgy tartják, hogy tantrikus mesterektől származnak, vagy eleve kódolva vannak titkosan a természetben megtalálható elemekben, amelyeket bizonyos mesterek képesek megfejteni a megfelelő pillanatban. A termákra a tertönök (tibeti gTer-szton) találnak rá, akiknek valójában ez a különleges feladata. Egyes trémák barlangokban vagy ehhez hasonló helyeken vannak elrejtve, de akadnak tudati termák is, amelyeket a terön agyában fedeznek fel. A nyingma iskola (és a bön hagyomány) hatalmas terma irodalommal rendelkezik. Sok terma szöveget állítólag Padmaszambhava írt, aki a nyingmapához tartozók számára rendkívül fontos. Valószínűleg a legismertebb terma szöveg az ún. "A tibeti halottaskönyv", a Bardo tödol.
A korai iskolák szövegei
Annak ellenére, hogy a korai buddhista iskolákból sok szöveg fennmaradt, a legteljesebb létező kánon a théraváda iskola páli kánonja. Ezek a szövegek páli nyelven maradtak fenn. A szarvásztiváda és a dharmaguptaka nagy része is létezik.
Egy tudós a páli irodalmat durván három részre osztotta. A korai, vagy klasszikus időszak magával a páli kánonnal kezdődik és tart egészen a Milinda-panyháig, ami nagyjából a keresztény kornak felel meg. Ezután a páli nyelv használaton kívülre került, illetve hanyatlott, majd a 4-5. században Buddhaghósza segítségével újbóli virágzásnak indult. Ez az időszak eltartott egészen a 12. századig. A harmadik időszak egybeesik a burmai politikai változásokkal, amik révén egy időre felszínre került Srí Lankán, illetve hosszabb ideig Burmában.
A korai iskolákból fennmaradt szövegek közé lehet még sorolni az ágamákat, amely tartalmazza a szarvásztiváda és a dharmaguptaka szövegeit. Ez utóbbi egy része valószínűleg megtalálható a gandhárai buddhista szövegekben. Néhány korai vinaja-pitaka szöveget (számos iskolából) őriz a kínai (mahájána) kánon.
Vinaja A vinaja irodalom főleg a szerzetesi magaviselettel foglalkozik. Annak ellenére, hogy a vinaja kifejezés magaviseletet jelent a dharma-vinaja párosításban (tan és fegyelem), a vinaja tannal kapcsolatos leírásokat, rituálékat, szertartásokat, önéletrajzokat és egyéb életrajzi történeteket is tartalmaz.
Hat vinaja maradt fent teljes egészében:
Théraváda, páli nyelven íródott Mula-Szarvásztiváda, szanszkrit nyelven íródott, azonban csupán tibeti nyelvű fordításban maradt csak fenn Mahászánghika, Szarvásztiváda, Mahisászika és Dharmagupta - eredetileg indiai nyelveken, azonban csupán kínai nyelvű fordításban maradt csak fenn
Ezeken kívül számos vinaja részlet maradt fenn különböző nyelveken.
Szútra A szútrák (szanszkrit: páli Szutta) javarészt olyan párbeszédek, amelyek a történelmi Buddha és tanítványai között folytak. Ezeket tekintik buddha-vacsanának, a Buddha szavainak, ahogyan a legtöbb kanonikus irodalomban. A Buddha párbeszédeit eredetileg az elhangzott beszédek stílusai szerint csoportosították először kilenc, majd tizenkét részre. A szanszkrit részek a következők:
Szútra: prózai párbeszédek, főleg rövid kijelentő formában. Geja: vegyes prózai és verses párbeszédek. Vjákarana: magyarázatok, elemzések - párbeszédek kérdés és felelet formában. Gáthá: versek Udána: beszédek Itjukta: úgy kezdődnek, hogy 'így mondta a Bhagavan' Dzsátaka: előző élet története Abhutadharma: csodák és csodálatos történetek Vaipulja: kibővített párbeszédek vagy olyanok, amelyek élvezetet nyújtanak (mahájána szövegek) Nidána: amelyben a tanítások az eredetük körülményeitől függően vannak elhelyezve Avadána: hőscselekedetek meséi Upadesa: meghatározott és alapos instrukciók
Az első kilenc minden létező ágamában megtalálható, az utolsó hármat későbbi forrásokból származnak. A hínajánában ezek nem csupán szutták, hanem a szentírás egészének jellemzései. Ez a rendszer megjelenik a mahájána szövegekben is. Később azonban új rendszert vezettek be a kánonba, amely már emlékeztet a ma megszokottra. Ez a felfogás a szuttákat a következőképpen rendszerezi: