A Vinaja-pitaka buddhista szöveg, a háromrészes Tipitaka egyik része. Legfőbb témája a női és férfi szerzetesek szabályai. A Vinaja-pitaka (vinayapiṭaka) elnevezés ugyanaz páli, szanszkrit és a korai buddhisták által használt nyelveken. Jelentése: fegyelmi szabályok kosara.
A Vinaja-pitaka három fő része a Szutta-vibhanga, a Khandaka és a Parivára.
Keletkezése Tudományos körökben egyetértenek abban, hogy a Múlaszarvásztiváda vinaja az időszámításunk szerinti első évszázadokban keletkezhetett, még akkor is ha a kéziratok és fordítások valamivel későbbről valók.Vanessa R. Sasson Little Buddhas: Children and Childhoods in Buddhist Texts 2012 46. oldal, "The Pāli Vinaya has been critically edited and translated in its entirety and will serve as a point of comparison with the Northern Mūlasarvāstivāda tradition that is the focus of this study. Dating the Mūlasarvāstivāda Vinaya is problematic, since all the manuscripts and translations are relatively late.14 Scholarly consensus places it in the early / centuries of the first millenium. " Fennmaradt változatok Teljes egészében hat változat maradt fenn, amelyek közül három van még használatban.
1. Théraváda - A Vinaja-pitaka páli verziója, amely a páli kánon részét képezi Szutta-vibhanga: magyarázat a Prátimoksa szöveghez, sok szövegbeágyazással Mahá-vibhanga: férfi szerzeteseknek Bhikkhuní-vibhanga: női szerzeteseknek Khandaka: 22 fejezet különféle témával Parivára: több néző pontból elemzi a szabályokat 2. Múlaszarvásztiváda - 'Dul-ba, a múlaszarvásztiváda verzió tibeti fordítása, amelyet a tibeti hagyományban használnak Vinájavastu: 16 szkandhaka (khandhaka) és a 17. kezdő része Pratimoksa-szútra - férfi szerzeteseknek Vinaja-vibhanga - férfi szerzeteseknek Pratimoksa-szútra - női szerzeteseknek Vinaja-vibhanga - női szerzeteseknek Vinajaksudrakavasztu: a 17. szkandhaka további része és továbbiak Vinajottaragrantha: függelékek, közte az Upaliparipriccsa, amely megegyezik a Parivára egyik fejezetével 3. Dharmaguptaka - A "Vinaja négy részben" (kínai:四分律, pinjin: Shìfēnlǜ, Wade–Giles: Ssŭ-fen lü) (Taisho katalógusszám 1428). Ez a dharmaguptaka verzió kínai fordítása, amelyet a kínai hagyományban használnak. Ennek a változatait használják Koreában, Vietnamban és Japánban. Bhiksu-vibhanga - férfi szerzeteseknek Bhiksuni-vibhanga - női szerzeteseknek Szkandhaka Szamjuktavarga Vinájaikottara, a Parivára fejezetnek felel meg 4. Szarvásztiváda - Sih-szung lü (T1435), a szarvásztiváda verziónak felel meg Bhiksu-vibhanga Szkandhaka Bhiksuni-vibhanga Ekottaradharma, a Vinajaikottara-hoz hasonló Upaliparipriccsa Ubhajatovinaja Szamjukta Paradzsikadharma Szanghavaszesa Kuszaladhjaja 5. Mahísászaka - Wu-fen lü (T1421), a Mahiszaszaka verzió fordítása Bhiksu-vibhanga Bhiksuni-vibhanga Szkandhaka 6. Mahászánghika - Mo-ho-szeng-cs'i lü 摩訶僧祇律 (T1425), a mahászanghika verzió fordítása (a női szerzetesek szabályait lefordította a néhai Hirakawa professzor angolra - Monastic Discipline for the Buddhist Nuns, Patna, 1982) Bhiksu-vibhanga Bhiksuni-vibhanga Szkandhaka
Eredete
Az első buddhista tanácskozás alkalmával született, a történelmi Buddha halála után nem sokkal. A különböző fennmaradt verziók elég hasonlóak. A legtöbb tudós szerint a Vinaja legnagyobb része elég korán keletkezett, még a buddhista iskolák szétválása előtt.New Penguin Handbook of Living Religions, page 380
Tartalma
A Prátimoksa páli verziója a buddhista szerzetesek viselkedési szabálya, amely 227 fő szabályt tartalmaz a férfi (bhikkhu) és 311 fő szabályt a női (bhikkhuni) szerzetesek számára. A Vinaja-pitaka Vibhanga része magyarázó szövegeket is tartalmaz. Ezek részletesen elmagyarázzák a szabályokat és rövid történetek segítségével az egyes szabályok eredetét is bemutatja. A Khandhaka/Szkandhaka részek számos kiegészítő szabályt tartalmaznak. Ezeket tárgyuk szerint csoportosították és ezekhez is vannak eredetmesék. A Buddha a saját tanát "Dhamma-vinajának" nevezte, kihangsúlyozva a filozófiai tanítást, amely az erény edzését jelenti.
Kapcsolódó szócikkek Abhidhamma-pitaka Buddhista szövegek
Jegyzetek
Bibliográfia Davids, T. W. Rhys, Oldenberg, Hermann (joint tr): Vinaya texts, Oxford, The Clarendon press 1881. 1. kötet 2. kötet 3. kötet Internetes archívum
További információk The Vinaya Pitaka at Access to Insight WikiVinaya Project Living Vinaya by Ajahn Sucitto Sects & Sectarianism - The origins of Buddhist Schools
Kategória:Szerzetesség