Az a ma ismert legrégebbi kínai szótár, enciklopédia egyfajta tezaurusz, amelyet ismeretlen szerző vagy szerzők állítottak össze vélhetően valamikor az i. e. 3. században. A filológiai kutatások felbecsülhetetlen értékű segédkönyve és forrása, amelyhez később több kommentár is született, valamint a mintájára több hasonló művet is összeállítottak.
Címének jelentése A kínai tudósok az mű címének első tagját, az er 爾 írásjegyet, melynek elsődleges jelentése: 'te', 'Ön' úgy értelmezik, hogy a hasonló hangzása, homofóniája miatt helyettesíti az er 邇, 'közel', 'közelében', 'megközelítés' jelentésű írásjegyet. A cím második tagja, a 雅 írásjegy olyan jelentésekkel rendelkezik, mint például: 'megfelelő', 'illendő', 'kifinomult' és 'elegáns'. W. South Coblin szerint: „A cím valami olyasféle értelmezése, mint például 'közeledni ahhoz, ami helyes, megfelelő, kifinomult' ma már széles körben elfogadott.” James Legge (1815–1897) fordításaiban „Az irodalmi magyarázó” (The Literary Expositor) és „Kész kiigazítás” (A Ready Rectifier).
Szerzője, keletkezése A mű szerzője ismeretlen, bár a hagyomány a -házbéli hercegnek, nak, Konfuciusznak vagy az ő tanítványainak tulajdonítja. A Han-kortól kezdve a klasszikus szövegek hiteles és mérvadó lexikográfiai útmutatójának tekintették, a -dinasztia idején pedig hivatalosan is a legnagyobb megbecsülésnek örvendő tizenhárom konfuciánus klasszikus mű sorába emelték. Ezzel együtt Karlgren szerint az nem keletkezhetett régebben, mint az i. e. 3. század.
Kommentárok Az legismertebb kommentárja, az (《爾雅注》) (276–324) nevéhez köthető. Az Északi -dinasztia idején élt (931–1010) elkészítette a tizenhárom konfuciánus klasszikus mű kommentárját, köztük az ét is (《爾雅疏》) címen. A mandzsu Csing-dinasztia idején további három kommentár is született a műhöz:
(馬國翰; 1794–1857): (《爾雅古注》) (邵晉涵; 1743–1796): (《爾雅正義》) (郝懿行; 1757–1825): (《爾雅義疏》)
Tartalma, szerkezete Az t általában úgy határozzák meg, hogy a ma ismert legrégebbi kínai szótár, szinonimaszótár, enciklopédia, egyfajta tezaurusz. Karlgren úgy jellemzi, hogy mű „nem egy szótár in abstracto, hanem régi szövegekből kiemelt konkrét idézetek glosszáriuma”. A teljes könyv 2 094 tételben mintegy 4 300 szó magyarázatát tartalmazza, összesen 13 113 írásjegy terjedelemben.
A kínai írásjegyek struktúráját először majd csak (許慎; kb. 58-147) írja le i. sz. 100-ban. Etimológiai szótárában, a ben fekteti le az alapjait, a kínai írásjegyek szemantikai gyökök, radikálisok alapján történő rendszerezésének és kereshetőségének, így a korábbi művek a fogalmi azonosság sajátos értelmezése szerint csoportosították, osztályozták a feldolgozandó szavakat, fogalmakat, kifejezéseket.
Alighanem az ismeretlen összeállítója volt az első, aki arra vállalkozott, hogy az addig született művek alapján összegzi korának tudásanyagát. A hagyományos kínai gondolkozásra mindig is jellemző volt a „kategóriák” keresése és azok rendszerbe foglalása. Az enciklopédiákat hagyományosan ezért is nevezték később „osztályozókönyveknek” ( 類書).
Mind a 19 fejezet címének első tagja a (釋), melynek jelentése 'megmagyarázni', 'tisztázni', ezt követően pedig a nagyobb fogalmi egységek, szemantikai kategóriák következnek, amelyek olykor jelentősen eltérhetnek a ma logikusnak tartott osztályozási rendszerektől:
Fejezet Kínaiul Átírásban Magyarul Tárgya 1 釋詁 Magyarázat a régi (szavakhoz) igék, melléknevek, határozószók, nyelvtani partikulák 2 釋言 Magyarázat a szavakhoz igék, melléknevek, határozószók 3 釋訓 Magyarázat az utasításokhoz melléknevek, határozószók, zömében szókettőzéssel 4 釋親 Magyarázat a rokonsági kapcsolatokhoz rokonság, házasság 5 釋宮 Magyarázat az épületekhez építészet 6 釋器 Magyarázat a használati tárgyakhoz használati tárgyak, fegyverek, ruhák és használatuk 7 釋樂 Magyarázat a zenéhez zene, hangszerek, tánc 8 釋天 Magyarázat az éghez asztronómia, asztrológia, meteorológia, naptár 9 釋地 Magyarázat a földhöz geográfia, geológia 10 釋丘 Magyarázat a dombokhoz topográfia, feng-shui kifejezések 11 釋山 Magyarázat a hegyekhez hegyek, híres hegyek 12 釋水 Magyarázat a folyókhoz folyók, hajózás, öntözés 13 釋草 Magyarázat a füvekhez füvek, növények, gyógynövények, gabonafélék, zöldségek 14 釋木 Magyarázat a fákhoz fák, bokrok, botanikai kifejezések 15 釋蟲 Magyarázat a férgekhez rovarok, kígyók, hüllők stb. 16 釋魚 Magyarázat a halakhoz halak, hüllők, kétéltűek, rákfélék stb. 17 釋鳥 Magyarázat a madarakhoz vadmadarak, ornitológia 18 釋獸 Magyarázat a fenevadakhoz vadállatok, mitikus, legendás állatok, képzeletbeli lények 19 釋畜 Magyarázat a háziállatokhoz háziállatok, állattenyésztés, zoológiai kifejezések
Hatása Az inspirálóan hatott a későbbi korok lexikográfusaira, így a történelem során több mint egy tucat olyan gyűjtemény született, amelyeknek a célja bővítése, kiegészítése, frissítése, aktualizálása volt, vagy egyszerűen csak annak összeállítási, szerkesztési elveit vette alapul. Ezen művek legtöbbje még a címében is utal valamiképpen a nagy elődre. Az inspirálta későbbi művek közül mindenképpen említésre méltó Konfuciusz egyik leszármazottjának, a Han-dinasztia idején élt és alkotott (孔鮒; kb. i. e. 264-208) (《小爾雅》), „Kis ”, az i. sz. 3. századi (張揖) által szerkesztett (《廣雅》), a „Kibővített [Er] ”, amelyet később (《博雅》) néven is számon tartottak, a -dinasztia idején élt (陸佃; 1042–1102) ja (《埤雅》), a „Kiegészített [Er] ”-ja, vagy az ugyancsak a -kori (羅願; 1136-1184) (《爾雅翼》), vagyis az „ szárnyai” című műve.
Jegyzetek
Források
W. South Coblin. Erh ya. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 94–99. Karlgren, Bernhard. "The Early History of the Chou Li and Tso Chuan Texts". Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities 3: 1–59.
Külső hivatkozás
Kategória:Ókori kínai szótárak, lexikonok Kategória:Konfuciánus könyvek