Családneve (姓): 列Nemzetségneve (氏):Utóneve (名): 圄寇 / 禦寇Adott neve (字):Halotti neve (謚):Tiszteleti neve: mester ( 列子)Latinos neve:

, illetve a közismertebb tiszteleti nevén: és mellett a korai taoizmus kiemelkedő alakja. Életéről meglehetősen kevés konkrétumot árulnak el a klasszikus források, ám annál jelentősebb a neki tulajdonított és a nevét viselő műve, a , amelynek egyik fontos témája a halálhoz, az elmúláshoz való viszony. Ebben a műben, a hez hasonlóan a filozofikus fejtegetések, a dialógusok és a tanmesék egymást váltogatják. Számos történettel illusztrálja azt a nézetet, amely szerint a n (道) kívül minden a születés, a növekedés, a hanyatlás és a pusztulás fokozatait járja be. Mivel más dolgokhoz hasonlóan az ember is az ürességből származó ből (氣), illetve az ebből létrejött (陰陽) kettősségből keletkezett, így természetes, hogy ez a megszilárdult (az ember) visszatér az ürességbe.

Élete A szerint ben (鄭) élt, mestere (壺丘子林) és (伯昏瞀人) volt.Lásd IV. 4., I. 1., II. 5., II. 14. szerint a -beli Mu (繆) herceg uralkodásának idején élt. A 12. században már számos tudós kétségbe vonta létezését, és csak allegorikus személyként, figurájaként kezelte. De Barry és Wing Tsit-Chan szerint a neki tulajdonított művet valójában egy i. sz. 3. századi neotaoista szerző írta. Richard Wilheim nem talál alapot, hogy kételkedjék történeti létezésében, Lionel Giles szerint a párhuzamos történetek a ben jobbak, mint a ben. nem tesz róla említést, de olyan korábbi művekben, mint például a (尸子), a , a (呂氏春秋) vagy a , bölcselőként szerepel.

Műve

A című művet elsőként (i. e. 77–6) említi i. e. 14-ben, később valószínűleg erre alapozva hivatkozik rá a bibliográfiai fejezete, a . Ezután a szöveg következő felbukkanása a műhöz a legfontosabb kommentárt író nál (張湛; i. sz. 330–400) található meg, aki talán a szöveg kialakulásában is fontos szerepet játszott. A szöveg egésze tehát minden bizonnyal kései, de egyes részletek származhatnak a -kor előttről.

A jelenleg ismert formájában a a következő 8 fejezetből áll:

I. Égi jelek ( 天瑞); II. A Sárga Császár ( 黃帝); III. A -beli Mu király ( 周穆王); IV. Konfuciusz ( 仲尼); V. Tang kérdései ( 湯問); VI. Erő és sors ( 力命); VII. ( 楊朱); VIII. Az összefüggések magyarázata ( 說符).

Az első hat fejezet alapvetően taoista inspirációra születhetett, ugyanakkor a VII. fejezetben tanítása található, míg a VIII. fejezet számos konfuciánus és motista elemet is tartalmaz. A hez hasonlóan a filozofikus fejtegetések, a dialógusok és a tanmesék egymást váltogatják. Az általános stilisztikai hasonlóságon túl a ben számos szövegszerű átfedés is található a vel, 16 teljes történet és számos további részlet közös bennük.

Hivatkozások Megjegyzések

Jegyzetek

Irodalom Lie Ce: Az elomló üresség igaz könyve. (Fordította: Dobos László) Budapest: Ferenczy Könyvkiadó, 1994. Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. Kósa Gábor: „Liezi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 225–236.

Kapcsolódó szócikkek Taoizmus Lie-ce (könyv)

Külső hivatkozások

Kategória:Taoizmus Kategória:Ókori kínai filozófusok