Eppa Hunton (Warrenton, Virginia, 1822. szeptember 22. – Richmond, Virginia, 1908. október 11.) virginiai jogász, aki a polgárháborúban a Konföderáció oldalán harcolva dandártábornoki rangra emelkedett és részt vett a keleti hadszíntér legtöbb ütközetében.
Előmenetelét akadályozta, hogy a háború folyamán végig egészségügyi problémákkal küzdött. Gaines Millnél felettese megsebesülése miatt az egész dandár rohamát irányította, és az ellenséges vonalat elfoglalta. A Második Bull Run-i ütközetben is dandárparancsnoki szerepkörben tevékenykedett, de parancsát megtagadó beosztottja miatt nem sikerült nagy tettet véghez vinnie. Bátor helytállást mutatott a Gettysburgi csatában, ahol lóháton irányítva Pickett rohamában srapnel találta el a combját. A 8. virginiai ezred feltöltésre szorult a gettysburgi veszteségek után, így az Overland hadjáratban csak a Cold Harbor-i ütközetben vesz részt. Petersburg kilenc hónaposra húzódó ostroma után a hadsereg Appomatox felé való visszavonulását fedezve esik fogságba Saylors Creek-i ütközetben.
A háború után visszatért jogászi hivatásához, részt vett a Demokrata párt életre keltésében és demokrata színekben beválasztották a képviselőházba és a szenátusba (1892–1895) is. A Kongresszus mindkét házában Virginiát képviselte. 1904-ben befejezett önéletrajza hűen tükrözi a korabeli virginiai életet; először csak családi használatra íródott száz példányban, de később fia 1929-ben könyv formában is közzétette.
Ifjúsága thumb|right|300px|Mount Hope, Eppa gyermekkori otthona Fauquier megyében. A ház 1829-től 1907-ig a Hunton család tulajdonában volt. Hunton 1822. szeptember 22-én született a virginiai Warrenton közelében, Fauquier megyében. Apja, id. Eppa Hunton (1789-1830) iskolai tanító és ültetvénytulajdonos volt. Springfield és Mount Hope nevű ültetvényei New Baltimore közelében terültek el, míg egy harmadik Prince William megyében volt található. Id. Eppa Hunton harcolt az 1812-es brit-amerikai háborúban, ahol a virginiai milícia dandárjának felügyelőjeként tevékenykedett. Anyja Elizabeth Marye Brent (1789-1866), a függetlenségi háborúban harcoló William Brent lánya volt, aki a harcok elől a Prince William megyei Dumfries kikötőből a fauquier megyei Bealetonba költözött családjával. Prince William megye székhelye, Brentsville a Brent család után lett elnevezve. A Hunton és a Brent család egyaránt az 1700-as években vándorolt ki Nagy-Britanniából. A pár esküvőjét 1811. június 22-én tartották Fauquier megyében.
Eppa a család harmadik gyermeke volt, 1812-ben született ikerbátyjait John Heathnek és George Williamnek hívták. Apját kétszer megválasztották a Virginia állami törvényhozás képviselőjének, de 1830-ban Lancasterben, Virginia Északi Nyakán váratlanul elhalálozott. Özvegye kilenc gyermekkel maradt magára, ezért a távolabbi Prince William ültetvényt kénytelenek voltak eladni, hogy az adósságokat kifizessék. Az ifjabb Eppa tanulmányait a New Baltimore Academy magániskolájában végezte, John Ogilvie tiszteletes keze alatt; a családi körülmények miatt Eppa kénytelen volt kölcsönt kérni a végzős év, 1839 befejezéséhez.
Karrierjének kezdetén
Végzés után Eppa Hunton három évig tanított. Első iskolája egy rönkházban volt berendezve The Plains nevű város közelében, Fauquier megyében. Ezt követően saját iskolát nyitott a prince william megyei Bucklandben, ahol Silas öccsének és feleségének házában élt. Hunton tanította John Webb Tyler öt fiát, aki cserében segítette jogi tanulmányokat folytatni. Hunton 1843-ban megszerezte jogi képesítését a virginiai bíróság előtt és Brentsville-ben ügyvédi praxist nyitott. Mikor a helyi közéletben elég ismert lett, megválasztották a virginiai milícia ezredesévé, majd később dandártábornokává.
Miután 1848-ban a virginiai törvényhozás J. W. Tylert körzeti bíróvá emelte, Huntont választották utódául államügyésznek. Kétszer is újraválasztották, így összességében 1849-től 1861-ig volt hivatalban. 1848-ban Eppa Hunton feleségül vette Lucy Caroline Weirt (1825. február 20.–1899. szeptember 4.) Robert és Clara Boothe Weir lányát. Lucy családja a williamsburgi Benjamin Waller bíróig vezették vissza családfájukat. A Weir család sikeres kereskedőfamília volt Tappahannockban, majd Prince William megyébe költöztek és megvették a Hartford ültetvényt. Robert 1840-ben meghalt. A menyegzőt követő áprilisban Weir özvegye eladta Hartfordot és Betty és Martha nevű lányaival egy brentsville-i házba költözött, melyet Hunton vásárolt számára. 1850-ben, 30 éves korában 6 rabszolga volt a tulajdonában: egy 30 éves nő és 5 gyermeke, egy 14 éves mulatt lány, 5 és 10 éves fekete fiúk és egy három éves, valamit egy öthónapos fekete kislány.Az 1850-es szövetségi népszámlálás adatai Prince William megyéből, rabszolgaadatok, elérhető az ancestry.com-on
Eppa és Lucy Huntonnak két gyermeke született, 1853. június 20-án Elizabeth Booth, aki egyéves korában meghalt és 1855. április 14-én Eppa Hunton III, aki felnőtt korában először apja jogi irodájában partner lett és 1901-ben megalapította a Hunton & Williams richmondi jogi irodát. A házaspár lett a gyámja Eppa polgárháborúban meghalt öccse, James gyermekeinek, ők fizették ki nevelésük költségét és házasították ki hozománnyal James lányát, Bessie Marye Huntont.
Aktivitása a virginiai politikában
Hunton későbbi önmeghatározása szerint ifjabb gyermekkorától apjához hasonlóan Demokrata elkötelezettségű volt, 1840-től fogva mindig a Demokrata pártra szavazott és 1856-ban a Demokrata nemzeti konvenció egyik delegáltja lett. Franklin Pierce hivatalban levő elnök újraválasztását kívánta, de végül Robert M. T. Hunter jelölése mellett voksolt a befutó és később az elnökválasztást megnyerő pennsylvaniai James Buchanannel szemben. 1860-ban John C. Breckinridge elektora lett; később a többes jelölőkonvenciót a Demokrata pártot megosztó eseménynek írta le.
Lincoln megválasztása után Hunton Virginia szecesszióját támogatta. Reménye szerint Virginia és több más határállam azonnali kiválásával a Konföderáció tábora olyan nagyra nőtt volna, hogy Lincoln és a Republikánus párt nem mer háborút indítani. Konvenciós követnek megválasztották, de álláspontja alulmaradt az 1861. február 13-án kezdődő virginiai szecessziós konvención az uniót fenntartani kívánó, whigszimpatizánsnak leírt követekkel szemben, mint pl. Jubal A. Early. A Fort Sumter ostromát követő Lincoln-féle mozgósítás hatására a közhangulat megváltozott és az április 17-i konvenciós szavazáson győzött a kiválás álláspontja. A határozatot Eppa Hunton is aláírta.
A polgárháborúban Belépés a hadseregbe thumb|right|300px|A 8. virginiai gyalogezred zászlaja. A Gaines Mill-i ütközet után Hunton Bloody Eighth-nek, a Véres Nyolcadiknak keresztelte alakulatát. Zászlajuk a Gettysburgi csata harmadik napján az ellenség zsákmánya lett, mikor az ezred támadása kudarcba fúlt Pickett rohamában. Hunton nem rendelkezett katonai tapasztalattal, így nem találta magát alkalmasnak a milíciába belépni, ezért lemondását benyújtotta a kormányzónak. Ezzel szemben a szecessziós konvenció ajánlást küldött Virginia kormányzójának John Letchernek, melyben sürgették, hogy nevezze ki a milícia ezredesévé. Letcher levelében kijelentette, hogy jócskán találna feladatot Huntonnak dandártábornoki rangban is, de ezt Hunton végképp soknak találta és válaszában jelezte, hogy ha kinevezik dandártábornoknak, akkor dandártábornokként fogja benyújtani lemondását, és közlegényként lép be a milíciába, de az ezredesi rangot elfogadja. Így Letcher kormányzó kinevezte a 8. virginiai önkéntes ezred ezredesének. Hunton elbúcsúzott a konvenciótól és a loudon megyei Leesburgbe ment alakulatához. Az ekkor nyolc századból álló ezredhez július végén-augusztus elején még két század csatlakozott, de ezek már csak a Manassasi csatát követően érkeztek meg és ideiglenesen egy marylandi század is a parancsnoksága alá került. Hunton nagy energiával igyekezett katonái felszerelését és kiképzését irányítani.
1861 júniusában a 8. virginiai ezred katonái a Potomac-folyó túloldalán állomásozó, Charles P. Stone tábornok vezette északi alakulatokkal lövöldöztek egymásra. Hunton Leesburgnél felügyelete alá vonta az Alexandria & Leesburg vasút egyetlen mozdonyát és az ahhoz kapcsolt kocsikat. Robert E. Lee parancsa alapján ezt meg kellett volna semmisíteni, mivel Alexandria elestével nem volt remény, hogy a konföderációs vasúthálózatot elérje. Hunton a mozdonyt szétszereltette és 12 ökörrel vontatott szekereken sikeresen átvontatta a Manassas Gap vasút vonalára. A mozdony így szolgálatba állhatott és ott is maradt a háború végéig. A kocsikat egy téves inváziós jelentés alapján felégettette. A 8. virginiai ezred a 4. dél-karolinai ezreddel kiegészülve július kb. első két hetében rövid időre Nathan G. 'Shanks' Evans ezredes parancsnoksága alá került, majd a dél-karolinaiakat visszarendelték Manassashez. Július 18-án Hunton katonáit is Manassasbe rendelték.
Az észak-virginiai harcokban
Az ezred Philip St. George Cocke tábornok dandárjába került. A július 21-én kibontakozó ütközetben Hunton ismételten kérte a frontvonalba helyezését, de a tábornok tartalékban tartotta az ezredet, míg P. G. T. Beauregard dandártábornok, a hadsereg parancsnoka személyes utasítást küldött Huntonnak, hogy vigye katonáit a Henry-dombra. A 8. virginiai ezred, a Hampton Légió és Harper ezredes katonáinak ellentámadása visszavette a Henry ház környékét az ellenségtől és stabilizálta a konföderációs hadsereg ellenőrzését a domb fölött. A szövetségi hadsereg visszavonulása után a konföderációs hadsereg nem lendült üldözésbe; Hunton ezt érthetetlennek tartotta. Beauregard jelentése szerint ezek az ezredek a kitűnő vezetés alatt veteránokként harcoltak.OR., vol. 2, p. 500. A győzelem után az ezred visszatért Leesburgbe.
Nem sokkal később Beauregard ismét Leesburgbe rendelte Shanks Evans ezredest a 13., 17. és 18. Mississippi ezredekkel, némi lovassággal, a Richmond tüzérüteggel és Hunton 8. virginiai ezrede is a dandárjába került. A mississippibeli katonák nem régen érkeztek meg Észak-Virginiába és sokan közülük kanyarósok voltak. Nem sokkal ezután Hunton testén fekély ütött ki, melyből a háború folyamán sosem sikerült teljesen kigyógyulnia. Egészségügyi eltávozásra ment családjához, de állapota nem javult. Mikor hírét vette, hogy az ellenség mozgásából Leesburgnél hamarosan bekövetkező ütközetet lehet sejteni, visszatért alakulatához. Október 19-én odaérve másnap Evans ezredét a Goose Creek lerombolt hídjához vezényelte George McCall uniós csapatai ellen, akiknek tüzérségét a 8. virginiai ezred a távolból hallotta, de McCall erői visszafordultak, mielőtt Leesburg közelébe jutottak volna. A Ball’s Bluff-i ütközet október 21-én bontakozott ki Edward D. Baker tábornok és hivatalban levő szenátor folyón átkelt egységeivel. Hunton egy század hátrahagyásával az összecsapás helyszínére sietett, harcvonalba fejlesztette ezredét és az erdőn át megindult előre. Előcsatározói hamarosan összecsaptak az ellenséggel. A többórás tűzharcban a lőszer fokozatosan fogyott, így Hunton erősítést és utánpótlást kért. A mississippi ezredek odavezénylése mellett Evans feltétlen kitartást parancsolt. Hunton szétosztotta a maradék lőszert, hogy mindenkinek jusson egy, és rohamot vezényelt. A támadás zsákmányul ejtette a szövetségi erők két lövegét és utolsó sortüzével visszaverte a 20. massachusettsi ezred két századának kétségbeesett próbálkozását, hogy az ágyúkat visszaszerezzék. Hunton az uniós balszárny megfutamítása után pihenőt vezényelt katonáinak és informálta Winfield S. Featherston ezredest, a 17. mississippi ezred parancsnokát, hogy kifogyott a lőszerből.