Hsziung Hsziang-huj (magyaros átírás: Hsziung Hsziang-huj, kínai: 彭德怀; pinyin: Xiong Xianghui; 1919. április 12. – 2005. szeptember 9.) kínai hírszerző, diplomata. Létfontosságú információkat szerzett a kommunisták számára a kínai polgárháborúban. Tevékenysége csak 1991-től vált ismertté. A Kínai Népköztársaság megalakulása után a külügyminisztériumban tevékenykedett diplomataként. Szerepet játszott a kínai–amerikai kapcsolatok fordulat-jellegű megjavításában az 1970-es évek elején.
Tevékenysége a polgárháborúban A Csinghua Egyetem hallgatójaként 17 évesen, 1936 decemberében lett titokban a Kínai Kommunista Párt tagja. Közvetlenül szervezte be a hírszerző munkára azzal a feladattal, hogy épüljön be , a Kuomintang neves hadvezére környezetébe, amit merész fellépésével sikerült is teljesítenie. Elfogadták önkéntesi jelentkezését és kitűnő munkájával elérte, hogy 1939 márciusától már a tábornok közelében dolgozhatott, és meg tudta szerezni annak haditerveit, amiket továbbított a kommunisták számára. Hu tábornok annyira megkedvelte, hogy 1947 májusában az Egyesült Államokba küldte tanulni.
A polgárháborús helyzet alakulása miatt azonban a tábornok titkosrendőrsége révén a kikötőből visszahívta az Amerikába indult fiatalembert, aki ekkor azt hitte, hogy leleplezték. Hu azonban a kommunisták főhadiszállása, ellen tervezett nagy támadáshoz kérte csupán a véleményét és együttműködését. nak így lehetősége nyílt arra, hogy a kommunistákat részletesen tájékoztassa a készülő nagyszabású támadásról. Ezzel lehetővé tette és a védelméért felelős számára a felkészülést, majd a végső győzelmet. Mao akkoriban kijelentette, hogy tevékenységének haszna felért több hadosztály harci értékével.
Hsziung ezután, Hu ajánlásával, mégis elutazhatott az Egyesült Államokba tanulni.
Diplomata-karrier A kommunisták polgárháborús győzelme és a KNK megalakulása után tért vissza egyesült államokbeli tanulmányaiból. Tagja lett az új diplomáciai szolgálatnak, a külügyminisztériumban kezdett dolgozni. Hamarosan közeli munkatársa lett korábbi „felső kapcsolatának”, nak, aki a forradalom győzelme után miniszterelnök és egyben külügyminiszter lett. Hsziung részt vett az Indokínával foglalkozó 1954-es genfi konferencián, ahol Kína és Nagy-Britannia megállapodott abban, hogy ügyvivői szinten diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. 1962-től Hsziung maga is a londoni kínai képviseleten dolgozott.
A kulturális forradalom kezdetén, 1966-ban akkori külügyminisztert is támadni kezdték a vörösgárdisták, revizionizmussal vádolva őt. Hsziung is aláírta azt petíciót, amiben a külügy munkatársai a miniszter védelmére keltek. emiatt aztán Hsziung maga is támadások célpontja lett, de Mao elnök nem felejtette el korábbi jószolgálatait és engedélyezte nak, hogy megmentse őt az üldöztetésektől.
A hatvanas évek legvégén, a hetvenes évek elején részt vett azokban a munkálatokban, amelyek a kínai külpolitikai felülvizsgálatára, a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok alakítására irányultak. Hsziung maga is amellett szállt síkra, hogy ki kell játszani az „amerikai kártyát” a szovjet fenyegetés ellensúlyozására. Megindultak a titkos kínai-amerikai tárgyalások, amelyek eredményeképpen végül sor kerülhetett Richard Nixon 1972-es kínai látogatására.
Hsziung 1971-ben tagja volt a KNK első delegációjának, ami átvette a Kínai Köztársaság helyét az ENSZ-ben és annak Biztonsági Tanácsában. Pályafutását Kína mexikóvárosi nagyköveteként fejezte be.
Források Nekrológ a Guardianban Nekrológ a China Daily-ben 熊向晖在周恩来总理的直接安排下，担任胡贴身副官、机要秘书长达十二年，并一直和周总理保持直接的单线联系。对于熊向晖在抗战中的作用，毛泽东称赞说：“他一人可以顶几个师”。 Cikk 2004-es fényképpel
Fordítás
Kategória:Kínai diplomaták Kategória:Hírszerzők Kategória:Kína követei és nagykövetei Mexikóban Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:1919-ben született személyek