Liu An a Han-dinasztia alapítójának, (i. e. 256–195; 劉邦) volt az unokája, (i. e. 199–174; 劉長) fia, hercege ( 淮南王). Legjelentősebb műve a című filozófiai traktátus összeállítása (i. e. 139), amelyet egyes források taoista műnek, míg mások úgynevezett eklektikus ( 雜) alkotásnak tartanak, mivel az alapvető taoista szellemisége mellett megjelennek benne a konfuciánus és legista gondolatok is. Mindemellett költőként is számon tartják.
Élete Liu An a Han-dinasztia alapítójának, az első Han császárnak az unokája volt. Apja, császár hetedik fia, (劉長) i. e. 196-ban lett (淮南) hercege, amely címet Liu An i. e. 164-ben kapta meg. ot idősebb féltestvére, (文) császár uralkodása alatt (i. e. 180–157) felségárulással vádolták meg és ba (蜀) száműzték, azonban útközben önkéntes éhhalálra ítélte magát, és 174-ben meghalt. Ezt követően császár hercegi címet (hou 侯) adományozott fiainak, majd i. e. 164-ben az egykori -birtokot is elosztotta közöttük. Liu An mint a legidősebb fiú a legnagyobb birtokrészt és apja címét („ királya”) kapta meg. I. e. 139-ben mutatta be művét az új császár, (uralk. i. e. 141–87) udvarában. Ekkor már két fiú- és egy lánygyermeke volt.
A Han állam fokozatosan szerette volna teljes mértékben hatalma alá vonni t, ezért i. e. 124-ben a királyság két területi egységét mondvacsinált ürüggyel elveszik. A fiai közötti hatalmi harc következtében elrendelt császári vizsgálat i. e. 123-ban egy lázadás terveire bukkant, így elrendelték üldözését. Mielőtt azonban a letartóztatási parancs megérkezett volna, Liu An 122-ben megölte magát, birtoka pedig a Han-dinasztia adminisztrációs rendszerébe (九江) tartományként került be. Élettörténetét A történetíró feljegyzéseinek 118. fejezete és a 44. fejezete őrizte meg.
A leírások szerint Liu An már gyermekkorában kitűnt tudásvágyával, előszeretettel foglalkozott zenével és írásművészettel, ugyanakkor kevéssé vonzotta a lovaglás és a vadászat.
Liu An életével kapcsolatban legendák is léteznek. A (論衡) 7. fejezete egy másik műre hivatkozva arról tudósít, hogy hercege a megfelelő alkímiai módszerrel elkészített elixírt bevéve csirkéivel és kutyáival együtt halhatatlanként az égbe emelkedett.
Munkássága
A ma ismert formájában összesen 21 fejezetből áll. (高誘; kb. i. sz. 160–220) a műhöz írt előszavában az olvasható, hogy a könyv formális irodalmi szimpózium, amely Liu An és az udvaránál ( 壽春) tartózkodó vendégek között zajlott. A hagyomány szerint Liu An herceg olyan mágusokkal ( 方士) vette magát körbe, akik különböző mágikus technikák ( 術) birtokosai voltak (pl. forrásokat fakasztottak, hegyeket teremtettek, az évszakokat irányították, köhögéssel ködöt hoztak létre stb.). Ezek a mágusok nemcsak a mágikus hagyományokban, hanem a hagyományos konfuciánus klasszikusokban is éppúgy járatosak voltak, mint az álomelemzés, a gyógyítás vagy az alkímia tudományában. A mű fejezetei eredetileg különböző szerzők művei lehettek, így Liu An mintegy „főszerkesztőként" minden bizonnyal központi szerepet játszott a mű anyagának végső elrendezésében.
Míg taoistának nevezi a t, addig a bibliográfiai fejezetének besorolása szerint az eklektikusok ( 雜) közé tartozik. Ez utóbbi részben annak a ténynek is köszönhető, hogy tematikájában olyan különböző területeket érint, mint a kormányzás, az asztronómia, a didaktikus történeti anekdoták, a topográfia, a hadászat vagy a miszticizmus. A másik eklektikusnak is nevezhető jellegzetessége, hogy konfuciánus, taoista, illetve legista nézeteket is tartalmaz.
Jegyzetek
Irodalom Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. Kósa Gábor: „Huainanzi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 212–224.
Kapcsolódó szócikkek Huaj-nan-ce Kínai filozófia Taoizmus
Külső hivatkozások
Kategória:Taoizmus Kategória:Ókori kínai filozófusok Kategória:Ókori kínai költők, írók Kategória:Öngyilkos költők, írók Kategória:I. e. 122-ben elhunyt személyek Kategória:I. e. 179-ben született személyek