Az abhidharma (szanszkrit) vagy abhidhamma (páli) ősi (i. e. 3. századi és azutáni) buddhista szövegeket jelöl, amelyek részletes leírást adnak a buddhista szútrákban szereplő tanok skolasztikus és tudományos átdolgozásaként. Az abhidharma vázlatos osztályozásai nem tartalmazzák a rendszerbeágyazott filozófiai értekezéseket, csupán összefoglalókat, kivonatokat és rendszerezett listákat."Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
Collett Cox szerint az abhidhammát a szutták tanításához dolgozták ki és csak később alakult át független tanításokká.Cox 2003, pp. 1-7
Nem tisztázott az Abhidharma kifejezés szó szerinti jelentése. Általánosságban két lehetséges magyarázat létezik: abhi – magasabb vagy speciális + dharma- tanítás, filozófia, azaz "magasabb rendű tanítások" abhi – ról, -ről + dharma -tanítás, azaz "a tanításról" vagy "metatanítás".
A Nyugaton az abhidhammát általában a buddhista pszichológia lényegének tekintik.See, for instance, Rhys Davids (1900), Trungpa (1975) and Goleman (2004).
Eredete
A théraváda hagyomány szerint
A théraváda buddhizmus szövegmagyarázatai alapján úgy tartják, hogy az abhidhamma nem egy később hozzáadott hagyomány, hanem az Gautama Buddha megvilágosodása után négy héttel keletkezett. Miután három héten át meditált Buddha, eltávolítva a hitetlenség zavaró tényezőjét, derűlátó dévák létrehoztak számára egy gyönyörű ékszerekkel díszített termet, amelyben – a később "magasabb rendű tanítások" néven híressé vált – későbbi tanításokon meditált. Tudata és teste oly mértékben megtisztult, hogy hatszínű sugarat bocsátott ki testéből – kék, sárga, vörös, narancssárga és ennek az ötnek a keveréke. A keverékszín jelentette ezen nemes tulajdonságok egészét. Később elutazott a Trájasztrimsa mennyországba és az ott élő isteni lényeknek tanította az abhidhammát, köztük néhai édesanyjának is, Májának, aki isteni lényként született újjá. A hagyományokban úgy tartják, hogy Buddha a mennyei bhikkhu Száriputta (Száriputta szerzetes) számára összefoglaló tanításokat adott, aki később azokat adta tovább.Pine 2004, pg. 12
Az abhidhammát emiatt tiszta és hígítatlan tanításnak tekintik, amely megértése túl bonyolult volt a Buddha korában élő gyakorlók többsége számára. Ehelyett a Buddha a különböző szuttákban szereplő módszereket tanította, az éppen felmerülő szituációknak megfelelően. Emiatt hasonlóság van az abhidhamma hagyományai és a mahájána buddhizmus között, amely szintén azon az állásponton van, hogy az túl bonyolult volt a Buddha korában élő emberek számára.
A tudósok szerint
A tudósok általánosan egyetértenek abban, hogy az abhidharma Buddha halála után jelent meg az i. e. 3. század környékén. Emiatt a hét abhidhamma művet nem tekintik Buddha szavainak, hanem az ő tanítványainak és egyéb tudósoknak. A kialakulásához a kolostor központok kibővítései, a buddhista szangha (közösség) megnövekedett támogatottsága és az egyéb vallásos csoport külső befolyása vezethetett.
A kánon legutolsó fő részeként az abhidhamma műveinek kacifántos története van. A mahászánghikaDutt 1978, p. 58 és egyéb szekták nem fogadták el azt a kánon részeként.Macmillan Encyclopedia of Buddhism (2004), 2. oldal (hasonló állítások hangzanak el a 112. és a 756. oldalon) Egy másik szekta az Abhidhamma-pitaka részeként ismerte el a teljes Khuddaka-nikáját. Az abhidhamma páli verziója szigorúan théraváda gyűjtemény és kevésbé egyezik a többi buddhista iskola által elfogadott abhidhamma művekkel."Buddhism." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008. A théraváda abhidhamma bizonyos szempontból sokkal inkább vázlatos, mivel a részletekre nem annyira tér ki. Azonban Rupert Gethin szerint ez szándékos volt.Rupert Gethin in Paul Williams ed., "Buddhism: Critical Concepts in Religious Studies." Taylor and Francis 2005, page 171.
A különböző korai iskolák eltérő abhidhamma filozófiái nem értenek egyet a tanításokban.Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 415 Ezt az időszakot nevezik 'megosztott buddhizmusnak', az azt megelőző megosztatlan buddhizmussal szemben. A páli kánon legkorábbi szövegei (a Szutta-nipáta, a Dzsátaka mesék bizonyos részei és a Szutta-pitaka első négy nikájája) nem tesz említést az abhidhamma-pitakáról.Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 412 Szintén nem említették az abhidhammát a Buddha halála után közvetlenül tartott első buddhista tanácskozáson. A zsinatról készült beszámoló megemlíti viszont a vinaját és az öt nikáját (a Szutta-pitaka részei).Horner 1963, p. 398The Mahisasaka Account of the First Council mentions the four agamas here. see http://santifm1.0.googlepages.com/thefirstcouncil (mahisasakaversion)
L. S. Cousins szerint a szutták következményekkel és folyamatokkal foglalkoznak, míg az abhidhamma eseményeket és történéseket ír le."Pali oral literature", in Buddhist Studies, ed Denwood and Piatigorski, Curzon, London, 1982/3
Az abhidhamma tanítások és könyvek különböző változatai
Az i. e. 2-3. század és az i. sz. 5. század között számos látszólag egymástól független abhidharma hagyomány keletkezett Indiában. A 7. században a kínai Hszüan-cang zarándok állítólag hét különböző hagyományból származó abhidharma-szövegeket gyűjtött össze. Ezek alapvetően ellentmondanak egymásnak és a különböző vinaják eltéréseinek is köszönhetően történt számos szakadás az egyházi közösségeken (szanghák) belül. Így alakult ki egy erősen fragmentált buddhizmus és 18 korai buddhista iskola.
Időszámításunk kezdete után csupán a szarvásztiváda és a théraváda abhidharmas maradt fenn érintetlenül. Mindkettő hét könyvből áll, amelyhez hozzájött később a száriputra abhidharma. A théraváda abhidharma, az abhidhamma-pitaka (lásd lentebb), páli nyelven íródott, míg a szarvásztiváda abhidharma javarészt kínai nyelven – az (valószínűség szerint szanszkrit) eredeti szövegek elvesztek, bár maradt fent sok szöveg tibeti nyelven is.
Ismeretlen eredetű abhiharma szövegek is maradtak fenn kis számban. Ezek fordításait a kínai buddhista kánon tartalmazza. Ezek a különböző hagyományok hasonlóságot mutatnak, amelyből arra következtetnek, hogy a csoportok között vagy volt valamilyen kommunikáció vagy egy közös korábbi iskolából váltak szét.Cox 2003, p. 2
Théraváda abhidhamma Tartalma
Az Abhidhamma-pitaka a Tipitaka (szanszkrit: Tripitaka) harmadik pitakája (vagy kosara), amely a théraváda iskolához tartozik. Hét könyvet tartalmaz. Dhamma-szanganí Az eszmék rendszere Vibhanga Elemzés (Részletezés) Dhátu-kathá Érzékelemek (Értekezés az elemekről) Puggala-pannyatti Személyfogalmak (Jellemtan) Kathá-vatthu Vitapontok (szerzője a hagyomány szerint Moggaliputta Tissza) Jamaka Párosítások Patthána Okviszonyok
A négy oszlop A théraváda abhidharma négy oszlopa (a négy nem konvencionális tárgy): Csitta — vidzsnyána (tudat, elme) Csetasziká — Szankhára (cselekedet, tett, karma) Rúpa — (tárgy, anyag, elem) Nibbána — (nyugodtság) A théraváda abhidhamma – a Tipitaka többi részeihez hasonlóan – legelőször szájról szájra hagyományozódott az i. e. 1. századig. Az éhínségek és háborúk következtében a szerzetesek attól tartottak, hogy a kánon bizonyos részei elvesznek, ezért leírták a kánon szövegeit, köztük az abhidhammát is.
Az összes bekerült a páli kánonba, amelyet az i. e. 1. században írtak le legelőször a Srí Lanka-i Alu Vihára templomban. Némely tudós a páli abhidhamma könyveinek megjelenését az i. e. 400 – i. e. 250 közé teszi. Az első könyv volt a legelső és az ötödik volt a legutolsó. Az ezt követő poszt-kanonikus szövegek a következő évszázadokból további magyarázatként szolgáltak az abhidhamma elemzéseihez. Ezek közül a legismertebbek a Viszuddhimagga és az Abhidhammattha-szangaha.
A páli kánon korai nyugati fordítói a legkevésbé izgalmasnak az abhidhamma-pitakát találták a Tipitaka három része közül. Ennek eredményeképpen az abhidhammáról kevés tanulmány készült egészen a 20. század végéig.
A théraváda hagyományon belül is az országtól függően erősen különböző mértékű fontosságot tulajdonítanak az abhidhammának. Az országok közül Burmában helyezik a legnagyobb hangsúlyt az abhidhamma tanulmányozására.
Théraváda szövegmagyarázatok A kanonikus abhidharma mellett számos szövegmagyarázatot és kézikönyvet készítettek az abhidharma segédleteként. Ezek közül a legismertebbek: Viszuddhimagga (írta: Buddhagósza) – átfogó kézikönyv, amely tartalmazza théraváda abhidharma nagy részét Abhidhammávatára (Bevezető az abhidharmába – írta: Buddhadatta) – közvetlen bevezető a théraváda abhidharmába Abhidhammattha-szangaha (Az abhidhamma témáinak rövid összefoglalója – írta: Anuruddha) – a legtöbbet használt bevezető kézikönyv a kortárs théraváda hagyományban. Atthaszáliní (A kiállító – írta: Buddhagósza) – a Dhammaszangani szövegeiben használt fogalmak magyarázatai
Mahászanghika abhidharma Egyes források szerint a mahászánghika iskola nem fogadta el az abhidharmát a kánon részeként. Például a théraváda Dípavamsza szövegében az szerepel, hogy a mahászanghika szektának nem létezett abhidharmája.Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 213 Más források szerint azonban a kínai Fa-hszien utazó szerzetes egy kolostorban talált egy mahászanghika abhidharma gyűjteményt a mai Patna, indiai város közelében. Amikor Hszüan-cang ellátogatott egy Dhányakataka nevű településbe, azt írta, hogy a térség szerzetesei a mahászanghika iskolához tartoztak.Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 437 A település mellett találkozott két mahászanghika bhikkhuval, akikkel együtt tanulmányozták a mahászanghika abhidharmát hónapokon keresztül. A rendelkezésre álló szövegmaradványok és a Nágárdzsunakondában található falfeliratok alapján Joseph Walser arra következtet, hogy néhány mahászanghika szektának kellett lenni abhidharma gyűjteménye, amely feltehetően öt vagy hat könyvet tartalmazhatott.Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. pp. 212-213
Dharmaguptaka abhidharma A Sáriputra Abhidharma-sásztra (舍利弗阿毘曇論 Shèlìfú Āpítán Lùn) (1548) egy teljes abhidharma szöveg, amelyről úgy tartják, hogy a dharmaguptaka szektától való. Ennek a szövegnek az egyetlen teljes változata kínai fordításban létezik. Találtak szanszkrit nyelvű töredékeket is Bámiján tartományban (Afganisztán területén). Ezek jelenleg a Schoyen-gyűjtemény (MS 2375/08) részét képezik. Az előkerült kéziratokról úgy vélik, hogy a mahászanghika Lokottaraváda szekta egyik kolostorának könyvtárához tartoztak.
Szarvásztiváda Abhidharma Áttekintés A théraváda abhidharmához hasonlóan a szarvásztiváda abhidharma is hét könyvből áll. Azonban a két irányzat azonos szövegeinek összevetése után a tudósok nem tartják valószínűnek, hogy az egyik a másikból eredne. A théraváda abhidharmában van például két olyan szöveg (a Kathá-vatthu és a Puggala-pannyatti), amelyet sokan nem tartanak az abhidharma gyűjteménybe valónak.
A szövegek A szarvásztiváda abhidharma szövegei következőkből állnak:
Szangitiparjája ('Beszéd az összegyűjtésről') Dharma-szkandha ('Dharmák halmaza') Pradzsnyáti-sasztra ('Értekezés a meghatározásokról') Dhátukája ('Elemek teste') Vidzsnyánakája ('Tudat teste') Prakaranapada ('Kifejtés') Dzsnyánapraszthána ('Tudás megalapozása')
Vaibhásika szövegek A következő szövegeket a Vaibhásika szektához szokták sorolni:
Mahávibhása ("Nagy kommentár" a Dzsnánaprasthánáról)
A Mahávibhásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre nagy terjedelmű kutatások. A legtöbb ismeretet a nyugati világ részére a részletes Indiai filozófiák enciklopédiája (Encyclopedia of Indian Philosophies, 7. kötet: Abhidharma Buddhism) jelenti.Encyclopedia of Indian Philosophies, Vol. VII: Abhidharma Buddhism. Karl H. Potter, editor. Motilal Banarsidarass, 1996.
Egyéb szarvásztiváda szövegek