Akragaszi Phalarisz (, Rhodoszi Leódamasz fia) mintegy Kr. e. 570 - 555 a görög kolónia Akragasz (a mai Agrigento / Szicília) türannosza volt.
Míg Arisztotelész szerint Phalarisz a sztratégosz autokratór hivatalából jutott a türannosz rangjába, Polüainosz szerint mégis megelőzőleg a Zeusz Polieusz templom megépítésével volt megbízva. Ő azonban ezt a megbízatást, amely pénzt és munkásokat biztosított számára, arra használta, hogy zsoldosokkal és felfegyverzett foglyokkal puccsot hajtson végre. Kihasználta a város egyik ünnepét és csapatával megtámadta a polgárokat, majd türannosszá tette önmagát.
Zsoldosai segítségével ettől kezdve uralkodott a város felett, és sikeres hadjáratokat folytatott a szikánok ellen. Tizenhat évig tartó uralmát végül összeesküvés törte meg.
Phalarisz a feljegyzések szerint példaképe a kegyetlen türannosznak. Mindenekelőtt létezik egy monda bronz bikáról, amit Perilaosz Phalarisz részére készített. Ennek a kínzóeszköznek a lényege az volt, hogy egy üreges bikaszoborba zárták a kivégzendő személyt, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt, így az illető gyakorlatilag élve megsült. A szoborban elhelyezett kürtnek köszönhetően a kivégzés áldozatának fájdalmas kiáltása a bika bőgéseként volt hallható. Phalarisz első ilyen áldozata állítólag maga a bikát megalkotó művész volt.
Diodórosz arról tudósít, hogy Phalarisz bikája valóban létezett. Elbeszéli, hogy Himilkón Agrigento elfoglalása után a bikát Karthágóba küldte, Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus azonban 260 évvel később, Karthágó lerombolása után Agrigento polgárainak visszaadta. Phalarisz bikája Szamoszatai Lukianosznál két szatirikus dialógus része. Ebben a türannosz képviselőjét Delphoiba küldte, hogy az istennek ajánlja ezt a pokoli eszközt és a kegyetlen türannoszt igazságos férfiként állítsa be. Az isten erre a pap száján keresztül az adományt istennek kedvesnek nyilvánította.
Phalarisz halála is legendás. Állítólag Püthagorasz egyik példabeszéde miatt vesztette életét. A nagy filozófus Phalarisz és a polgárok jelenlétében az emberek türannoszoktól való félelméről beszélve bebizonyította, mennyire alaptalan ez, ha például veszik a galambokat, melyek félelmükben menekülnek a héja elől, de amikor merészen ellene fordulnak, menekül a ragadozó. A példabeszéd oly mértékben feltüzelte a polgárok egyikét, hogy követ ragadott és a türannosz felé dobta. A többiek követték a példát és Phalariszt közösen megkövezték. Más legenda szerint a türannosz bukása után egyedül, vagy az anyjával együtt a bikában lelte tűzhalálát és ezt követően a kínzóeszközt a tengerbe dobták. Hogy ezek a legendák megfelelnek-e a valóságnak, vagy pusztán a halála utáni kitalálmányok, megbízhatóan nem tisztázható. Minden változatban azonban közös, hogy azok a nép nagy haragjáról szólnak, ami viszont jelzi uralmának kegyetlenségét.
Források Arisztotelész, Politiká 5,10, 1310b 28; Rétorika; 2,20,1393b 5-8 Polüainosz, Sztratégémata 5,1,1 Diodórosz 9,30 Pindarosz, Pythien 1, 95 Marcus Tullius Cicero, De re publica 1,28,44; De officiis 2,26; epistulae ad Atticum 7,12,2; 7,20,2 Lukianosz, Phalaris Publius Ovidius Naso, Tristia 3, 11, 40 ff. (a bika átadása a türannisznak)
Fordítás
További információk
Kategória:Ókori görögök Kategória:Türannoszok Kategória:Az i. e. 7. században született személyek Kategória:Az i. e. 6. században elhunyt személyek