bélyegkép| A khthonikus istenek szentélye a szicíliai Agrigentóban; háttérben a Dioszkuroszok temploma rekonstruált része bélyegkép| Áldozati tábla khthonikus istenek részére (dombormű Athén Nemzeti Múzeumában, lelőhelye: Tegea)
Khthonikus istenek vagy khthonioi (; a khthoniosz „a Földhöz tartozó, föld alatti“) azok az istenek – főként a görög mitológiában, de más kultúrkörök isteneit is nevezik így –, akik az alvilágot reprezentálják és halálhozók valamint azok is, akik életet és termékenységet ajándékoznak (lásd még khthonizmus).
A férfi istenek gyakran kapták khthoniosz ragadványnevet (példaként Zeusz Khthoniosz, Hadészt is így nevezik, az alvilág urát), míg a nőneműek khthonia toldalékot kapnak. Ez utóbbiakhoz tartozik Perszephoné, Hadész felesége.Hérodotosz 6, 134, 1; 7, 153, 2. Ide sorolhatóak az Erinnüszök,Szophoklész, Oidipusz Kolonoszban. egyes nimfák is, akik gyakran meghatározott vidékeket reprezentálnak (vesd össze a Khthonia és Khthonios nevet viselőkkel).Apollóniosz Rhodiosz 4, 1322.
Hésziodosz a khthonioi gyűjtőfogalmat alkalmazza a titánokra.Hésziodosz, Theogonia 697. A tragédiák költőinél is előjön ez a kifejezés a khthonoi türannoszok megszólításaival összhangbanEuripidész, Hecuba 79.Aiszkhülosz, Agamemnón 89.Aiszkhülosz, Perzsák 628–629. vagy pedig mint elhatárolás más gyűjtőnevektől, mint a tenger vagy a levegő isteneiEuripidész, Fragment 27, 4. – így például,Szophoklész: Ajax 832. Arisztophanésznál parodisztikus formában.Hermész esetébenAiszkhülosz, Die Grabspenderinnen 124, 727.Arisztophanész, A békák 1126, 1138, 1145. Mégis gyakran nem elég világos, hogy a drámai megszólítás az istenekre, vagy a holtak közösségére irányul. Ugyanis ezeket is kthoniosz-ként szólítják meg.Aiszkhülosz, Oltalomkeresők (Hiketidesz) 25, 399, 476.Pindarosz, Püthói 4, 159.
Elsőként khthonikus istennek Hadészt jelölték meg,Hésziodosz: Theogonie 767.Euripidész, A föníciai nők 1321.Euripidész:Alkestis 237. már az Iliasz eposz az olimpiai Zeusz kiegészítő istenének nevezi őt, mint „alvilági“ Zeusz Katakhthonios.Homérosz, Iliasz 9, 457. Sok a bizonytalanság azonban akörül, hogy ez a megnevezés Hadész szinonimája-e, vagy pedig magát Zeuszt jelenti alvilági alakjában, a kettős névvel történő megszólításakor. Így Korinthoszon, Míkonoszon,Pauszaniasz Periégétész 2, 2, 8. és OlümpiábanPauszaniasz Periégétész 5, 14, 8. Zeusz Khthonios Ge Khthoniával együtt (Gaia) és Dionüszosz Lenaiosz tisztelték.Wilhelm Dittenberger: Sylloge inscriptionum Graecarum. Band 1, Leipzig 1883, S. 373 (Seitenansicht im Internet Archive). Csak ennél a kultusznál bizonyított a khthonia megjelölés Gaianál.
Démétért, az anyaistent Hermioné toldaléknév alatt mint Khthonia Theia tisztelték.Inscriptiones Graecae IV 683.Pauszaniasz Periégétész 2, 35, 5–10.Pauszaniasz Periégétész 3, 13, 5.Euripidész, Herakles 615. Az ötödik századtól kezdve egyre gyakrabban találkozunk Hekaté Khthonia, az útkereszteződések istennőjével, aki egyben a világok közti kapuk őrzője is.Arisztophanész, Fragment 515, 1 PCG.Theokritosz 2, 12.Plutarchosz, Moralia 290d3.
Tüphónt khthoniosz daimónnak is nevezték,Aiszkhülosz, Sieben gegen Theben 522. Khthonion legelsősorban Dionüszosz, a vegetáció istene és khthoniák a fámák,Szophoklész, Élektra 1066. a gorgókEuripidész, Ion 1054. valamint Brimo,Apollóniosz Rhodiosz 3, 862. miközben ez Perszephonénak és Hekaténak is másik neve, valamint Ceresé és Kübeléé is.
Khthoniosz vagy khthonia jelzőket kaptak azok a mitikus emberek, akiknek földi származását akarták ezzel kiemelni. Példák ezekre a thébai szpartosz KhtoniosAiszkhülosz, Fragment 488. és Erekhtheusz leánya Khtonia.Euripidész, Bacchánsnők 538.
További információk
A. Fairbanks: The Chthonic Gods of Greek Religion. In: American Journal of Philology. Band 21, 1900, S. 241–259 (angolul) Albert Henrichs: Namenlosigkeit und Euphemismus. Zur Ambivalenz der khtonikus Mächte im attischen Drama. In: Heinz Hofmann, Annette Harder (Hrsg.): Fragmenta Dramatica. Beiträge zur Interpretation der griechischen Tragikerfragmente und ihrer Wirkungsgeschichte. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1991, , S. 161–201. R. Schlesier: Olympian versus Chthonian Religion. In: Scripta Classica Israelica. Band 11, 1991–1992, S. 38–51 (angolul) S. Scullion: Olympian and Chthonian. In: Classical Antiquity. Band 13, 1994, S. 75–119 (angolul)
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Görög istenek