Szotyori Nagy Károly (Révkomárom, 1821. augusztus 5. – Debrecen, 1897. április 2.) református kántor-orgonista és főiskolai zenetanár Debrecenben. Élete A régi erdélyi nemesi szotyori Nagy családnak a leszármazottja. Apja a tordai születésű szotyori Nagy Mihály (1780–1843), komáromi, majd debreceni kántortanító, orgonista, anyja halászi Sándor Julianna (1790–1873); Nagy József állami tanítóképző ének- és zenetanár testvérbátyja. A zenében első oktatását Ströcker József helybeli római katolikus kántortól nyerte. 1838-tól kollégiumi zenetanárként dolgozott. 1841-ben Bécsbe ment, hogy a híresebb zenetanároktól kapjon további képzést. Apjával, akit Debrecenben 1838-ban választottak meg kántornak, odaköltözött. 1843-ban atyja halála után (aki először zendített meg orgonát a „kálvinista Rómában”, amelyet a puritán reformátusok sokáig századokon keresztül az ördög hangszerének tartottak), 1844. április 24-én szintén kántornak megválasztották. A debreceni presbitérium engedelmével a bécsi, drezdai, lipcsei és berlini konzervatóriumokban gyarapította zenei ismereteit; főleg az orgonaépítést és a protestáns zeneirodalmat tanulmányozta. A zeneiskolában, melynek kezdettől fogva tanára, közben igazgatója is volt, 1897 januárjában ülte meg ötvenéves tanári jubileumát, midőn a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Ezen fél évszázados működése alatt 6000 fiú és leánynövendéket tanított. Ezenkívül sok orgona- és zongoradarabot és férfi-négyest is írt. Fia Nagy Károly orgonaművész, a budapesti református teológia és főgimnázium zenetanára és a „Királyhymnusz” szerzője.
Emlékezete Debrecenben utcát neveztek el róla.Cs. Bereczki Attila: Sosem mosták a debreceni tölgyfagatyát civishir.hu, 2010.09.11.
Munkái Énekhangzatos könyv, melyben foglaltatnak a' magyarországi reformált egyházak nevezetesebb soltárjai, minden dicséretei és temetési énekjeinek hangzatai, rövid utmutatással az éneklés tanítására. Debreczen, 1846 (Zákány Józseffel együtt) Templomi karénekeskönyv. Erdélyországi ev. ref. számára, melyben a Kolozsvárott 1838-ban megnyitva kiadott Énekeskönyvbeli s nagyobb részben Magyarországon is használatban levő énekek négyes hangzóra, vagy orgonára avagy zongorára közbejátékokkal egyaránt használhatólag kidolgoztattak. Pest, 1848. (Előszóval, bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel) Templomi és halotti karénekeskönyv magyarországi reformátusok számára. Debreczen, 1859. Öt rész. (3. kiadás. Lipcse, 1887. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap) 755 dallamos (melodiosus) közjáték orgonára, a gyakrabban előforduló Choralokhoz. Debreczen, 1887. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap)
Levele Simonffy Kálmánhoz: Debreczen, 1859. szept. 7. (a Magyar Nemzeti Múzeumban).
Jegyzetek
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
További információk Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat és a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000 Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911 Magyar zenészeti lexicon. Encyklopediai kézikönyv… Szerk. és írta Ságh József. Bp., [Szerző?], 1880. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Magyar Könyvklub, Budapest
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1821-ben született személyek Kategória:1897-ben elhunyt személyek Kategória:Komáromiak