A rózsás álsügér (Helicolenus dactylopterus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes) rendjébe, ezen belül a Sebastidae családjába tartozó faj.
A Helicolenus halnem típusfaja.
Előfordulása A rózsás álsügér előfordulási területe főleg az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben van, de a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó KwaZulu-Natal tartomány vizeiben az elterjedése az Indiai-óceánba is benyúlik. Az Atlanti-óceán nyugati felén a kanadai Új-Skóciától egészen Venezueláig, míg ugyanez óceán keleti felén Izlandtól és Norvégiától kezdve, a Földközi-tengeren, a Madeira-, az Azori- és a Kanári-szigeteken keresztül, egészen a Guineai-öbölig lelhető fel. A Namíbiához tartozó Walvis-öbölben is észrevették.
Megjelenése Ez a hal általában 25-32 centiméter hosszú, de akár 47 centiméteresre is megnőhet. Eddig a legnehezebb kifogott példány 1,6 kilogrammos volt. A hátúszóján 12 tüske és 12-13 sugár, míg a farok alatti úszóján 3 tüske és 5 sugár ül. A hal színe rózsaszínes szürke sávokkal. A második hátúszó és a farok alatti úszó között Y alakú sötét sáv húzódik. Testének oldalain méreggel teli kinövések vannak.
Életmódja Mélytengeri skorpióhal, amely 50-1100 méteres mélységek között lelhető fel, bár általában 150-600 méteres mélységekben tartózkodik. A felnőtt példány a kontinentális selfeket és a kontinentális lejtőket választja élőhelyül. Fenéklakó és nyílt vízi rákokkal, halak, fejlábúakkal és tüskésbőrűekkel táplálkozik. A legfőbb természetes ellensége, a fura megjelenésű, mélytengeri koboldcápa (Mitsukurina owstoni).
Legfeljebb 43 évig él.
Szaporodása A rózsás álsügér szaporodási módszere különleges. Az ikrázó és elevenszülő halak között helyezkedik el. Az ikrák, melyeket zselatinos réteg borít, belsőleg termékenyülnek meg. Ezután az anyahal több, különböző fejlődési szakaszban levő kicsinyeit kibocsátja a tengerfenékre. Miután a zselatinos réteg elbomlott az ivadék a nyílt vízben úszik és része lesz a planktonnak.
Felhasználása Ezt a halfajt ipari mértékben halásszák. Általában frissen árulják. Azonban vigyázni kell vele, mivel mérgező mirigyei vannak.
Képek
Jegyzetek
Források
Helicolenus dactylopterus (Delaroche, 1809) FishBase Eschmeyer, W.N. and L.J. Dempster, 1990. Scorpaenidae. p. 665-679. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2. 1809: Suite du mémoire sur les espèces de poissons observées à Iviça. Observations sur quelques-uns des poissons indiqués dans le précédent tableau et descriptions des espèces nouvelles ou peu connues. Annales du Muséum d'Histoire Naturelle, Paris 13: 313-361, Pls. 20-25. & 1896: Oceanic ichthyology, a treatise on the deep-sea and pelagic fishes of the world, based chiefly upon the collections made by the steamers Blake, Albatross, and Fish Hawk in the northwestern Atlantic, with an atlas containing 417 figures. Special Bulletin U. S. National Museum 2: Text: i-xxxv + 1-26 + 1-553, Atlas: i-xxiii, 1-26, 123 pls.
Kategória:Skorpióhal-alakúak Kategória:Halfajok Kategória:Az Atlanti-óceán halai Kategória:A Földközi-tenger halai Kategória:Az Indiai-óceán halai