Maria Salomea Skłodowska-Curie (Varsó, 1867. november 7. – Passy, 1934. július 4.) lengyel fizikus és vegyész, aki Franciaországban élt és tudományos eredményeit is itt érte el. A radioaktivitás úttörő kutatója. Ő volt a párizsi Sorbonne első női professzora, azonkívül elsőként kapott kétszer Nobel-díjat, a fizika, illetve a kémia területein végzett munkájáért. 1903-ban Henri Becquerellel és férjével, Pierre Curie-vel megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat, majd 1911-ben egymaga a kémiai Nobel-díjat.
Életrajz Lengyelország
Marie Skłodowska az akkor még az Orosz Birodalomhoz tartozó Varsóban született és élt 24 éves koráig. Bronisława és Władysław Skłodowski tanárok legfiatalabb, ötödik gyermeke volt. Testvérei Zofia (1862), Józef (1863), Bronisława (1865) és Helena (1866) voltak.
Marie nagyapja, Józef Skłodowski, köztiszteletben álló tanító volt Lublinban. Apja, Władysław Skłodowski matematikát és fizikát tanított, és két fiúgimnáziumnak volt az igazgatója. Anyja, Bronisława, egy tekintélyes lányinternátust vezetett Varsóban, míg a tuberkulózis el nem vitte, amikor Marie tizenkét éves volt. Két évvel anyja halálát megelőzően Marie legidősebb testvére, Zofia is meghalt tífuszban. Egyik életrajzírója, Robert William Reid szerint (Marie Curie, New York, New American Library, 1974), testvérének és anyjának korai halála miatt Marie elfordult a római katolikus vallástól, és azontúl agnosztikus szabadgondolkodónak vallotta magát. Ehhez a változáshoz ateista apja nézetei is hozzájárulhattak.
1883. június 12-én, 15 éves korában érettségizett a varsói lánygimnáziumban, kiváló eredménnyel. Az egyetemre nem vették fel, mert egyrészt nő volt, másrészt mert lengyel. Az 1863-as lengyel felkelést az oroszok ellen cári megtorlás követte; a felkelés következtében a Skłodowski család jelentős anyagi veszteségeket szenvedett, ami aztán kihatott Marie és testvérei jövőjére is, nehézségeket okozva előrehaladásukban. Az érettségi utáni évet Marie vidéken töltötte apja rokonainál, azután apjával élt Varsóban. Sokáig magántanítóként működött, és segítette testvérét, Bronisławát, aki orvostanhallgató volt a Sorbonne-on.
A két testvér megegyezett abban, hogy Marie anyagilag támogatni fogja nővérét orvosi tanulmányai befejezésében, majd viszonzásul Bronisława fogja őt segíteni. Ezt követően Marie nevelőnői állást vállalt apja rokonainál, egy Żorawski nevű földbirtokos családnál Ciechanówban. Itt beleszeretett a fiatal, matematikusnak készülő Kazimierz Żorawskiba. Ugyan a szerelem kölcsönös volt, de a szülőknek nem tetszett a házasságkötés egy nincstelen rokonnal, és az ötletet visszautasították, Kazimierz pedig nem volt elég erős ahhoz, hogy ellenálljon szülei akaratának. Miután Marie elvesztette állását, a Balti-tenger mellett, Sopotban szerzett nevelőnői munkát, amiből egy éven keresztül támogatta Bronisławát. thumb|80px|A Skłodowski család címere 1890 elején Bronisława, aki közben férjhez ment, meghívta Mariát magukhoz Párizsba. Marie nemet mondott, mivel egyrészt nem volt az egyetemi tandíjra pénze, másrészt mert még mindig reménykedett abban, hogy a házasság Kazimierz Żorawskival sikerülni fog. Visszatért apjához Varsóba. Házitanítóskodott, és megkezdte tudományos tréningjét a mezőgazdasági és ipari múzeum laboratóriumában unokafivére, Józef Boguski felügyelete alatt, aki korábban Dmitrij Mengyelejev orosz kémikus asszisztenseként dolgozott.
Amikor 1891-ben Żorawski levélben szakított Mariával, Maria eldöntötte, hogy mégis Párizsba megy. A Żorawskival való szakítás mindkettőjükre tragikus hatással volt. Żorawski rövidesen doktorátust szerzett, majd megkezdte akadémiai karrierjét mint matematikus, de Mariát nem tudta elfelejteni. Idős professzorként gyakran elüldögélt Maria Skłodowska szobránál a varsói Rádium Intézet előtt, melyet Skłodowska alapított 1932-ben. (Mai nevén Marie Skłodowska–Curie Onkológiai Intézet, mely annak idején Maria orvos nővére, Bronisława vezetése alatt állt.)
Franciaország Tanulmányok, a tudományos munka kezdetei
1891-ben Párizsban Marie menedékre talált nővérénél és sógoránál, majd november 23-án megkezdte tanulmányait a párizsi természettudományi karon (gyakorlatilag az 1793-ban széttagolt és újra csak 1896-ban egyesített Sorbonne megfelelő karán), ahol matematikát, fizikát és kémiát tanult. 1892-ben kibérelt egy egyszerű padlásszobát a Quartier Latinban, Párizs diáknegyedében. Nappal órákra járt, esténként magánórákat adott. 1893 júliusában fizikából, majd 1894 júliusában matematikából szerzett diplomát (licenciátust). Munkát kapott professzora, a később (1908-ban) fizikai Nobel-díjban részesült Gabriel Lippmann kutatólaboratóriumában. Ekkoriban találkozott össze egy társasági összejövetelen Pierre Curie-vel, aki a Párizs Városi Alkalmazott Fizikai és Kémiai Főiskola oktatója volt. Tulajdonképpen közös érdeklődésük a mágnesség iránt hozta őket össze; ezekben az időkben Maria a különböző acélok mágneses tulajdonságait is vizsgálta.
1894 nyarán Maria Varsóba látogatott. Reményét, hogy majd hazájában folytathatja karrierjét, még mindig nem tudta feladni, egészen addig, míg a krakkói Jagelló Egyetem női mivolta miatt megtagadta alkalmazását. Ekkor visszatért Párizsba. Távolléte egymás iránti vonzódásukat Pierre-rel csak erősebbé tette; 1895 júliusában összeházasodtak. Ettől kezdve a két fizikus alig hagyta el a közösen használt laboratóriumot. Kedvtelésük a kerékpározás volt, és a hosszú túrák még közelebb hozták őket egymáshoz. Maria megtalálta azt az élettársat, akire támaszkodni tudott személyes és tudományos szempontból egyaránt.
1897-ben megszületett Irène lányuk, majd 1904-ben Ève. Hogy megtanulják anyjuk nyelvét, Marie lengyel nevelőnőt hozott a háztartásba és lányait gyakran elkísérte vagy elküldte lengyelországi látogatásokra.
Új kémiai elemek
1896-ban Henri Becquerel először jött rá arra, hogy az uránsók olyan sugarakat bocsátanak ki magukból melyek hasonlítanak a röntgensugárzás átható erejéhez. Bemutatta, hogy ez a különleges sugárzás különbözik a foszforeszkálás jelenségétől, mert nem egy külső energiaforrás hatására történik, hanem spontán jön létre, mely magából az uránból ered. Becquerel ezzel felfedezte a radioaktivitást.
Ekkor Madame Curie – ahogyan Franciaországban nevezték – elhatározta, hogy egy érdekes technikai eszköz segítségével vizsgálja az uránsugárzást. Tizenöt évvel korábban férje a testvérével együtt talált fel egy szerkezetet, amivel rendkívül kicsi elektromos áramot is lehetett mérni. Az elektrométer használata közben Marie felfedezte, hogy az uránsugárzás az urán kísérleti mintadarabját körülvevő légtérben elektromos áramvezetést okoz. Felfedezésének első eredménye az volt, hogy az urán aktivitása a jelenlévő urán mennyiségétől függ. Kimutatta, hogy a sugárzás nem a molekulák egymásra hatásának eredménye, hanem magukból az atomokból erednek. Tudományos szempontból nézve, ez volt Curie legfontosabb egyéni munkája.
Szisztematikus kutatásai során két uránásványt vizsgált: az uránszurokércet és a kalkolitot. Elektrométerével kimutatta, hogy az uránszurokérc négyszeresen aktívabb magánál az uránnál, míg a kalkolit kétszeresen. Így arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben korábbi feltevése (mely szerint az urán aktivitása a mennyiségtől függ) helyes volt, akkor a két ásvány, tehát az uránszurokérc és a kalkolit valamiféle más, sokkal aktívabb anyagot is kell hogy tartalmazzon mint csak magát az uránt.
Robert William Reid életrajzíró szerint az ötlet teljességében Marie Curie-é volt. Bár megkérdezte férje véleményét, igyekezett, hogy minden kétséget kizáróan megalapozza felfedezői jogát. Hogy elkerülje az esetleges félreértéseket, Pierre-ről írt későbbi életrajzában kétszer is megemlítette a felfedezést mint sajátját. Valószínűleg már karrierjének ebben a korai stádiumában is tudta, hogy a tudósok többsége nem tudja elhinni, hogy egy nő eredeti munkát képes legyen végezni a tudomány terén. Tudatában volt annak is, hogy felfedezéseit lehetőleg azonnal publikálja, és ezáltal „bebiztosítsa” elsőbbségét. Erre tudományos körökben már volt példa: ha Becquerel nem jelentette volna be azonnal a radioaktivitással kapcsolatos felfedezését a francia Tudományos Akadémiának, a felfedezést nem neki tulajdonították volna, és a Nobel-díjat sem ő, hanem Silvanus Thompson brit fizikus kapta volna meg. Marie ugyanezt a gyors publikálási módszert követte. Rövid, egyszerű leírását Gabriel Lippmann, volt professzora vitte az Akadémia elé 1898. április 12-én. Ennek ellenére ugyanúgy, ahogyan Becquerelnek sikerült megelőznie Thompsont, Madame Curie-t is megelőzték abban a munkájában, hogy a tórium elem éppen olyan sugárzó hatású mint az urán: Gerhard Schmidt német fizikus ugyanezt a felfedezését Berlinben már két hónappal korábban a nyilvánosság elé vitte.
A fizika világában azonban még senki más nem vette észre, amit Marie Curie egyetlen mondatban fejezett ki tanulmányában, utalva az uránszurokérc és a kalkolit tulajdonságára, összehasonlítva az uránéval: „Ez a figyelemreméltó tény oda vezet, hogy ez a két ásvány olyan elemet tartalmazhat, ami sokkal aktívabb, mint az urán”. Később Curie visszaemlékezett arra, milyen szenvedélyes vágyat érzett hogy bebizonyítsa ezt a hipotézist, mégpedig olyan gyorsan, amennyire csak lehet.
Pierre Curie biztos volt abban, hogy amit felesége felfedezett, a tudomány szempontjából megállja a helyét. A jelenség annyira felkeltette érdeklődését, hogy ideiglenesen abbahagyta a kristályokon megkezdett munkáját, és csatlakozott felesége kutatásához. 1898 áprilisában kimértek, és mozsártörőben összezúztak mintának 100 gramm uránszurokércet. Akkor még nem tudták, hogy ilyen kevés mennyiségben alig van jelen, amit keresnek, és hogy tulajdonképpen tonnányi ércre lesz szükségük a kísérlet végrehajtásához.
1898 júliusában Pierre és Marie együtt adtak ki egy tanulmányt egy általuk újonnan felfedezett elemről, amit Marie hazája tiszteletére polóniumnak nevezett el. 1898 decemberében egy másik elem, a rádium felfedezését is publikálták, amely nevét erős radioaktivitása miatt kapta.
Az uránszurokérc kémiai felbontása, lévén egy komplex ásvány, nehéz munka volt. Ugyanakkor a polónium izolálása aránylag könnyen ment – kémiailag a bizmuthoz hasonlít. A rádium sokkal kevésbé volt hozzáférhető; kémiailag közeli rokona a báriumnak, viszont az uránszurokérc mindkét elemet tartalmazza, ami megnehezítette az elemek szennyezés nélküli felbontását. 1898-ra Curie-ék izoláltak némi rádium-kloridot, de nem elegendő mennyiségben, és a rendelkezésükre álló adag sem volt bárium-klorid szennyezéstől mentes. Eldöntötték, hogy frakcionált kristályosítással fogják elválasztani őket, eljárásukat a kloridok vizes-alkoholos oldatainak eltérő oldhatóságára alapozva. 1902-ben egy tonna uránszurokércből egy tized gramm rádium-kloridot választottak el. (1910-re Marie-nek, aki akkor már egyedül dolgozott, sikerült a rádiumot fém formában előállítania. Az eljárást nagylelkű gesztussal szándékosan nem szabadalmaztatta, hogy a tudományos közösség szabadon végezhessen további kutatásokat.)
Első Nobel-díj bélyeg|bal|200px|Marie Curie Nobel-díj fényképe, 1903
1903-ban professzora, Henri Becquerel felügyelete alatt Marie megkapta doktori címét, Franciaországban elsőként mint nő. Ugyanebben az évben Pierre Curie, Marie Curie, és Henri Becquerel együttesen megkapták a fizikai Nobel-díjat, „…elismerésül azért a rendkívüli szolgálatért, melyet csoportmunkával nyújtottak a Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásában”. Marie és Pierre nem tudtak Stockholmba menni, hogy személyesen átvegyék a díjat. Életük messze volt a fényűzéstől. A Nobel-díj honoráriumának egy részéből újratapétázták párizsi lakásuk falait és modernizálták fürdőszobájukat, a maradék pénzt pedig megosztották az arra szoruló diákokkal és ismerősökkel.