Hunyady Jenő (Pest, 1838. április 28. – Budapest, 1889. december 26.) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi matematika Bolyaiak utáni történetének iskolateremtő alakja, az algebrai geometria és a lineáris algebra jeles képviselője volt. Legfontosabb tudományos eredményei a determinánsok elméletéhez kapcsolódnak.
Életútja Hunyady János (?–1865) pesti orvosdoktor fia, jómódú polgári család sarja volt. Felsőfokú tanulmányait a Pesti Egyetemen kezdte 1855-ben, majd 1857 után nyugati egyetemeken (Bécs, München, Karlsruhe, Berlin, Párizs, Göttingen) képezte tovább magát. 1864-ben a Göttingeni Egyetemen szerezte meg a bölcsészdoktori címet. Hazajövetelét követően 1866-ban a József Műegyetemen a geometria magántanára lett. 1867-ben az elemi mennyiségtan és politikai számtan helyettes tanárává nevezték ki, Komnenovich Sándor halála után, 1869-től pedig már nyilvános rendes egyetemi tanári címmel végezte az oktatómunkát. 1873-tól haláláig az általa megszervezett geometriai tanszék első vezetője, nyilvános rendes egyetemi tanára volt a fővárosi műegyetemen. Emellett oktatott a Budai Állami Tanítóképezdében, és tagja volt az Országos Köztanodai Tanárvizsgáló Bizottságnak is.
Az 1873. májusi pénzügyi válság nyomán elszegényedett. 1884-ben egészségi állapota is megrendült, s szívbetegsége ezt követően egyre súlyosbodott.
Munkássága Matematikai gondolkodására legfőképpen műegyetemi tanára, Kruspér István, valamint németországi professzorai, Alfred Clebsch és Otto Hesse hatottak. Bölcsészdoktori értekezésében (1864) az algebrai görbék általános elméletét tekintette át, egyúttal kísérletet tett a harmad- és negyedrendű görbék aszimptotáinak vizsgálatára is. Ez a témaválasztás meghatározta Hunyady későbbi munkásságát, melynek során a korszerű lineáris algebra és az algebrai geometria területén ért el nemzetközi szinten is jelentős eredményeket. Az 1860-as évek végétől behatóan tanulmányozta a determinánsokat, továbbfejlesztette az adjugált determinánsok elméletét, bevezette a duplikáns determináns fogalmát, és Scholtz Ágostonnal együtt kidolgozta a Hunyady–Scholtz-féle determinánstételt. Mindemellett foglalkozott a kúpszeletek (ezen belül a konjugált átmérők), a Fourier-sor és az ortogonális mátrix problémáival, valamint az Apollóniosz-feladat megoldásával is.
Sokat tett a Bolyai János halálával a világ tudományosságának élvonalától elszakadt magyar matematika korszerű műveléséért, intézményi kereteinek és fórumainak megteremtéséért. Kőnig Gyulával együtt 1876-ban megalapította és 1879-es megszűnéséig szerkesztette a matematikai profilú Műegyetemi Lapokat. Ugyancsak Kőnig Gyula, valamint Eötvös Loránd mellett főszervezője volt a hazai matematikusokat tömörítő Mathematikai Társaság 1885-ös megalapításának, amelyből aztán 1891-ben létrejött a Matematikai és Physikai Társulat. Cikkei főként az Akadémiai Értesítő és a Műegyetemi Lapok hasábjain jelentek meg, de több más hazai és külföldi szaklapban is publikált; közleményeinek száma meghaladja az ötvenet. Az algebrai geometriáról írott monografikus vállalkozása halálával befejezetlenül, kéziratban maradt.
Társasági tagságai és elismerései 1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-ban rendes tagjává választották. 1876-ban megjelent, a kúpszeletek elméletét taglaló munkájáért 1882-ben megkapta az Akadémia nagyjutalmát.
Művei REAL-EOD REAL-EOD folytatás, REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD REAL-EOD (akadémiai székfoglalója) I. II. REAL-EOD
Források
Kategória:Magyar matematikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:1838-ban született személyek Kategória:1889-ben elhunyt személyek