Szepesremete (, , ) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.
Fekvése Gölnicbányától 15 km-re délnyugatra, a Gölnic partján található.
Története A régészeti leletek szerint határában már a bronzkorban, az i. e. 1300-750 körüli években is éltek emberek.
IV. Béla 1255-ben kelt egyik oklevele a pálosok puszta kolostorát említi ezen a helyen, mely „Heremitory” néven szerepel. 1287-ben „Heremite”, 1338-ban „Remethe” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A falut magát 1322-ben említik először a gölnici határban. Német bányászok alapították, aki a határában levő aranybányákban dolgoztak. Kezdetben főként aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak itt, később a vasérc termelés került előtérbe. Területe részben egy Konrád nevű gölnici polgár birtoka volt, aki svedléren is rendelkezett birtokokkal.
1338-tól királyi birtokként a szomolnoki uradalomhoz tartozott. 1465-ben több bányásztelepüléssel (Gölnicbánya, Szomolnok, Stósz) együtt a Szapolyai családé lett, akik szepesvár urai és szepesi ispánok voltak, így Remete is a szepesi váruradalom része lett. A 15. és 19. század között nemesi rangú bányászváros fejlett kézművesiparral. Céhei közül említésre méltó a mészárosok, asztalosok, bognárok és lakatosok céhe. A Szapolyaiak után 1531-ben előbb a Thurzók, majd 1638-től a Csákyak birtoka. 1787-ben 292 háza volt 2296 lakossal.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „REMETE. Einsiedel. Mnizsek. Német Mezőváros Szepes Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Gölnitz vize mellett; külömbféle hasznos bányái vagynak, harmintzadja is van helyben, határja meglehetős, de néhol hegyes.”
1828-ban 295 házában 2143 lakos élt. Lakói főként bányászok és vasmunkások voltak, akik a környék bányáiban és vaskohóiban dolgoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Remete, Einsidl, Mnissek, német bánya-város, Szepes vmegyében, Szomolnokhoz északra 1 1/2 mfdnyire a Göllnicz vize mellett: 781 kath., 1381 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplommal, gazdag vasbányákkal.”
Vaskohója 1869-től gőzhajtással működött. 1884 után az itt termelt vasat már főként Szomolnokhután dolgozták fel. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 1795, túlnyomórészt német anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 1691 lakosából 1399 szlovák, 148 cigány és 130 német volt.
2011-ben 1688 lakosából 1457 szlovák, 97 német és 37 cigány.
Neves személyek Innét származott Lux Gyula János tanár, nyelvész, tanügyi főtanácsos, tartalékos hadnagy, a dobsinai és dél-szepesi német kultúra jeles kutatója. Itt született 1823-ban Sarlay János tanár, honvéd, tüzér, állami főreáliskolai tanár. Petőfi Sándor barátja. Itt szolgált Adami Márton evangélikus lelkész, egyházi író. Itt garázdálkodott Gordán Gyuri betyár, zsivány.
Nevezetességei A Szent Kereszt tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1820-ban épült barokk-klasszicista stílusban, tornya 17. századi. Evangélikus temploma 1787-ben épült, 1901-ben tornyot építettek hozzá.
Képtár
További információk E-obce.sk Községinfó Szepesremete Szlovákia térképén Rövid képes ismertető /magyar/ A község ismertetője
Jegyzetek
Szepesremete Kategória:Szepes vármegye települései Kategória:Szlovákia bányavárosai