A „fordíts!” jel: ˙/ . a lap alján használatos: arra figyelmezteti az olvasót, hogy lapozzon, és nézze meg a túloldalt is. Olyan esetekben használatos, amikor nem magától értetődő, hogy a hátoldalon is található információ (különösen kézírásnál – illetve írógéppel írt szövegnél –, ha elfogy az oldal alján a hely, és csak egypár szó kerül át a túloldalra, amelyek elkerülhetik az olvasó figyelmét).
Alakja Jele egy felső pontból áll (amely kb. az ö, ü betűk ékezetével van egy magasságban), ezt egy ferde vonal követi, majd egy pont.
Hasonlít a százalékjelnek az arabban használt formájára: ⁒ és a „kereskedelmi mínuszjelre”: ⁒ , valamint a „pontozott obeloszra”: ⸓ , amely számos karakterkészletben nem jeleníthető meg, mindamellett ezek egyikével sem azonos, amint a ferde vonal szögéből és a pontoknak a ferde vonalhoz viszonyított elhelyezkedéséből látható.
Eredetére vonatkozóan nem áll rendelkezésre bizonyos forrás, de feltehetőleg egy leegyszerűsített ábra: felül a verzó (homlokoldal) jele, a törtvonal jelölheti a fordítást, alul pedig a rektó (hátoldal) jeleként állhat a másik pont.
Előállítása számítógépen A „fordíts!” jel mint olyan – önálló karakterként – nem szerepel karaktertáblákban, így három alkotóeleme együtteséből alkotható meg.
Ezek közül leginkább a felső pont () okozhat gondot: ez az U+02D9 karakternek felel meg, amelynek HTML-kódja ˙. Windows alatt a ++ (s ezt követően egy tetszőleges billentyű) kombinációjával, Wordben pedig az lenyomása mellett a számbillentyűzeten a 729 begépelésével állítható elő.
A szimmetrikus kinézet érdekében a törtvonal után, az alsó pont elé igény szerint esetleg be lehet szúrni egy hajszálszóközt (): weboldalra a   vagy   kóddal, Windows alatt, Wordben pedig az lenyomása mellett a számbillentyűzeten a 8202 begépelésével, illetve a 200A karaktersor begépelésével és a + lenyomásával állítható elő.
Előzményei Először A magyar helyesírás szabályai 1922-es fő kiadásánakA számozást a nagyobb változásokat tartalmazó kiadásoknál újrakezdték, l. A magyar helyesírás szabályai szócikkben. 1931-es 4. kiadása szabályozta (a 266. pontban, a szakaszjellel § együtt), ahol figyelmeztető jelnek nevezik. Itt a ferde vonal előtti pont még lent, az utána lévő pedig középen szerepel: . / ·. Ugyanezt a formát őrizte meg a szabályzat következő, 1936-os, 5. kiadása.
Az 1937-ben megjelent 6. kiadásban látható először ma ismert alakjában: ˙/ ., és az ezt követő kiadások már ebben a formában közlik.
Használata ugyanakkor a fentieknél korábbra datálódik, például Ady is alkalmazta már a XX. század elején egy magánlevelében.262. Ady Endre – Diósi Ödönnének, l. a kommentárt
A 11. kiadás tartalmazta, a 12-esben már nincs említve.
Más nyelveken Nem ismeretes, hogy ezt a jelet ebben a formában más nyelvek használnák, ugyanis általában a „fordíts”, „lapozz”, „lásd a hátoldalt” kifejezés valamely szinonimája, ill. annak „kérem”-mel bővített formája fordul elő, rendszerint rövidített alakban.
Ilyen például az angol PTO vagy p.t.o. (please turn over), a német b.w. (bitte wenden), a francia TSVP (tournez s’il-vous-plaît) vagy voir au verso, az olasz v.r. (vedi retro), a spanyol v.a.d. (véase al dorso), esetleg seguir al dorso, stb.A holland z.o.z. szócikke a WikiforrásbanAz angol PTO fordításai a Collins Dictionaryben
Források A magyar helyesírás szabályai: az 1922-es fő kiadás 3. (1927), 4. (1931), 5. (1936), 6. (1937) és 7. (1938) kiadása
Jegyzetek
Kategória:Írásjelek Kategória:Magyar helyesírás