A Luganszki Népköztársaság (, Luganszkaja Narodnaja Reszpublika, rövidítve ЛНР vagy LNR) egy vitatott státuszú entitás Kelet-Európában, amely 2014. április 27-én szakadt el Ukrajnától. A kelet-ukrajnai háború során orosz támogatással harcoló szeparatisták által kikiáltott ország függetlenségét az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea ismeri el. Az államalakulat az ukrajnai Luhanszki terület egészére sajátjaként tekintett, de csak a déli részét tartotta ellenőrzése alatt. 2022-ben azonban az Ukrajna elleni orosz invázió során július 3-ra az egész terület orosz megszállás alá került.
Fővárosa Luganszk. A népköztársaság vezetője 2018 óta Leonyid Paszicsnyik. 2022. szeptember 30-án Oroszország annektálta a területet, mint föderációs alany (köztársaság), de Ukrajna és a nemzetközi közösség legnagyobb része a szomszédos Donyecki Népköztársasággal és a Krími Köztársasággal együtt Ukrajna Oroszország által ideiglenesen megszállt területének tekinti.
Földrajz balra|bélyegkép|A Luganszki és a Donyecki Népköztársaság által kontrollált terület 2015 és 2022 között A Luganszki Népköztársaság a keleti félgömb 38° és 39° hosszúsági körei között és az északi félteke 47° és 48° szélességi körei között,A Google Térkép alapján Európa keleti részén helyezkedik el, a Kelet-európai-síkvidék déli részéhez tartozó Donyec-medencében. Keleten és délen Oroszország, nyugaton a Donyecki Népköztársaság, északon pedig a Luhanszki terület ukrán ellenőrzés alatt álló része határolja. Tengerparttal nem rendelkező ország, a legközelebbi tenger a déli irányban található Azovi-tenger. A népköztársaság a Luhanszki terület 26 684 km²-es területéből 8377 km²-t tart ellenőrzése alatt (ez 32%), itt él a megye lakosságának 64%-a, fő (2018). A szakadár állam a megye egész területét magáénak követeli, a valóságban a határt a 2015 óta nagyrészt állandósult frontvonal jelenti, amely a Donyec-folyó vonalát követi. Ez alól az egyetlen jelentős kivételt az ukrán kézen lévő Liszicsanszk városa és a környező terület jelenti, amely mintegy hídfőállásként a folyó déli partján fekszik.
2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát és a háború március 2-ai állása szerint az egyesült orosz és luhanszki csapatok megszállták a megye északkeleti részét is és Liszicsanszk is ostrom alatt van.
Domborzat balra|bélyegkép|Luhanszk domborzati térképe, alapvetően a Donyec-folyótól délre fekvő területek tartoznak a népköztársasághoz balra|bélyegkép|A Luganszki Népköztársaság legmagasabb pontja, a Mohila Mecsetna (Могила Мечетна) Amíg Luhanszk északi, ukrán igazgatás alatt álló része az alacsony fekvésű Donyec-alföldön fekszik, addig a szakadárok által ellenőrzött déli részen a Donyeci-hátság húzódik végig. A földtanilag gyűrt eredetű mészkődombságra jellemző a hullámzó felszín, amit kisebb denudációs síkságokDenudációs síkság: a külső erők által elegyengetett felszín elnevezése szakítanak meg. Luhanszk legmagasabb pontja is itt található, a Mohila Mecsetna 367 m magasra emelkedik. Jellemzők a karsztformák és a földcsuszamlások által keletkezett lejtők, emellett pedig jelentősek az antropogén felszínformák is, elsősorban a kőszénbányászat emlékét őrző meddőhányók. A legjellemzőbb talajtípus a csernozjom, amely a Luhanszki terület 81%-át borítja. Délen, a népköztársaság területén sziklás talajon jött létre a feketeföld, így kevésbé termékeny, mint a megye északi részén található szántóföldek löszös talaja. A terület alig 11%-át borítja erdő, és az alacsonyabban fekvő területeken őshonos sztyepp vegetáció is csak folyópartokon maradt fenn. A Luganszki Népköztársaság ásványkincsekben gazdag, jelentős kőszén- és földgáz-készletekkel rendelkezik.
Vízrajz balra|bélyegkép|A Luhany-folyó Luhanszknál Luhanszk folyói ingadozó vízjárásúak. A szakadár állam legfontosabb folyója a Donyec, innen származik a lakosság és az ipar vízellátása is. A második és a harmadik legnagyobb vízfolyás, a Luhany és a Kamisevaha (Камышеваха) is a Donyec mellékfolyója. Még éppen Luhanszkban, a Donyeci-hátság déli oldalán található a Miusz forrása és a vízfolyás vízgyűjtő területéhez tartoznak a dombság déli völgyeinek patakjai is.
Éghajlat A Luganszki Népköztársaság Magyarországhoz hasonlóan nedves kontinentális éghajlattal rendelkezik, a nyár forró, a tél hideg, a tenyészidőszakA szabadban végezhető mezőgazdasági munkák időszaka 180 nap hosszú. A középhőmérséklet júliusban 21,5 °C, ez az érték januárban −6,2 °C-ra süllyed. Az éves csapadékmennyiség 720 mm, nyaranta és tavasszal hosszú aszályokat tudnak okozni a helyiek által Szuhovej-nek nevezett száraz szelek, és ilyenkor gyakoriak a porviharok is.
Környezeti problémák balra|bélyegkép|Elhagyatott bánya Kirovszkban A szénkitermelés és a jelen lévő nehézipar miatt a Donbasz régió már a háború előtt is Ukrajna legszennyezettebb területe volt. A harcok kitörése után számos új környezeti probléma jelent meg és mintegy 4500 ipari létesítmény került a szeparatista oldalra, amelynek a megsemmisülése környezeti katasztrófát okozhat. A donbaszi szakadárok kezére került mintegy 70 bányából 39 bezárt és ezekben a létesítményekben megszűnt a beszivárgó víz kipumpálása, a pumpák gépezeteit egyszerűen eladták ócskavasnak. Mivel a luhanszki szeparatista hatóságok elhanyagolják a régi bányák karbantartását, a járatokból folyamatosan szivárog a nehézfémeket és egyéb mérgező anyagokat tartalmazó bányavíz, ami nem csak az élővilágot pusztítja, hanem bejut a lakosság által fogyasztott ivóvízkészletbe is. A legsúlyosabb veszélyt a Luganszki Népköztársaságban a Zolote bánya jelenti, amely évente 9300 tonna kénnel szennyezett vizet ürít a környező vízfolyásokba. Az állandó harcok és az ágyúzás miatt gyakoriak a súlyos erdőtüzek, 2020-ban például 20 000 hektár erdő égett le, 11 halálos áldozatot követelve. A luhanszki hatóságok eleinte tagadták a problémák létezését, de 2017 szeptemberében már a helyi Természeti Erőforrások Minisztériuma is beismerte, hogy tervet kell kidolgozni a teljes ökológiai katasztrófa elkerülésének érdekében.
Természetvédelmi területek balra|bélyegkép|A Provalszkij Sztyepp Természetvédelmi Terület látképe Számos kisebb védett helyszín mellett a korábbi ukrán természetvédelmi területek közül kettő fekszik részben vagy egészben a népköztársaság területén. A Sztanicsno-Luhanszk Természetvédelmi Terület a Donyec mentén húzódik végig, így itt állandósult a frontvonal. A szórványos harcok és a tüzérség komoly károkat okozott az erdőkben és a védett sztyeppében és mivel az egész terület el van aknásítva, a park dolgozói sem tudják a munkájukat végezni. A Provalszkij Sztyepp Természetvédelmi Terület fölött az ukrán hatóságok már a 2014-ben kezdődött háború elején elvesztették a fennhatóságot, a korai harcokban a terület fele leégett és elpusztult, az élővilág jelenlegi állapota ismeretlen.
A de facto a hatalmat gyakorló szeparatista kormány hogy a korábbi természetvédelmi hatóságot pótolja, létrehozta a Természeti Erőforrások és Ökológiai Biztonság Minisztériumát (MNRES), ezzel is igyekezve demonstrálni kormányzásuk működőképességét. A minisztérium hatáskörébe tartozik az erdőgazdálkodás, a hulladékkezelés és a biodiverzitás megőrzése. A 2019-ben elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Terv (NEP) értelmében kártérítést követelnek Ukrajnától az elszenvedett környezeti károk miatt.
Történet Népességtörténeti háttér
A mai Luhanszk megye területe a 17. század második feléig ritkán lakott volt, majd a Donyec-folyótól délre, tehát a mai népköztársaság területén zaporizzsjai kozákok telepedtek meg, északra pedig doni kozákok érkeztek. A 18. században az Orosz Birodalom annektálta a területet és létrehozta az Új-Oroszországnak (Novorosszija) nevezett kormányzóságot. A terület hatalmas szénmezői jó alapot szolgáltattak a 19. és a 20. század során lezajló iparosításnak. A korábban főleg rurális, ukránok lakta vidékre a korszakban nagymértékű orosz bevándorlás indult meg. Az új városok munkásokból és hivatalnokokból álló lakossága teljesen orosz volt és az ide érkező ukránok is asszimilálódtak. 1919-ben a terület az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része lett, de az ukrán nemzetiségűek arányát tovább csökkentette az államilag támogatott oroszosítás és az 1932–33-as holodomor, amely leginkább az ukrán parasztokat sújtotta. Az úgynevezett kozáktalanítás során igyekeztek csökkenteni a doni kozákok részarányát, de ennek ellenére a csoport befolyása nagy maradt. Ezeknek a folyamatoknak az eredményeként 2001-ben már a lakosság 39%-a orosznak vallotta magát, és az ukrán nemzetiségűek fele is az oroszt beszélte anyanyelvként.
A 2014-es eseménysorozat
Anti-Majdan tüntetések bélyegkép|A luhanszki tüntetők barikádja 2014-ben A donyecki származású Viktor Janukovics 2010 és 2014 között töltötte be Ukrajna elnöki tisztségét és oroszbarát külpolitikája miatt Luhanszk oroszajkú lakosainak körében különösen népszerű volt. A nyugatpárti fordulatot követelő ukrán tüntetők 2014 februárjában a tiltakozások kiindulópontjaként szolgáló Majdan tér után Euromajdannak elnevezett, több mint 100 áldozatot követelő tüntetéshullám során megbuktatták a kormányt és Janukovics külföldre menekült. Az orosz nemzetiségűek által puccsnak nevezett eseménysorozat hatására Oroszország megszállta a Krím-félszigetet, Kelet-Ukrajna szerte pedig kitörtek az úgynevezett anti-Majdan tüntetések.
A luhanszki megmozdulások résztvevői Ukrajna föderalizálását, a radikálisabbak pedig az Oroszországhoz való csatlakozást követelték és nem ismerték el az új ukrán kormányt. Április 6-án néhány ezer tüntető elfoglalta az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) épületét Luhanszkban és a hatóságok által bebörtönzött szeparatista vezetők szabadon bocsátását követelte. A tömeg elfogta és lemondásra kényszerítette az új kormány által kinevezett luhanszki kormányzót, Mihajlo Bolotszkihot, majd barikádokat emelt szerte a városban. Az ukrán kormányzat a tüntetések első hullámát még sikeresen visszaverte és 12-én a rendőrök vissza tudták foglalni a megszállt kormányzati épületeket. Április 21-én újabb tüntetéssorozat kezdődött, ekkor a regionális állami adminisztráció épülete (RSA) előtt összegyűlt sokezres tömeg „népi kormányzónak” kiáltotta ki a tiltakozás vezetőjét, Valerij Dmitrijevics Bolotovot.
A függetlenség kikiáltása bélyegkép|Valerij Bolotov kikiáltja az ország függetlenségét 2014. április 27-én az RSA épülete előtt összegyűlt szeparatista tüntetők kikiáltották a Luganszki Népköztársaságot. Ultimátumot intéztek az ukrán kormányhoz, amelyben egy függetlenségi népszavazás megtartását, az orosz nyelv államnyelvvé tételét, az ország föderalizálását és a letartóztatott zavargók közkegyelemben részesítését követelték. A mozgalom vezetői kijelentették, hogy amennyiben a követelések nem teljesülnek, fegyveres felkelést indítanak. Miután az ukrán hatóságok nem reagáltak, a tüntetők és felfegyverzett helyi milicisták erőszakkal elfoglalták az RSA épületét. Ezzel egy időben a régió számos nagyvárosában vették át a hatalmat a tüntetők és a doni kozák milíciák is aktivizálódtak.