Az 1914. március 21-től április 2-ig tartó torreóni csata a mexikói forradalom egyik jelentős ütközete volt, ahol a Pancho Villa vezette forradalmárok elfoglalták a huertista szövetségi erők által védett várost.
Előzmények Az 1910-ben kezdődött forradalom első szakasza a forradalmárok győzelmével zárult: 1911-ben lemondott Porfirio Díaz elnök, helyére később Francisco Ignacio Madero, a forradalom kirobbantója került. 1913 elején azonban a régi rendszer hívei Victoriano Huerta árulása segítségével meggyilkolták Maderót, az új elnök Huerta lett. Ellene országos összefogás alakult ki a korábbi forradalmárok köreiben, Chihuahua államban az antihuertista mozgalom valódi parancsnoka Pancho Villa volt, bár Venustiano Carranza coahuilai kormányzó volt az, aki saját magát az egész felkelés fővezérévé nevezte ki.
Villa tavasszal mindössze 8 társával érkezett vissza Mexikóba az Amerikai Egyesült Államokból, ám ahogy teltek a hónapok, egyre többen csatlakoztak hozzá, és egyre több fegyvert is szereztek. Torreónt 1913 őszén egyszer már elfoglalták, de amíg később Chihuahuában harcoltak, addig a kormányerők visszaszerezték a várost.
Az ojinagai csata után Carranza azt szerette volna, ha Villa minél előbb megtámadja Torreónt, de ő időt kért, amíg több embert, több pénzt és több fegyvert gyűjt össze. A pénz egyik legfontosabb forrása – a gyapot és az ixtle értékesítése mellett – a Ciudad Juárez-beli játéktermek, lóversenyek, bárok és bordélyházak megadóztatása volt, de a drogkereskedelemből nem akart hasznot húzni, sőt, a kábítószer elleni harcban együttműködött az USA-beli hatóságokkal is. További pénzt remélt az ifjabbik Luis Terrazas fogvatartásából: egyrészt váltságdíjat követelt érte az államból elmenekült apjától, másrészt hallott olyan híreket, hogy a Terrazas-család nagy értékű vagyont rejtett el valahol a városban, és ezt szerette volna megtudni a fiútól, hogy hol van. A váltságdíjból nem lett semmi, de a 600 000 peso értékű kincset megtalálták. Február 10-én Lázaro de la Garza vezetésével megalakult a villista pénzügyek kezelő szerve, az Északi Hadosztály Kereskedelmi és Pénzügyi Ügynöksége is. A megszerzett pénzből rengeteg fegyvert és lőszert, új egyenruhákat, sőt, még egy kétmotoros, kétszemélyes repülőgépet is vásároltak, ami mellé szerződtettek két külföldi pilótát is.
Villa ezekben a napokban alakította meg Dorados nevű személyes kíséretét, Jesús M. Ríos vezetésével, és új, kezdetben olajzöld kabátos egyenruhákkal, 7 mm-es Mauser puskákkal és Colt pisztolyokkal, .44-es lőszerrel felszerelve.
Mindeközben a forradalmárok számos toborzóirodát nyitottak, és plakátokon hívták fel csatlakozásra a harcolni vágyókat, köztük akár amerikaiakat is: számukra részben angol nyelvű hirdetmények is készültek. Villa ugyancsak jó kapcsolatokra törekedett az amerikai orvosokkal: magas fizetésért számosat alkalmazott közülük újonnan berendezett kórházvonataiban.
Torreón megközelítése Miután március közepén csatlakozott a hadosztályhoz egy régi maderista, Felipe Ángeles, aki kiváló tüzér volt, és ezért Villa igen nagyra becsülte, 16-án a hadosztály elindult Torreón felé. A több ezer főnyi sereg számtalan vonatkocsiban és lovon haladt, és útközben is egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A kocsik belsejében is szállítottak lovakat, a tetőkön pedig emberek zsúfolódtak össze, de működtek a vagonok tetején rögtönzött konyhák is. Szintén felrakták a vonatokra 29 ágyújukat és 1700 gránátot. Elöl egy felderítő vonat haladt, utána egy sínjavításhoz szükséges anyagokat és eszközöket tartalmazó vonat, majd a lovas vagonok, az élelmiszer-szállító kocsik következtek, aztán a 40 darab, fehérre festett kórházvagon, majd az ágyúszállítók, végül a gyalogság és a tisztek számára kijelölt személykocsik.
Villa az észak felé vezető kommunikációs csatornák elvágásával intézkedett arról, hogy indulásáról ne szerezzenek hírt Ciudad Juárezben és az Egyesült Államokban, így meglepetésként érje a Torreónban állomásozó kormányerőket is, akik arra számítottak, hogy a forradalmárok még egy-két hetet Chihuahuában maradnak.
17-én hajnali 3-kor érkeztek meg Santa Rosalía de Camargo állomására, ahol a városban még aznap megtartották az egyik villista vezér, Rosalío Hernández táncmulatsággal egybekötött esküvőjét. Másnap reggel Hernández Leales de Camargo brigádjával kiegészülve indultak tovább, délben megérkezve Jiménezbe. Délután 5-kor érték el Escalón állomást, egy nappal később pedig a korábbi csatákban elpusztult Yermót. Mivel az egész vidék száraz pusztaság volt, ahol nem lehetett vízhez jutni, Villa 12 tartálykocsit rendelt Chihuahuából csapatainak. 19-én délután 4-kor érkeztek meg Conejos állomásra.
A számos segítő, egészségügyi személyzet és tüzér mellett a brigádok több mint 8000 főt tettek ki. Maclovio Herrera vezette az 1300 fős Juárez brigádot, Eugenio Aguirre Benavides és Raúl Madero az 1500 fős Zaragozát, Toribio Ortega González Ortega nevű csapatában 1200-an, míg Trinidad Rodríguez Cuauhtémoc nevűjében 400-an szolgáltak. Máximo García irányította a 400 fős Madero brigádot, Rosalío Hernández Leales de Camargo csapatának emberei 600-an voltak, 1500-an alkották a José Rodríguez vezette Villa, 400-an vagy 550-en pedig a Miguel González által vezetett Guadalupe Victoria nevű sereget. Ehhez hozzá kell még számítani a körülbelül 500 főnyi durangói különítményt, valamint Villa személyes kíséretét és vezérkarát, mintegy 300 embert.
A Torreónt védő José Refugio Velasco irányítása alatt álló nazasi hadosztálynak 7000 embere, 19 ágyúja és 35 géppuskája volt. Velasco, hogy megakadályozza az előző év őszén történt események megismétlődését, most számos helyszínre csapatokat rendelt. Küldött embereket a vasút mentén a várostól körülbelül 40 km-re északra található Bermejillóba, az északnyugaton 61 km távolságban fekvő Mapimíba, az északkeleti Tlahualilóba és Juan Andreu Almazán vezetésével a Monterrey irányában levő Sacramentóba is, hogy az ottani vasútvonalat védje.
20-án a forradalmár sereg elindult Conejosból, de Aguirre Benavidesék különváltak tőlük, hogy elfoglalják Tlahualilót. Tomás Urbinát, akinek emberei eddig nem egyesültek Villáéival, Mapimíbe küldték, amit 21-ére annak ellenére sikerült elfoglalnia, hogy feketehimlő-járvány tört ki csapatában. Toribio Ortega elővédje Estación Peronalnál ütközött meg Benjamín Argumedo 300 fős, vörösökből álló egységével, akiket egy lovasrohammal megfutamított. Ortega üldözőbe vette őket, de Bermejillónál újabb 300 főnyi ellenségbe ütközött, de őket is szétverték, a megmaradtakat pedig üldözték, végül alig 30-an menekültek meg közülük. Ezzel egyidőben Aguirre Benavides is legyőzte a tlahualilói szövetségieket: 14 embert vesztett (halottak és sebesültek összesen), míg a huertisták közül mintegy 60-an haltak meg. Az északi hadosztály fő része ezután Bermejillóban táborozott le. Villa egybegyűjttette a környéken szétszóródott, korábban szétvert kisebb forradalmárcsapatokat is.
Velascóhoz hasonlóan Villa is csapatokat küldött Sacramentóba, ezeket Aguirre Benavides vezette. A Sacramentót védő Almazán összegyűjtötte lovasait, a tlahualilóból elmenekült szövetségieket, 200 főnyi gyalogságot, valamint 21-én délután Monterrey felől megérkezett hozzá Meraz ezredes további 600 főnyi gyalogsági erősítése, ám ők továbbindultak Torreón felé. Amikor Almazán délután 5–6 körül meglátta a hatalmas porfelhőt, amit a villista lovasok vertek fel, azonnal üzent Meraznak, hogy térjen vissza, ez azonban nem történt meg. Amikor a lovasok megérkeztek, közelharc alakult ki, a szövetségiek pedig hamarosan visszahúzódtak a közeli haciendára, ahol megszállták az épületeket és a tetőket. Mivel Aguirre Benavides és Rodríguez ágyúi valószínűleg megsérültek az út során, sok dinamitos bombájuk pedig nem működött, csak nehezen tudtak előre haladni a településen. Bár nem kértek erősítést, Villa az első helyzetjelentéseket megkapva mégis odaküldte a camargói brigádot. Az éjszakai támadást a védők visszaverték.
A Gómez Palació-i és a torreóni csata 22-én, amíg a sacramentói csata még tartott, Villa többi emberét a Torreónnal szomszédos Gómez Palacio irányába indította. Az egyik elöl haladó vonatra helyezték fel a Niño nevű hatalmas ágyút, amit tavaly ősszel éppen Torreónban zsákmányoltak, majd egy katonákkal teli vagon következett, utána pedig egy vasúti sínekkel és négy talpfákkal megrakott. A vonat legelején két lámpás ember lógott fejjel lefelé, akik méterről méterre vizsgálták az utat, nincsenek-e robbanószerkezetek drótjai a síneken. A vonatok csak a Gómez Palaciótól 12 km-re fekvő Santa Claráig tudtak előreheladni, mivel a sínek onnantól meg voltak rongálódva. Santa Clarában Villa állítólag megkérdezett néhány parasztot, hogy nem látták-e „azt a bandita Pancho Villát” errefelé. „Isten ments!” – felelte egyikük.
Eközben Sacramentóban eldőlt a csata: a szövetségiekhez tartozó Alfonso Durón kapitány emberei fehér zászlókat emeltek fel, fegyvereiket eldobták, sőt, voltak közöttük, akik „Éljen Villa!” felkiáltásokkal adták tudtára mindenkinek, hogy átállnak a másik oldalra. Almazán kénytelen volt feladni a települést és visszavonulni Torreónba. Mindössze 200 embere maradt, abból is csak 60 sértetlen.
A villisták egy 5 km széles ívben közelítették meg Gómez Palaciót, majd a várostól 4 km-re leszálltak a lóról. A védők hirtelen ágyútüzet zúdítottak a hegyek rejtett zugaiból a forradalmárokra, akik elővédje közül erre többen lovasrohamot indítottak, és magukkal ragadták az újoncok gyalogsági zászlóaljait is. Elérték ugyan a város szélső házait, de a védők géppuskája sok kárt okozott nekik. Felipe Ángeles nem süthette el saját ágyúikat, mert ekkorra már az ellenséges pozíciókkal összekeveredtek saját embereik is. Végül a villistáknak sikerült elfoglalniuk a külvárosokat, igaz, sok halott (különböző források szerint 35 vagy 125) és több mint 200 sérült árán.
23-án reggel 6 körül Ángeles elhelyezte az ágyúkat a várostól nyugatra található San Ignacio nevű kis hegyen. A szövetségiek legfontosabb támaszpontja egy, a város nyugati részén található, a síkságból néhány tíz méter magasra kiemelkedő, nyugat–keleti irányban valamivel több mint 1 km hosszan elnyúló hegy volt, a Cerro de la Pila (csúcsán egy víztartállyal), emellett bázisaik voltak még a Casa Redonda nevű háznál, a Brittingham-udvarnál és a La Esperanza szappangyár kéményeinél is.
Villa úgy tervezte, bekerítik az ellenséget, ezért Herrerát a Gómez Palaciótól délnyugatra található Lerdo elfoglalására küldte. Őt a Huarache-kanyon bejáratánál a szövetségiek Federico Reina nevű tábornoka támadta meg kardokkal felszerelt katonáival, ezért Villa saját kíséretével, a Doradosszal a helyszínre vonult erősítésként, együtt pedig szétverték Reina seregét, magát a tábornokot is megölve. Toribio Ortega brigádjával kiegészülve estére a forradalmárok elfoglalták Lerdót, amit Benjamín Argumedo vörösei védtek. A lakosság nagy része szimpatizált ugyan Villáékkal, de nem merték őket segíteni, mert a szövetségiek megfenyegették őket, hogy ha csak egyetlen lövést is leadnak valamelyik házból, akkor azt lakóival együtt megsemmisítik.
A Gómez Palació-i Cerro de la Pila, amelyet 500 ember védett, és lövészárkokkal, géppuskafészkekkel és kőből rakott falakkal erősítették meg, azonban bevehetetlennek tűnt a felkelők számára. Éjjel 8 támadást indítottak ellene, de mindannyiszor visszaverték őket, összesen 125 főnyi veszteséget okozva nekik. A villisták egyetlen repülőgépe csak a felderítésben hajtott hasznot, bombázásban nem, mivel a magasról ledobott bombák nem működtek. 24-én reggel Sacramentóból visszaérkezett Aguirre Benavides és 4000 embere, így a forradalmárok jelentősen megerősödtek. A nap nyugalomban telt, tanácskoztak, pihentek, a sérülteket vonatokon északra küldték a chihuahuai kórházakba.