thumb|263px|right|Keleti újlatin nyelveket beszélők által lakott régiók
thumb|right|263px|Arománok által lakott régiók a Balkánon (sárga színnel)
Az arománok egy keleti újlatin nyelvet, az arománt beszélő népesség, amely a legelterjedtebb vélemény szerint a középkorban vált ki a Balkán-félszigeten az i. e. 3. században elkezdődött római hódítások nyomán hat századon át kialakult újlatin ajkú népesség nagyobb csoportjából.Sala 1989, 174. o.
Az arománok számáról csak bizonytalan becslések vannak. A legkisebb becsült szám , a legnagyobb pedig .
Jelentősebb aromán népesség eredeti régióiban vagy azokhoz közeliekben él, azaz Görögországban, Albániában, Észak-Macedóniában, Szerbiában és Bulgáriában. Nagyobb csoport Romániába telepedett át a két világháború között, és sokan szétszóródtak a világban, Nyugat-Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Latin-Amerikában és Ausztráliában.
Bár az aromán nyelvnek máig sincs sztenderd nyelvváltozata, mégis a 18. századtól fogva van írásbelisége és irodalma.
Az arománok minden országban kisebbségben voltak és vannak, és emiatt folyamatos asszimilációnak voltak kitéve. A múltban erre főleg az illető országok hatóságai törekedtek. A jelenben ez a törekvés már kevésbé jelentős, de az asszimilációhoz hozzájárulnak a modern világra jellemző élet körülményei.
Főleg az 1990-es évek óta megszaporodtak különböző országokban az arománok szervezetei, amelyek megpróbálják feléleszteni vagy/és fenntartani az aromán identitást, nemzetiségi és/vagy kulturális jogokért küzdenek. Aromán értelmiségiek nyelvük sztenderdizálásával és tanításával foglalkoznak, valamint művelik az aromán nyelvű irodalmat.
Történeti áttekintés
A 17. századig
jobbra|bélyegkép|263px|A Jireček-vonal
Az arománok eredetének kutatása szorosan összefonódik nyelvük történetének kutatásával, de az írott források elégtelensége és egymással ellentétes nemzetpolitikai okok miatt kialakulásuk számos aspektusa viták tárgya.
A 21. században a legkevésbé elfogadott elmélet szerint, melyet Bogdan Petriceicu Hasdeu , a 19. században élt román történész és nyelvész hangoztatott, a Dunától délre fekvő területeken élő vlachok, tehát az arománok is, romanizált dákoktól származnak, akiknek egy része a Dunától délre vándorolt.Sala 1989, 274. o. Ez az elmélet azt az állítást volt hivatott alátámasztani, hogy románok már a magyar honfoglalás előtt is éltek Erdélyben.Tamminen 2004, 205–206. o.
Görögországban az a nézet dominál, miszerint az arománok romanizált görögök leszármazottai, Albániában az, hogy őseik romanizált illírek voltak, Észak-Macedóniában pedig az, hogy romanizált trákoktól vagy dardánoktól származnak.Tamminen 2004, 210. o.
A román történészek és nyelvészek többségének mai véleménye az, hogy úgy a Dunától délre (az ún. Jireček-vonalig), mint attól északra (beleértve Erdély nagy részét), egy protorománnak nevezett nép alakult ki az ottani, különböző romanizált népcsoportokból az i. e. 3. század és a 3. század között (Daciában csak 106 és 271 között) és később ebből keletkezett négy népesség: a dákorománok (azaz a romániai románok), az arománok, a meglenorománok és az isztrorománok. NyugatiRégebben például Gustav Weigand (vö. Sala 1989, 274. o.), újabban pl. Malcolm 1998, (22–40. o.). és magyar,Vö. Zsoldos 2008, 7. o. de még egyes román történészekPéldául Alexandru Philippide (vö. Sala 1989, 274. o.). szerint is a protoromán népesség a Dunától csakis délre alakult ki, majd ott feloszlott, és egy része (a románok) onnan vándorolt a Dunától északra, a 12. század folyamán, miközben a többi három csoport a Dunától délre eső területen maradt.
A 6. században szlávok kezdtek behatolni a Balkánra, majd a 7. században tömegesen jelentek meg, és elkezdtek beékelődni az újlatin ajkú, ún. protorománt beszélők csoportjai közé, ezzel elszigetelve egymástól és vándorlásra kényszerítve őket. Emiatt legkésőbb a 10. században egy csoport levált a protorománokról, és belőlük alakult ki az arománoknak nevezett népcsoport. Ennek a folyamatnak a helyszíne vitatott. A nyelvészek többségeGustav Weigand német nyelvész, Ovid Densusianu , Sextil Pușcariu, Alexandru Rosetti stb. román nyelvészek. úgy véli, hogy mindez a Duna és a Balkán-hegység közötti régió keleti részén zajlott le, ahonnan később az arománok dél felé vándoroltak. MásokTheodor Capidan , Tache Papahagi Romániában élt aromán nyelvészek stb. azt állítják, hogy nyelvük kialakulása legalább részben a Píndosz-hegységhez és Albánia déli részéhez is köthető. Az arománok első biztos említése, mely a bizánci Geórgiosz Kedrénosz krónikájában található, a 976-os évhez kötött, és a történelmi Makedóniára vonatkozik.Sala 1989, 36. o.
A 11. században a bizánci Kekauménosz a Píndosz-hegységben élő arománokról írva azt állította, hogy a Duna közeléből származnak. A 12.–13. században a Bizánci Birodalomnak alárendelt kezdetleges aromán államalakulatok voltak a mai Görögország területén.
A 15. században Laonikosz Khalkokondülész krónikás arománok jelenlétéről írt Akarnania , Aitólia , Thesszália, Epirusz, Makedónia, Trákia görög tartományokban, valamint a Rodope- és a Balkán-hegységekben, és azt is megjegyezte, hogy etnikailag és nyelvileg a románokkal rokonok. A középkorban a két legsűrűbben arománok lakta régió a nyugat-thesszáliai Píndosz-hegység és a Grámosz-hegy vidéke volt.
Ebből az időszakból csak elszigetelt aromán szavak (személynevek, közöttük egyes ragadványnevek) maradtak fenn görög, szláv vagy török nyelvű szövegekben. A legrégibbnek a Cincilukisz személynevet tekintik, melyet egy bizánci történész írt le 1156-ban. Ezt Alexandru Philippide román nyelvész és Theodor Capidan , aromán származású román nyelvész úgy tekintették, hogy a tsintsi luchiAz aromán írás nem egységes. Ebben a szócikkben a Cunia 1997 által javasolt írásrendszert alkalmazzuk. ’öt farkas’ szószerkezetből származik.Sala 1989, 37. o.
Az arománok középkori életmódja félig nomád volt, amelyet a transzhumáló pásztorkodás jellemzett. A nyarat a hegyekben lévő falvaikban töltötték, ősszel pedig a nyájaikkal együtt a völgyekbe mentek, és ott béreltek legelőket és lakhatást, majd fokozatosan itt is állandó településeket hoztak létre.Tamminen 2004, 205. o. Feltételezik, hogy ez az életmód segítette elő, hogy az arománt beszélők között ne szakadjon meg a kapcsolat, és így nyelvük fennmaradjon, annak ellenére, hogy más ajkú többségi etnikumokkal egy területen, szétszóródva éltek.
A bizánci időkben a pásztoroknak, köztük az arománoknak is előjogaik voltak a földet művelő parasztok jogaihoz képest. Például szabadon választhatták elöljáróikat, és külön szabályozták katonai kötelezettségeiket és az általuk adó fejében beszolgáltatandó termékeket. Nem bizánci dokumentum ugyan, hanem szerb az első fennmaradt vlach jogról szóló törvény, amely elsősorban az arománokra, de más népekhez tartozó, ugyancsak transzhumáló életmódot folytató csoportokra is vonatkozott. Ezt a Zakon Vlahom néven ismert, 1313 és 1316 közé datált dokumentumot II. István Uroš szerb király adta ki a mai Kosovska Mitrovica közelében található banjskai kolostor részére.Luković 2015, 39. o.
A 14. század vége felé az arománok lakta területek legnagyobb része oszmán uralom alá került. Eleinte a törökök megerősítették az arománok előjogait, akik ennek következtében bizonyos fokú autonómiát élveztek, cserébe azért, hogy Thesszáliában élő aromán harcosok segítették őket Konstantinápoly elfoglalásában.Magiru 2001, 10. o.
Az arománok félnomád életmódja több száz kilométernyi vándorlásokkal járt, ezzel fontos együttműködési hálózatokat alakítottak ki, és a pásztorkodáson kívül elsajátítottak más olyan foglalkozásokat is, amelyeknek kedvezett a nem helyhez kötött élet. Eleinte saját termékeiket árusító kereskedők és fuvarosok is kerültek ki közülük. A 16. században, Magyarország török uralom alá kerülése után, másfél századnyi békés időszak következett, ami kedvezett ezeknek a tevékenységeknek azzal is, hogy az arománok karavánjaikkal a birodalom egész európai területét szabadon járhatták be. Idővel saját termékeiken kívül mások áruit, valamint utasokat és postai küldeményeket is szállítottak. A fuvarozás csaknem monopóliumukká vált. Nehezen járható, de általuk jól ismert utakon karavánjaik eljutottak Bécsig, Lipcséig és Konstantinápolyig, kereskedtek Velencével, Trieszttel, Ragusával (a mai Dubrovnikkal), Szalonikivel, amint azt számos, velencei levéltárakban megőrzött, aromán kereskedőktől származó levél igazolja. Mindez egy gazdag aromán társadalmi réteg kialakulását segítette elő.Tamminen 2004, 211. o.
A 17. és a 18. században (1788-ig)
A 17. század elején azonban a török uralom hirtelen megfosztotta az arománokat állattartói előjogaiktól, ami radikális változásokat okozott társadalmi életükben. Az addig patriarchális, családi alapú társadalmuk elöljárói elveszítették hatalmukat, és helyüket a fuvarosok és a kereskedők vették át. Ezek városokban is letelepedtek, és görög nyelvű műveltségre tettek szert. Kevésbé gazdag városi rétegük is kialakult mesteremberekből. Többek között keresettek voltak építőmestereik, ötvöseik. E folyamatok nyomán jelentékeny szerepük lett a Balkán-félsziget urbánus életében.MNL, cincárok szócikk. Az Albániában található Voskopoja (arománul Moscopole) kis település a 18. század közepén virágzó, többségében aromán lakosságú város volt, e népcsoport legfontosabb gazdasági, kulturális és vallási központja,Magiru 2012, 601. o. ahol az aromán nyelvű írásbeliség is kezdetét vette. Például itteni aromán írástudó műve volt egy olyan görög olvasókönyv, amely görög–aromán–albán szószedetet is tartalmazott.Theodor Anastas Cavallioti. Protopeiria (Első tanítás). Velence. 1770 (vö. Sala 1989, 37. o.)
A 18. század közepe felé a török uralom már meggyengült, szervezetlenség nyilvánult meg a közigazgatásában. A görögök lázadoztak a törökök ellen. 1769-ben muzulmán albán fegyveresek először dúlták fel Voskopoja városát, mert ennek lakosai részt vettek a majd 1770-ben kitörő, az Orosz Birodalom támogatta görög lázadás előkészítésében.Miropoulos 2008, 316. o. Több későbbi támadás után 1788-ban Ali Tepeleni csapatai csaknem teljesen elpusztították a várost.
1788-tól 1912-ig
A Balkán-félszigeti zavargások a főleg gazdag arománok kivándorlását idézték elő a Habsburg Monarchiába (Bécsbe, Magyarországra, Erdélybe) és Havasalföldre, görögökkel együtt. Egyes arománok jelentős gazdasági, társadalmi és kulturális szerepet töltöttek be a diaszpórában.
Népes aromán kolónia létesült Pesten. Közéjük tartoztak a Grabovszkyak, a Derrák, a Nákók, az Argirik, a Mannók, a Lykák, a Mocsonyiak és mások. Házaik jelentős nyomot hagytak a város képében. A 18. század vége felé ortodox templomot építtettek a görögökkel együtt, és 1812-ben már külön tartották benne az istentiszteleteket.Berényi 2009, VII–VIII. o.
A Sina család a Monarchia szintjén töltött be jelentős szerepet. Sina Simon gazdag kereskedő volt, aki Voskopojából származott, és végül Bécsben telepedett le. Őt és fiait, Sina Györgyöt és Sina Jánost, a Monarchiáért végzett tevékenységükért bárói címmel tüntették ki. Sina György, aki életének második felében jelentős bankár lett, többek között elsőként támogatta a Lánchíd megépítését.Kerényi 2010.
Miközben a Sina családnak görög identitása volt, a Magyarországon letelepedett ugyancsak voskopojai származású Gozsdu családból származó Gozsdu Manó a magyarországi és erdélyi románokkal rokonszenvezett, képviselte őket a Parlamentben, és vagyonát az ortodox román közösségre hagyta. Többek között a vagyonából felállított alapítvány építtette fel a budapesti Gozsdu-udvart. Gozsdu Manó barátja volt Andrei Șaguna erdélyi román ortodox érsek, aki Miskolcon született Voskopoja környékéről származó aromán kereskedő fiaként.Berényi 2002.