bélyegkép|A melankólia allegorikus ábrázolása egy képzőművészeti alkotáson (Dürer: Melankólia I., 1514) Az allegória (görög: allégorein= „mást mondani”) a metafora kiterjesztése, olyan szókép, melynek segítségével az ábrázolt események, személyek vagy elvont fogalmak kapnak egy második, rejtett jelentést, értelmezést. Az allegória lehet rövid, vagy végigvonulhat egy mű egy részén vagy akár a teljes egészén is.
Jellege Az allegória jellemzően valós vagy mitikus személy vagy állat, esetleg valamilyen tárgy formájában jellemez egy fogalmat, érzést, állapotot, például az oroszlán gyakran az erőt, a bátorságot szimbolizálja, míg egy női alak lehet az ártatlanság vagy szelídség szimbóluma. A szereplők valamilyen történet vagy ábrázolt mű (festmény, rézkarc stb.) keretében közvetítenek egy, gyakran meseszerű cselekményt, ezen keresztül szimbolizálnak valamit, ami gyakorta kötődhet babonákhoz is. Az allegória szinte bármi lehet, szerencse, balszerencse, bőség, ínség, öröm, bánat, időjárás, évszak, gazdagság, betegség stb.Allegorikus alakok arcanum.com
Példák A Toldi álom-allegóriája:
John Bunyan A zarándok útja (1678) az egyik legismertebb allegorikus mű az angol irodalomban; a mű tulajdonképpen a lélek útját ábrázolja.
Egy-egy központi allegóriára épül: Tompa Mihály: A madár fiaihoz, Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger, Vajda János: A virrasztók, Charles Baudelaire: Az albatrosz című verse.
Kapcsolódó cikkek Barlanghasonlat
Jegyzetek
Források
Kategória:Stilisztika