A nagyrévi kultúra a magyarországi kora bronzkor egyik jelentős régészeti kultúrája. Elnevezését a tiszazugi nagyrév-zsidóhalmi tell-településről kapta. A kultúra időbeli kiterjedése abszolút kronológiai dátumok szerint Kr. e. 2500 körültől (proto-nagyrévi horizont kezdete), Kr. e. 2000/1900-ig (Nagyrév-Vatya átmenet) számítható.Reményi 2009. 235., 240. Florin Gogaltan rendszerére támaszkodva A kultúra kiemelkedő jelentősége, hogy a magyarországi bronzkori tell-kultúrák kialakulásának fontos periódusát képezi.
Időrend A kultúra időrendjének megítélése az újabb kutatási eredmények tükrében folyamatos változtatások tárgya. A kérdéskörrel kapcsolatban a legújabb összefoglalást Reményi László végezte.
A kultúra felismerése és kutatása az 1876-ban felfedezett tószeg-laposhalmi lelőhely kutatásával kezdődött.Bóna 1980. 83. A tell-település alsó, kora bronzkori rétegeit Gordon Childe 1929-es nagy összefoglalásában Tószeg A néven különítette el, leletanyagát 1900-1650 közé datálta.Bóna 1980. 85. A kultúrát az 1926-28 közt Nagyrév-Zsidóhalmon végzett ásatásai alapján elkülönítő Tompa Ferenc, szintén e dátumok közé helyezte időbeli kiterjedését.Szabó 1992. 35., Tompa Ferenc 1937-es publikációja alapján
Ezt követően, az 1960-as évektől Bóna István kutatásai hoztak alapvető áttöréseket a kultúra belső időrendjét tekintve. Tipológiai alapon területi és időrendi egységekre osztotta fel a kultúrát: ökörhalmi fázis/csoportra (korai), kőtörési és szigetszentmiklósi fázisok/csoportokra (klasszikus) és a kulcsi fázis/csoportra (késői).Bóna 1960., 1963. A későbbi, 1990-es évek kutatási eredményei a kőtörés csoportot felszámolták, bizonyos lelőhelyei a Szabó Géza által körvonalazott proto-nagyrévbe, mások a korai nagyrévi fázisba kerültek.Reményi 2009. 230.
Az 1960-as évek végére Bóna és Kalicz Nándor újabb kutatási eredményei nyomán a magyarországi kora bronzkor hármas időrendi felosztása terjedt el, melyben a kora bronzkor 1. – Makói kultúra időszakát, a kora bronzkor 2. folyamán követte a nagyrévi kultúra.Szabó 1992. 36.
Kalicz Nándor és Kalicz-Schreiber Rózsa főleg a Duna-menti, valamint a Budapest környéki lelőhelyek feltárásával járultak hozzá az időrendi kép árnyalásához. Kalicz-Schreiber Rózsa alapvetően elveti Bóna területi-időrendi felosztását, mivel azok főként szórványleletekre támaszkodnak – a kulcsi fázisra vonatkozó megfigyeléseket tartja elfogadhatónak.Kalicz-Schreiber 1984. 134. Szerinte a főváros környéki lelőhelyeken a tipikus harangedényes elemek sosem önállóan fordulnak elő, hanem nagyrévi kísérő kerámiával, így kezdetben „kevert harangedényes-nagyrévi” kultúráról beszélt, majd Harangedény-Csepel-csoportként írta le a leletanyagot. Belső időrendi felosztásuk alapján a kora bronzkor 2a-ba tartoznak a Harangedény-Csepel-csoport klasszikus leletegyüttesei (a nagyrévi kultúrkomplexum részeként), a kora bronzkor 2b-be a kései harangedényes és Tisza-vidéki korai nagyrévi lelőhelyek, a kora bronzkor 3a-ba a klasszikus nagyrévi lelőhelyek, míg a kora bronzkor 3b-be a kulcsi fázis lelőhelyei.
A nagyrévi kultúra jelentős kutatója még Csányi Marietta, aki elsősorban a Közép-Tisza-vidéki lelőhelyeket vizsgálja. Megfigyelései alapján a kultúra kialakulási területét a Közép-Tisza-vidékre helyezi, mivel itt vannak az általa legkorábbinak tekintett sírok pl. Szentes, Rákóczifalva (138. sír). Az időszakot a Somogyvár–Vinkovci-kultúrával és a Harangedény-Csepel-csoporttal párhuzamosítja.Csányi 1983.
A Duna-menti kora bronzkor és a nagyrévi kultúra kezdeteinek kutatásával foglalkozott Szabó Géza az 1990-es években. Kutatása bebizonyította, hogy a Tisza-vidéki genezis elképzelése nem állja meg a helyét. Dunaföldvár-Kálvária tell anyaga alapján bevezeti a – korábban már Bóna által is felvetett – Proto-Nagyrév elnevezést, melyet a kora bronzkor 1b-re helyezett. Meghatározása alapján ez a proto-nagyrévi népesség olvasztotta magába a kora bronzkor 2. elején a nyugatról érkező Harangedényes elemeket, és képezi alapját a Duna-mentén és a Középső-Tisza-vidékén kifejlődő nagyrévi kultúrának.Szabó 1992. 84.
A 2000-es évek eredményei is módosítottak az eddig kialakult időrendi képen. Reményi összefoglalásában a nagyrévi kultúra kialakulását megelőző proto-nagyrévi horizontot a kora bronzkor 2a-ra, kezdetét, Kr. e. 2500 körülre helyezi. A korai nagyrév vagy ökörhalmi fázist a kora bronzkor 2b-re, Kr. e. 2350-2300-ra teszi. A klasszikus időszakot vagy szigetszentmiklósi fázist a kora bronzkor 3a-ra, Kr. e. 2200/2100 körülre datálja. Végül a késői nagyrévi időszakot vagy kulcsi fázist a kora bronzkor 3b-re helyezi, Kr. e. 2200/100 körültől, aminek végét a magyarországi kora-középső bronzkor váltása képezi, a Nagyrév – Vatya átmeneti fázis, melyet Kr. e. 2000/1900-ra helyez.Reményi 2009.
Elterjedés A kultúra elterjedési területe az ismert lelőhelyek fényében a magyarországi Duna szakasz középső és déli részére, Budapest környékére, a Mezőföld egy részére, a Duna-Tisza közére és a Közép-Tisza-vidékére terjedt ki.
A Bóna által definiált csoportok elterjedési területét tekintve, az Ökörhalom típusú temetkezések elterjedési területe a Dunántúlon a Balatontól keletre, a Siótól északra a Duna völgyéig terjedő terület, valamint a Tisza mentén a Zagyva torkolatától a Körös-vidékig követhető. A Kőtörés csoportnak két nagyobb csoportosulását különítette el Bóna egyiket a Duna, másikat a Tisza-mentén, de ezt a csoportot ma már nem tartja számon a kutatás. A szigetszentmiklósi temetkezések területét viszonylag kicsinek, a Duna folyása mentén mindkét parton, Budapesttől délre kezdődően, a Bölcske-Paks régióig határozza meg.Bóna 1963. A kulcsi típusúakat a Duna-vidékére helyezi, a Tisza-vidéken már csak nyomokban ismerhető fel.Bóna 1960.
A legújabb kutatási eredmények fényében a kultúra kialakulásának szűkebb területe a Duna-vidéki tellek elterjedési területe, míg a Tisza-menti területeken ezt követően, a kultúra korai (ökörhalmi) vagy klasszikus periódusához köthető a nagyrévi leletanyagot mutató települési rétegek legnagyobb része.Reményi 2009. 234.
Kerámia A nagyrévi kultúra anyagi kultúrájának kialakításában közvetett módon részt vettek a makói és somogyvár–vinkovci kora bronzkori kultúrák, valamint a Harangedényes kultúra elemei.Reményi 2009. 242.
A kultúra térbeli és időbeli felosztásában is nagy szerepet játszottak az egyes kerámia típusokon alapuló vizsgálatok. A Bóna-féle felosztás alapja a kerámia tipológia volt, rendszere az új kutatások fényében részben már módosult, finomodott.
Összesítve a kultúra jellegzetes formáiként tarthatóak számon az éles hastörésű nagyrév korsók, kancsók; a gömbös urna típusok; az egyfülű edények kettős csonkakúp alakkal; csonkakúpos aljú, négy fülű tálak; az áttört talpas gömbtestű edények és áttört talpas függesztő edények; a virágcserép alakú csészék füllel vagy fül nélkül; a tárolóedények cilindrikus testtel, füllel vagy fül nélkül; az egy fülű kancsók kónikus testtel, kis füllel. A díszítés közül a rács/háló minta jelenik meg leggyakrabban az edényeken. Bóna a plasztikus díszítés megjelenését a Kőtörés csoporthoz kötötte, általában kettő vagy négy borda jelenik meg az edényeken. Jellemző még a megfordított 'U' vagy 'V' alakú, esetleg félköríves bajuszminta a fül alatt. Jellemző felületkezelés még a ráfröcskölt agyaggal / durva söprűzéssel kialakított felszín a polírozott nyaki/válli rész alatt.
A kultúra legtöbbet kutatott kerámia típusai a gazdagon karcolt motívumokkal díszített formák. Ezek szimbolikájával részletesebben foglalkozott Kalicz-Schreiber Rózsa, Csányi Marietta és Vicze Magdolna.
Kalicz-Schreiber Rózsa részletesen osztályozza a motívumait, főként a függesztő füles kis edényekhez és korsókhoz köti ezek megjelenéseit. Célja az volt, hogy a nagyrévi kultúra vallási hiedelmeire, kultuszára mutasson rá a szimbólumok jelentéstartalmának feltárásával. Az általa megfigyelt legjellegzetesebben előforduló szimbólumok a geometrikus formák közül a zeg-zug minták, X-jelek, négyzetek, a figurális motívumok közül a stilizált emberi alakok, fél emberi alakok feltartott kezekkel, guggoló testtartásban, fésűszerű motívummal; stilizált madáralakok; fa, Nap, Hold motívum; építmény, lépcsőszerű motívumok. Mindezeket általában keretekben, téglalap alakú mezőkben jelenítik meg. Bizonyos példák esetében egészen összetett jelenetet, történetet ábrázoló díszítésről beszélhetünk, pl. Budapest, Pannonhalmi úti edény.Kalicz-Schreiber 1984.
Csányi Marietta kutatásai kiszélesítették ezen szimbolikus ábrázolásoknak a körét. Megállapította, hogy nem csak bekarcolt technikával jelennek meg hasonló motívumok, hanem plasztikus kialakítással is, pl. rákóczifalvi urna. További fontos tényező, hogy nem csak a kerámiákon, mint médiumokon jelennek meg ezek a jelek, hanem pl. az általa és Stanczik Ilona által feltárt tiszaug-kéménytetői ház falán is plasztikus formában.Csányi 1991-92., 1992.
Vicze Magdolna a százhalombattai anyaggal kapcsolatban kísérelte meg ezen szimbólumok újra értékelését, a társadalmi kommunikáció aktív eszközeiként. Felvetése szerint hasonló motívumok jelenhettek meg a régészet számára már nem vizsgálható felületeken is, pl. ruházaton.Vicze 2009.
Dieter Vollmann 2005-ös tanulmányát lehet még a nagyrévi kerámia kapcsán kiemelni, ami két kora bronzkori kultúra, a Makó–Kosihy–Čaka-i és a nagyrévi anyag feldolgozását és értékelését tűzte ki célul. Szeriációs vizsgálatot alkalmazott a sírelemzés során, az edénytípusokat az edényrészek arányai alapján határozta meg. Mindebből levont következtetése, hogy a nagyrévi kultúra során négy periódust lehet elkülöníteni, melyeket Rákóczifalva-Csepel, Zsidóhalom, Kulcs-Szigetszentmiklós I és II néven különített el. A tanulmány kritikáját Keszi Tamás adta meg, mely szerint Vollmann elemzésében végig pontatlanság követhető nyomon, így az elemzés főbb megállapításai gyakorlatilag értékelhetetlenek.Keszi 2010.
Település A nagyrévi kultúra a kora bronzkor időszakának első tell alkotó kultúrája. A legkorábbi települési rétegeket a Duna-menti tellek legidősebb rétegeinél lehet megfigyelni, ilyenek pl. Dunaföldvár-Kálvária, Sióagárd-Gencs és Gerjen-Váradpuszta, ezek legkorábbi rétegeit Szabó Géza a proto-nagyrévi kultúra néven különítette el.Szabó 1994.
További jelentős Duna-menti, nagyrévi rétegekkel rendelkező tellek: Dunaföldvár, Bölcske, Baracs, Dunaújváros, Százhalombatta telepeinek alsó rétegeiben megfigyelhetőek. A Nováki Gyula által feltárt Bölcske-Vörösgyűrű kiemelkedően fontos, közel három méter vastag nagyrévi rétegsorával a kultúra teljes keresztmetszetét megadja, a proto-nagyrévi időszaktól a kulcsi fázisig. További jelentősége, hogy az itt feltárt teljes ház a nagyrévi kultúra első teljesen megismert építménye a Dunántúlon.Bóna 1992. 78.
A Tisza-menti tell települések egyikén sem sikerült proto-nagyrévi réteget elkülöníteni és a legkorábbi, ökörhalmi fázis településrétegei is ritkák (pl. Tószeg-Laposhalom). A legtöbb Tisza-vidéki nagyrévi tell-település a kultúra klasszikus fázisában jött létre. A proto-nagyrévi horizont és az ökörhalmi fázis leleteit leginkább temetőkből és szórványleletekből ismerjük a térségből.Reményi 2009. 241. További jelentős Tisza-térségi tellek pl. Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszaug-Kéménytető, Szelevény-Menyasszonypart.
A telepjelenségek értékelését nagyban befolyásolták az ásatási módszertan változásai. A korai, ásónyomos módszerrel végzett kutatások, pl. Tószeg, Dunaújváros-Kosziderpadlás korai ásatásai során nem tudtak házmaradványokat megfigyelni. A feltárt gödrökből álló komplexumokat pedig primitív gödörlakásoknak értékelték.Bóna 1992. 75.