bélyegkép|270px|Konfuciánus tudós Kjongdzsuban. A koreai konfucianizmus a Kínából a származó, Konfuciusz által létrehozott filozófia- és eszmerendszer koreai változata. Ezen irányzat elsősorban az erkölcsre, a személyek közötti etikára és az udvariasság művelésére összpontosít. Célja egy harmonikus állam kiépítése, ahol az erkölcs uralkodik. Néhány vélemény szerint a rítusai miatt vallásnak is tekinthető, ám ezt sokan elvetik.
A konfuciánus gondolatoknak, a társadalmi- és kormányzati rendszernek hosszú története van Koreában. A konfucianizmus hatása sok évszázadon át folyamatos volt, de nem mindent átható. Azonban a 14. és 15. század környékén a kormányzatra és a társadalomra gyakorolt hatása egyre meghatározóbb erejű lett, különösen a 16. századtól, amikor is a konfucianizmus uralta a félsziget gondolkodásmódját és a filozófiáját is.
Története
Lölang (i.e.108-i.sz. 313)
Korea területén az első konfuciánus klasszikusok a han kínaiak által vezetett Lölang avagy gyarmati területein fedezhetőek fel. Bár abból az időből nem sok dokumentum maradt fenn, azonban találtak néhány konfuciánus szöveget és tárgyi emléket.
A Lelangban talált leletek közül a leghíresebb a „Festett Kosár”, amelyet egy első század körüli kínai tisztviselő sírjában fedeztek fel. A kosáron sok festett alak látható, amelyek egy gyermeki áhítat történetét mesélik el. Bár maga a kosár valószínűleg Kínából (Szecsuan vagy Su környékéről) származik, sokat elmond azokról, akik használták.
Ekkortájt a konfucianizmus inkább csak az ott élő kínai tisztviselők körében volt ismert, arról pedig még nincs elég adat, hogy a koreaiak ismerték-e, vagy gyakorolták-e Lölang idején.
Három-királyság kora (Silla, Kogurjó, Pekcse)
A maradványok és a megmaradt hivatkozások arra utalnak, hogy a lelangi kultúra egyes elemei hatást gyakoroltak az egész félszigetre, nemcsak a lelangi időszak alatt, hanem utána is.
idején a konfucianizmus, a buddhizmus és a taoizmus lassan hatoltak be az országba. Silla első uralkodói egészen az 5. századig nagyon közeli kapcsolatban álltak a sámánizmussal, emiatt elvetették az új vallások, s filozófiák beáramlását az országba. Azonban az 5. század után gyorsan kezdtek el terjedni az új gondolatok. A feljegyzések szerint regnálása alatt már tanították a kínai klasszikusokat Sillában, azonban a kormányzatra elsősorban a buddhizmus hatott. Az Egyesült Silla idején viszont már királyi konfuciánus akadémiákat létrehoztak.
volt az, aki a buddhizmus mellett sokat tett a konfuciánus gondolatok elterjedéséért. A leírása alapján a király 372-ben megalapított egy konfuciánus akadémiát, ahol a nemes ifjak tanulhattak. Később, , aki kiterjesztette Kogurjó területeit, egy sztélére ráíratta kínai írásjegyekkel az elért eredményeit, mely mutatja a konfucianizmus hatását a vezetésre és az etikára nézve is.
hatalmas szerepet játszott a konfucianizmus kulturális elterjedésében. Az állam elsősorban híres a kulturális eredményeiről, illetve arról, hogy segített a japán buddhizmus kialakulásában, ám ezeken túl a leírása szerint Pekcse királya egy Adzsikki (hangul: 아직기, nyugaton: Ajikki; handzsa/kandzsi: 阿直岐, Hepburn-átírással: Achiki) nevű tudóst küldött Japánba, ahol a japán császár megkérte őt, hogy küldjön egy híres tudóst a trónörökös taníttatására. Adzsikki Vang IntVang Inről a koreai és kínai források nem tesznek említést, valamint születésének és halálának ideje sem ismert. (hangul: 왕인, nyugaton: Wang In; handzsa/kandzsi: 王仁, Hepburn-átírással: Wani) küldte el, akiről Adzsikki azt mondta, hogy ismerte a konfuciánus klasszikusokat. Vang In Japánba látogatásakor egy 1000 kínai írásjeggyel írt könyvet és Konfuciusz válogatásaiból tíz fejezetet vitt magával a császári udvarba.
Egyesült Silla (668-918)
bélyegkép|160px|Egy hvarang szobra (Hamjang Középiskola). Az Egyesült Silla idején létrejött és működő iskolák folyamatosan megosztották egymással gondolataikat, s nyitva álltak egymás számára. Egy híres példája az ilyen gondolatcserének a volt, amely egy Silla idején létrejött elit alakulat, mely virágkorát az Egyesült Silla időkben élte, s nagy hatást gyakorolt a későbbi korokra. Az oktatás különlegessége az volt, hogy buddhista, konfuciánus és taoista alapokon nyugodott, e három harmóniában volt egymással és az erősebb pontjaikat kiemelve tanították őket. Az irányt adó alapelveket 612-ben buddhista szerzetes fektette le. Az ifjak tanulás mellett katonai szolgálatra is készültek, magasan képzett harcművészek voltak, ám ezeken kívül verseket írtak és énekeltek is.
Ezt az időszakot nevű tudós határozta meg. 16 évet töltött Kínában, ahol kutatást végezett és a hivatalos ügyekért felelt. Első kézből fedezte fel a csan buddhizmus (Japánban zen buddhizmus, Koreában pedig szon) emelkedő hatalmát. Miközben számos buddhista szútrához írt kommentárt, és megoldást keresett a filozófiai és vallási buddhista iskolák közötti konfliktusokra, addig Cshö Cshivon egy még nehezebb feladatba kezdett. A konfucianizmus, a buddhizmus és a taoizmus alaptanításaikig ment el, a magasabb igazság kutatása motiválta, meg akarta mutatni mindegyik erejét az alapítóik, Konfuciusz, Buddha és Lao-ce (kínaiul: 老子, pinjin:Lǎozǐ) szellemiségén keresztül. Akik nem hittek benne, Cshöt csak „ravasz buddhista” és „taoista remetének” nevezték. Valójában azonban ő elsőként Konfuciuszt csodálta, ám szerette Buddhát is, és érzékeny volt a taoizmus spontaneitására.
Korjo (918–1392)
idején a buddhizmus virágzott, ekkor nyomtatták ki a koreai Tripitakát (Tripitaka Koreana; hangul: 팔만 대장경 vagy 고려 대장경; handzsa: 八萬 大藏經 vagy 高麗 大藏經; nyugaton: Palman Daejanggyeong vagy Goryeo Daejanggyeong), s az állam elsőszámú vallása is a buddhizmus volt. Természetesen a konfucianizmus is szerepet játszott az állam életében, de csak felsőbb szinteken.
A konfucianisták a világra összpontosítottak, azzal az akarattal, hogy beleillesszék a konfucianizmust a társadalomba. Megtanulták, hogy vállaljanak felelősséget a kormányzatért és a társadalmi ügyekért. Azonban részesülni kívántak a hatalomból. Ők nem csupán politikai tanácsadói szerepkört akartak betölteni, hanem az egész társadalmat újra szerették volna szervezni.
A konfuciánus gondolatok fejlődése a Korjó időben két időszakra osztható, az egyik 918-tól 1046-ig tartott. Ez az időszak megegyezik és munkásságának idejével. A második korszak 1047 és 1259 között volt, amely egyenesen a nekonfuciánus gondolatok Koreába kerülésének ideje.
Cshö Szungno az időszak egyik kiemelkedő tudósa, aki beteljesítette Cshö Cshivon által megálmodott intézményi reformokat. Tisztelte a buddhista elveket, de próbálta a konfucianizmust az emberek mindennapi életébe beépíteni.
„A buddhizmus gyakorlói a lelki művelést tartják alapelvnek. A konfucianizmus követői pedig az állam irányítását. A lelki művelés a túlvilág számára becses, de az állam irányítása a jelen feladata. A jelen pedig itt van, míg a túlvilág nagyon messze. Hogy lehet az, hogy nem rossz feláldozni a jelent a messziért?” Ed. Peter Lee and Theodore de Bary. Sources of Korean Tradition: Volume I: From Early Times Through the Sixteenth Century. Columbia University Press (2013). (168. o.)
bélyegkép|150px|16. századi kép An Hjangról.
Cshö Cshung a kor másik kiemelkedő tudósa, akit a koreai Konfuciusznak is hívnak. Konfuciánus iskolákat alapított és jól működő oktatásrendszert alakított ki Korjóban.
A második időszak egyik kiemelkedő alakja , akinek vezetésével készült el 1145-ben a Szamguk szagi. A több kötetből álló írás a konfucianizmus fejlődését is jól mutatja.
Kim Busik mellett is ismert tudós volt, aki a Változások Könyvéhez (Ji-csing; kínaiul: 易經, pinjin: Yì jīng) készített kommentárokat, melyek a későbbi generációra is hatottak. pedig a kor egyik legismertebb konfuciánus írója.
A tudósok tevékenységei segítettek a koreaiaknak megfigyelni az országuk fejlődését belsőleg és nemzetközi szinten is. Amikor a 13. században a neokonfuciánus gondolatok elérték Koreát, az emberek készen álltak meglátni a család értékét, a szigorú etikát, a társadalmi elkötelezettséget, a drasztikus reformokat, az intézmények és gazdaság átalakítását.
Annak, hogy 1267-ben Korjó mongol fennhatóság alá került, nem csak negatív következményei voltak. A koreaiak igyekeztek kapcsolatokat kialakítani az új kínai vezetéssel, s ennek eredményeként lehetősége nyílt a koreai tudósok közül elsőként felfedeznie a híres neokonfucianista Csu Hszi (kínaiul: 朱熹, nyugaton: Zhu Xi; 1130-1200) gondolatait és tanításait.
Csoszon (1392–1910)
kiemelkedően fontos a koreai konfucianizmus tekintetében. A dinasztikus ideológia a konfuciánus tanításokon alapult, a buddhizmust pedig szinte teljesen háttérbe szorították, amely Korjó hivatalos vallása s filozófiája volt. Így tehát Csoszon volt az első olyan koreai állam, amelyet elsősorban a konfuciánus gondolatok uraltak.
Az első Csoszon király, hatalomra lépésekor Menciusz (kínaiul: 孟子, nyugaton: Men-ce; i.e. 372–i.e. 289) gondolatait tükrözve már egy teljesen konfuciánus gondolattal átitatott beszédet mondott el. Tartalma az volt, hogy, ha az emberek nem bíznak meg többé a királyban, s nem engedelmeskednek neki, akkor az Ég is elfordul az uralkodótól. Ha pedig ez megtörténik, le kell váltani a királyt, hiszen már az Égiek sem támogatják őt.
A dinasztia másik korai, s meghatározó királya volt. Regnálása alatt jött létre a híres koreai írásrendszer, a hangul (hangul: 한글, nyugaton: hangeul), illetve több konfuciánus akadémia. Szedzsong körbevette magát tanácsadókkal és értelmiségiekkel, valamint létrehozott egy tudományos tanácsot is.
bélyegkép|250px|Thögje (I Hvang) az 1000 wonos bankjegyen.
Koreában a 15-16. században már erős hatást gyakoroltak a neokonfucianizmus gondolatai a tudósokra és értelmiségiekre. A század kiemelkedő filozófusai és voltak. Az ő idejük alatt élte virágkorát a csoszoni konfucianizmus, s sok koreai tudós lépett nyomdokaikba.
A neokonfuciánus gondolatok elterjedése eredményezte a mozgalom létrejöttét, amely számos területet magába foglal. Céljuk a társadalom megváltoztatása, és legfőképpen az alsó osztálybeli emberek életének javítása volt. A silhak egyik legkiemelkedőbb alakja volt, aki minden konfuciánus tanítást elvetett, amely Konfuciusz ideje után jött létre.
Később, a 19. században egyre jobban próbáltak teret nyerni Koreában a nyugati országok. Több katolikus és protestáns misszionárius iskola nyílt meg, ahol a nyugati kultúráról, tudományokról, illetve a kereszténységről tanulhattak a diákok. A nyugati befolyásnak pedig sem a konfucianizmus, sem a neokonfucianizmus követői nem örültek, s ennek hatására létrejött a , amely felváltotta a silhakot. Első számú személye volt, aki arra hivatkozott, hogy a konfucianizmus szándéka az önművelés, amely közelebb viszi az embert az Éghez. Eltökélt szándéka volt a társadalmi stabilitás létrehozása, emellett a konfuciánus tanításokat próbálta jobban elterjeszteni, s még zenei formába is öntötte azokat, hogy az írástudatlan parasztok is könnyebben meg tudják tanulni a tonghak tanításait.
A tonghak irányzathoz szorosan kapcsolódik az 1894-ben kitört Tonghak-lázadás (avagy az 1894-es „parasztháború”), amely a nyugati kultúra befolyása ellen irányult. A lázadók több gazdag földesurat, kereskedőt és külföldit is megöltek. Végül 1895-ben leverték a lázadást.
Napjaink konfucianizmusa
Bár Csoszon ideje alatt a konfucianizmus volt a kultúra és a társadalom központja, ma egyik sem domináns, még a kereszténység sem, amely egyre nagyobb teret hódít a félsziget déli részén, s egyre több hívőt szerez meg magának.