Johann Wolfgang Döbereiner (Hof, 1780. december 13. – Jéna, 1849. március 24.) német kémikus.
Élete, munkássága Egy kocsis fiaként született, kevés lehetősége volt a formális iskolázásra. Aztán gyógyszerésztanoncként dolgozott, miközben széles körben olvasott, és tudományos előadásokon vett részt. Münchbergben gyógyszerészetet tanult, később bölcsészeti, ásvány- és vegytani tanulmányokra adta magát. 1803-ban szülővárosában kémiai gyárat alapított, amellyel azonban ismét felhagyott. 1810-ben a jénai egyetem tanárává hívták meg, mely állásában haláláig működött. Szintén kémiát tanult Strasbourgban.
1823-ban kifejlesztette az öngyújtót, amely ma a dohányzás egyik elengedhetetlen kelléke. A róla elnevezett gyújtókészülék a gyufa általános használata előtt nagyon elterjedt volt. E készülékben cink kénsavval érintkezve, hidrogént fejleszt, mely vékony nyíláson platinataplóra áramlik. A platinatapló ilyenkor izzásig felhevül és a hidrogént meggyújtja. A hangyasavat 1822-ben mesterségesen előállította, az ún. triádokra figyelmeztetve az elemek periódusos rendszerének megállapításához hozzájárult. 1830-ban a Rostocki Egyetem orvosi karán díszdoktori címet kapott.
Fiával, Franz Döbereinerrel közösen adták ki a Deutsches Apothekerbuch című munkát (Stuttgart, 1840-55).
Tankönyvei Elemente der pharmacentischen Chemie (1819) Anfangsgründe der Chemie und Stöehiometrie (1826) Grundriss der allgemeinen Chemie (1828)
Tagságai 1818: Leopoldina Német Természettudományos AkadémiaA Leopoldina tagkönyvtára 1820: Bajor Tudományos Akadémia (kültag) 1835: Porosz Tudományos Akadémia (levelező tag)
Jegyzetek
Források
Rudolph Zaunick: Döbereiner, Johann Wolfgang. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 4, Duncker & Humblot, Berlin 1959, , S. 11 f. (Digitalisat).
Kategória:Német kémikusok Kategória:1780-ban született személyek Kategória:1849-ben elhunyt személyek