A három Villani krónikája egy XIV. századi firenzei olasz nyelvű krónika neve, melyet Giovanni, Matteo és Filippo Villani guelf érzelmű polgárok írtak városuk történetéről. Madarász Imre irodalomtörténész az általában a Dante, Bocaccio és Petrarca nevével fémjelzett trecento mellett a “kisebb trecento” szerzői közé sorolja őket.Madarász Imre: Az olasz irodalom története, 96. old, Bp., Tankönyvkiadó, 1994 A kortárs firenzei ghibellin Dino Compagni mellett a Villaniak krónikája az egyik legfontosabb forrás Firenze korai reneszánsz történetéről. A csaknem kortárs Froissart lovagi szemléletű történeti művével szemben a Villaniak krónikájában megjelennek a tudományos történetírás elemei.

A Villani testvérek Giovanni

Giovanni Villani (1275 körül – 1348) Villani Stoldó firenzei kereskedő második házasságából származó fia volt. Életéről jórészt csak annyit tudunk, amennyit maga elmesél krónikájában, illetve amennyit az egyes általa kötött szerződések elárulnak. 1300-ban betársult a Peruzzi bankházba, és ennek képviseletében előbb Rómában tartózkodott 1300-1301 folyamán, majd a későbbiekben kereskedelmi tárgyalásokat folytatott Svájcban, végül Flandriában, elsősorban Brugges-ben képviselte a bankház érdekeit. 1307-ben visszatért Firenzébe, ekkortól kezdve kezdte írni történeti művét.

Krónikája megkezdéséhez az inspirációt az 1300. évre meghirdetett Szentévből merítette. Villani krónikájában beszámol arról, hogy a századforduló közeledtével az emberek hangulata megváltozott, amit tükröztek a megsokasodott építkezések. Az irodalmi művek száma is megnőtt: a Szentév inspiráló hatását tükrözi Dante Isteni Színjátéka, mely 1300 Nagypéntekén veszi kezdetét, valamint Dino Compagni is az 1300-as év hatására kezdi művét.

Giovanni az 1310-es évek végén bekapcsolódott a firenzei közéletbe: többször megválasztották priornak (1316, 1317, 1321). Még 1317-ben a helyi pénzveréséért felelős tisztviselővé is megválasztották: ő rendelte el, hogy írják össze a pénzverdei tisztviselőket, illetve a firenzei érmék és mértékek adatait. A Calimala kereskedőcéh vezetői tisztségét is betöltötte. Giovanni hamarosan kilépett a Peruzziak közül és önálló üzletbe kezdett Buonaccorsiaknál, legkésőbb 1322-ben. Többször járt követként a szomszédos városokban, így közreműködött a Luccával és Pisával kötött békék tető alá hozásában. 1328-ban a nagy éhínség leküzdésében vállalt szerepet, melyről a krónikájában is megemlékezik. 1330 és 1331 között a városi építkezéseket felügyelte – működése idején készítette el Andrea Pisano a Keresztelőkápolna domborműveit. Maga így számol be erről:

bélyegkép|Matteo Villani 1331-ben a városfalakért felelős bizottság tagjaként perbe fogták azzal a váddal, hogy a közpénzeket magáncélokra fordította. A börtönbe zárástól a város új ura, VI. Walter hivatalba lépése mentette meg, de Walter bukása után, 1345-ben belebonyolódott a Bardi bankház és egyéb pénzügyi szereplők csődjébe – az érintett bankházak és kereskedők III. Edward királynak nyújtott és a király által vissza nem térített kölcsönök miatt mentek tönkre. Giovanni emiatt az adósok börtönébe került, de óvadékért cserébe szabadlábra helyezték. Elszegényedve, az 1348-as pestisben halt meg.

Matteo Halála után testvére, Matteo folytatta a krónikát. Róla még kevesebbet tudunk, mit Giovanniról: egy 1362-es esemény elbeszélésekor 55 éves közéleti tapasztalatára hivatkozik, 1334-ben pedig saját elbeszélése szerint jelen volt Avignonban, mikor VI. Fülöp francia király megfogadta XXII. János pápának, hogy keresztesháborút indít. Matteo 1363. július 12-én halt meg.

Filippo balra|bélyegkép|Filippo Villani A művet végül Filippo, Matteo fia fejezte be. Filippo jogász volt, il Guidico, a bíró melléknévvel illették. A három Villani politikai hovatartozása némiképp vitatott: általában guelfeknek tartják őket, saját guelf szimpátiájukról így számolnak be: “szikla-szilárd alapja Itália szabadságának, ellensége minden zsarnokságnak, úgyhogy ha valamely guelf zsarnokká lesz, szükségszerüleg ghibellinné kell válnia, minélfogva községünk nagy érdeke fenntartani a guelf-pártot”Idézi: A három Villani krónikája, 1909. Bevezető, 43. old. viszont egy későbbi, ghibellin-ellenes törvényt is alkalmaztak Filippora. Egy 1357-es firenzei törvény értelmében ugyanis azok a személyek, akiknek a családjában valaha guibellinek voltak nem vállalhattak hivatali tisztséget. Emiatt Filippo nem is töltött be hivatalt Firenzében, hanem 1376-1381 között Perugia kancellárja volt. Időskorában azonban visszatért Firenzébe, ahol a helyi főiskolán, a Studiolón Dantét magyarázta, illetve nevéhez fűződik Bocaccio első életrajza is. Firenzében csak irodalommal foglalkozott: nagybátyja és apja művének folytatása mellett maga is írt egy kétkötetes latin nyelvű művet Liber de origine civitatis Florentiae et eiusdem famosis civibus címen. Az első könyv Firenzei és római őstörténeti mondákat beszél el, a második rész a híres firenzei polgárokról szól. Van olyan elképzelés, hogy Filippo azért nem folytatta elődei művét, mert a kibontakozó reneszánsz humanizmus műveltségeszménye megváltozott: az anyanyelven, illetve a vulgáris latinsággal írt művek helyett a művelt emberek a klasszikus kori latinsággal írt szövegek létrehozására törekedtek.

A Krónika

Giovanni műve a Chronika vagy más néven Storia Fiorentina nevet viseli, és 12 kötetben évről évre haladva beszéli el a város történetét – ezt folytatta öccse, Matteo 10 könyvvel kiegészítve azt az 1348-1363 közötti eseményekről szóló leírással. A művet végül Filippo, Matteo fia zárta le 1364-es események, a pisai háború leírásával. Igazi lokálpatrióták voltak, akik Firenze életének legapróbb részletét is örökül hagyták – Dante első életrajzát is ők írták meg. A nemzetközi politika eseményei közül is elsősorban azokat ábrázolják, melyek kihatással vannak városukra. A krónikában sajátosan keverednek a középkori misztika elemei és a kora reneszánsszal megjelenő régi – új elemek.

Középkori jellegzetességek A középkorhoz kapcsolja a Villaniakat, hogy a történelemben az isteni akarat megtestesülését látják: aki erényes, az elnyeri méltó jutalmát. Elfogadták az isteni beavatkozást az emberi történelembe. Ismerték és idézték a keresztény történeti és szépirodalmi műveket. Magyarázatukban sok még a csodás és misztikus elem is. A középkori krónikaírás hagyományaihoz kapcsolja a Krónikát az is, hogy Giovanni a középkori történetírás mintájára a bibliai időktől kezdi történetét: Bábel tornyának összeomlásától kezdve meséli el a város történetét saját koráig. Ebben a szemléletükben valószínűleg az is közrejátszott, hogy Giovanni és Matteo a pápaságot a világi hatalmak felett állóknak tartották. Az eltérő hagyományok összehangolását jelzi, hogy mindhárom Villani hangsúlyozza, hogy erkölcsjavító célzattal írnak, az antik erény fogalmát azonban keresztény tartalommal is kitöltik. Matteo nem minden rosszallás nélkül beszéli el az 1348-as nagy pestis utáni fellélegzést, a pestis utáni élvhajhászást, ami hozzájárulhatott a reneszánsz életigenléséhez, valamint a természet újbóli felfedezését, melyet a reneszánsz egyik jellemvonásának tartanak.

Reneszánsz felé mutató jellegzetességek A reneszánsz antikvitás-tiszteletéhez kapcsolja viszont a Krónikát, hogy a Villaniak a szabadságot és az arany középutat javasolják polgártársaiknak. Számos antik szerzőtől származó műre hivatkoznak, számos ókori auktortól származó idézet olvasható a művükben. Az antikvitás hagyományának továbbvitele tükröződik a szerzők azon elképzelésében, hogy Firenze Róma leánya volt – Róma hanyatlásával annak helyét Firenzének kell elfoglalnia. A Villaniak az apró, arisztokratikus vezetésű városköztársaságok hívei, s folytatva a Livius által a római köztársaságról fenntartott hagyományt, egyaránt élesen kikelnek a lassan megjelenő egyeduralom és a népi mozgalmak ellen.

A jövő történetírása felé mutató elem, hogy középkori legendák mellett gyakran hivatkoznak szemtanúkra, dokumentumokra is, s új elem, a statisztika módszereinek kezdődő alkalmazása, valamint a gazdasági folyamatokra irányuló figyelem: a Villaniak pontos számadatokkal mesélik el történetüket. A Villaniak kétségtelenül elindultak a kora újkori mentalitás irányába, melyet Pierre Chaunu szerint a világ matematizálása, számokkal történő leírása jellemzett (reductio ad mathematicam).

Művükben olvasható a reneszánsz kori művészet legfőbb jellegzetességének, a természet újbóli felfedezésének; az érdeklődés természet felé fordulásának felismerése is.

Aranyforint

A természet utáni művészet

Magyar vonatkozások

Magyarul csak egy válogatás jelent meg a Villaniak művének magyar vonatkozású részeiből és azokról az itáliai eseményekről, melyekről a Villaniakkal ellentétes pártállású Dino Compagni is beszámol – így a két történetírói mű viszonylag pontos képet tükröz arról, hogyan látták a különböző pártállású firenzei polgárok városuk történetét és mindennapjait.

Magyarul

A három Villani krónikája; ford., bev., jegyz. Rácz Miklós; Athenaeum, Bp., 1909 (Középkori krónikások) A három Villani krónikája; ford., bev., jegyz. Rácz Miklós, szerk. Bárány Attila; Attraktor, Máriabesnyő, 2011 (Scriptores rerum Hungaricarum)

Jegyzetek

Források A három Villani krónikája. 1909. Rácz Miklós. Online elérés: https://archive.org/details/hromvillanikro00vill A három Villani krónikája. Attraktor Kiadó. Gödöllő-Máriabesnyő, 2011. Marosi Ernő: A középkori művészet történetének olvasókönyve. Osiris Kiadó, 2000. Budapest: Online elérés: http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/kozepkori-muveszet/ch11s02.html

További információk

Miskulin Alajos: Magyar művelődéstörténeti mozzanatok Giovanni és Matteo Villani krónikája alapján; Stephaneum Ny., Bp., 1905 (Művelődéstörténeti értekezések)

Kapcsolódó szócikkek Friuli földrengés Firenze Jacob Burckhardt VIII. Bonifác pápa V. Kelemen pápa András calabriai herceg Kiss András VII. Henrik

Kategória:Középkori történetírók Kategória:Középkori olasz költők, írók Kategória:Firenzeiek Kategória:Krónikák