1951-es sakkvilágbajnokság

Címvédő Kihívó center|Mihail Botvinnik|140px center|David Bronstejn|140px Mihail Botvinnik David Bronstejn 12 12

Az 1948-as sakkvilágbajnokság győztese Az 1950-es világbajnokjelölti verseny győztese Élő-pontszáma: 2743(világranglista 7. helyezett) Élő-pontszáma: 2780(világranglista 1. helyezett)

Az 1951-es sakkvilágbajnokság a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) által szervezett 24 játszmás párosmérkőzés, amelyre a címvédő szovjet Mihail Botvinnik és a kihívó szovjet David Bronstejn között a Szovjetunióban, Moszkvában került sor 1951. március 15. – május 11. között. A verseny helyszíne a moszkvai Csajkovszkij Koncertterem volt. A bírói tisztet Karel Opocensky cseh nemzetközi mester és Gideon Stahlberg svéd-argentin nemzetközi nagymester látta el.

Ez volt az első párosmérkőzés, amelyre a FIDE új szabályai szerint, a kihívó személyének versenyeken történő kiválasztása alapján került sor.

Mihail Botvinnik megvédte világbajnoki címét, miután a mérkőzés 12–12 arányú döntetlennel ért véget, és a világbajnokság szabálya szerint ez az eredmény a világbajnok címének megvédését jelenti.

Előzmények Alekszandr Aljechin sakkvilágbajnok 1946-ban bekövetkezett halála miatt a Nemzetközi Sakkszövetség a világ akkor legerősebbnek számító sakkozói részvételével 1948-ban ötfordulós körmérkőzéses versenyt rendezett, amelynek győztese, Mihail Botvinnik lett jogosult a sakkvilágbajnoki cím viselésére.

A FIDE 1946-ban Hágában meghatározta az egyéni világbajnokság további menetének szabályait. Eszerint háromévenként kell világbajnoki párosmérkőzést rendezni, amelyet meg kell előznie a világbajnokjelölt személyét kiválasztó versenysorozatnak, amely zónaversenyekből, egy zónaközi versenyből és egy világbajnokjelölti tornából áll. A versenysorozat győztese játszhat 24 játszmás párosmérkőzést a regnáló világbajnokkal.

A FIDE döntött arról is, hogy a párosmérkőzés döntetlen eredménye esetén a világbajnok megtartja címét. Ha a kihívó megszerzi a világbajnoki címet, akkor a címét elvesztő exvilágbajnok, valamint a következő világbajnokjelölti versenysorozat győztese a regnáló világbajnok részvételével hármas körmérkőzésen dönti el a világbajnoki cím sorsát.Ez a szabály később többször változott. 1957-ben előbb úgy módosult, hogy a címét vesztő világbajnok egy év elteltével visszavágóra hívhatja ki a regnáló világbajnokot, majd később, 1963-tól a visszavágó lehetősége megszűnt. Ilyen hármas körmérkőzésre a sakkozás történetében egyetlen alkalommal került sor: az 1956-os női sakkvilágbajnokság során.

Az 1948–1951-es sakkvilágbajnoki ciklusban a FIDE szabályai szerint a kihívó személyéről döntő versenysorozatban a FIDE egy nagymesterekből álló szakértői testülete tartalékokat jelölt ki, akikkel visszalépések esetén a zónaközi döntő mezőnye az elvárt 20 fős létszámra feltölthető volt. Tekintettel arra, hogy ekkor még a résztvevők utazási és szállásköltségeit, valamint ellátásukat a résztvevők saját maguk vagy nemzeti szövetségeik fedezték, ez a döntés előrelátónak bizonyult.

A FIDE döntése alapján a világbajnoki döntő vesztese a következő világbajnoki ciklusban a világbajnokjelöltek versenyén indulhat. Egyedi döntésként, tekintettel arra, hogy a zónaközi versenyeken, valamint a zónaközi versenyen való indulásuk a világbajnokság küzdelmei miatt nem volt lehetséges, az 1948-as sakkvilágbajnokság résztvevői automatikusan jogot kaptak a következő világbajnoki ciklus világbajnokjelölti versenyén való indulásra is.

Zónaversenyek Az 1948–1951-es világbajnoki ciklusban nyolc zónaversenyt terveztek. Ausztrália részéről Steiner Lajos lett nevezve a zónaközi döntőre.

Hilversum (Hollandia) Az 1947. július 15–31. között Hilversumban rendezett „Európai zóna” versenye számított a legerősebbnek. Erről a versenyről hat versenyző juthatott tovább. A versenyt némi meglepetésre a belga O’Kelly nyerte a cseh Pachman és a jugoszláv Trifunovic előtt. A 4. helyen a holland van Scheltinga végzett, az 5–6. helyet az angol Alexander és a magyar Szabó László szerezte meg.

Helsinki Az észak-európai zóna versenyén a finn Böök és a svéd Stoltz holtversenyben végzett az élen. E zónából csak egy versenyző juthatott tovább, ezért párosmérkőzésen kellett dönteni a továbbjutó személyéről. Ez a nyolcjátszmás rájátszás is döntetlenül végződött, ezért az eredeti verseny Sonneborn–Berger-számítását vették alapul, ami alapján Böök lett az első helyezett.

New York, Amerika bajnoksága Az 1946. évi amerikai bajnokság egyben a világbajnokság zónaversenyének számított. A versenyről az első két helyezett juthatott tovább. A győzelmet Samuel Reshevsky szerezte meg Kashdan előtt.

Quebec City, Kanada bajnoksága Az 1947. évi Kanada bajnokság egyben a világbajnokság zónaversenyének számított. A versenyről az első helyezett juthatott tovább. A győzelmet Yanofsky szerezte meg.

Budapest (1948) Az 1948-ban Budapesten rendezett versenyről Szabó László és Svetozar Gligoric jutott a zónaközi versenybe.

Mar del Plata (1948) A dél-amerikai zónaversenyről az argentin színekben induló Miguel Najdorf és Gideon Stahlberg játszott a zónaközi versenyen.

A zónaközi versenyre egyébként továbbjutott belga O’Kelly és Erich Eliskases helyett, távolmaradásuk miatt Vasja Pirc és a svéd Lundin kapott meghívást.

Zónaközi verseny A zónaversenyek eredményei alapján, illetve a lemondások következtében a zónaversenyen helyezésben következő versenyzők, valamint a versenyzőt nem nevező zónák esetében a kijelölt tartalékok helyettesítése révén zajlott le 1948. július 16. – augusztus 15. között a Stockholm megyei Saltsjöbadenben a zónaközi verseny. Ez volt a sakktörténelem első zónaközi versenye. A kiírás szerint az első öt helyezett juthatott tovább a világbajnokjelöltek versenyére, ahol kiegészülve az 1948-as világbajnokság résztvevőivel döntik el a kihívó személyét.

Tekintettel arra, hogy Reshevsky, Fine és Euwe visszalépett a további küzdelmektől, a zónaközi versenyről végül nyolc fő jutott tovább a világbajnokjelölti versenyre. A 6–9. helyen előállt holtverseny eldöntésére nem volt szükség, mert Bondarevszkij betegsége miatt visszalépett a további küzdelmektől.

Szabó László a 7–17. fordulók alatt végig vezetett, mígnem az utolsó fordulóban váratlanul vereséget szenvedett az utolsó helyezett Lundintól, ezzel Bronstejn egyedül szerezte meg az elsőséget.

Az első szépségdíjat Lilienthal Andor nyerte a Najdorf elleni játszmájáért.

{| class="wikitable" |+ Zónaközi verseny (1948) |- ! Versenyző!!Ország !! !! 1 !! 2 !! 3 !! 4 !! 5 !! 6 !! 7 !! 8 !! 9 !! 10 !! 11 !! 12 !! 13 !! 14 !! 15 !! 16 !! 17 !! 18 !! 19 !! 20 !! Pont !! S–BA holtverseny eldöntésénél figyelembe vett Sonneborn–Berger-számítás eredménye |- style="background:#ccffcc;" | 1 || align=left|David Bronstejn|| || x || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || 13½ || |- style="background:#ccffcc;" | 2 || align=left|Szabó László|| || 0 || x || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || 0 || 12½ || |- style="background:#ccffcc;" | 3 || align=left|Iszaak Boleszlavszkij|| || ½ || ½ || x || ½ || ½ || ½ || 0 || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || 1 || ½ || 12 || |- style="background:#ccffcc;" | 4 || align=left|Alekszandr Kotov|| || 0 || ½ || ½ || x || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || 1 || 1 || ½ || 11½ || |- style="background:#ccffcc;" | 5 || align=left|Lilienthal Andor|| || ½ || 0 || ½ || ½ || x || 1 || 1 || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || 11 || |- | 6 || align=left|Igor Bondarevszkij|| || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || x || ½ || ½ || 1 || 0 || ½ || 1 || ½ || 0 || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 10½ || 93.75 |- style="background:#ccffcc;" | 7 || align=left|Miguel Najdorf|| || ½ || 0 || 1 || ½ || 0 || ½ || x || ½ || ½ || 1 || 0 || 1 || ½ || 0 || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || 1 || 10½ || 93.75 |- style="background:#ccffcc;" | 8 || align=left|Gideon Ståhlberg|| || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || ½ || x || ½ || 0 || ½ || 1 || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || 10½ || 93.75 |- style="background:#ccffcc;" | 9 || align=left|Salo Flohr|| || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || x || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 10½ || 93.25 |- | 10 || align=left|Petar Trifunović|| || ½ || 0 || 0 || ½ || ½ || 1 || 0 || 1 || ½ || x || ½ || ½ || 0 || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || 10 || |- | 11 || align=left|Vasja Pirc|| || 0 || ½ || ½ || 0 || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || x || ½ || ½ || 0 || 1 || 0 || ½ || 1 || ½ || ½ || 9½ || 87.75 |- | 12 || align=left|Svetozar Gligorić|| || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || 0 || ½ || ½ || ½ || x || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || ½ || 0 || 1 || 9½ || 84.50 |- | 13 || align=left|Eero Böök|| || ½ || 0 || 0 || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || 1 || ½ || 0 || x || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || 1 || 9½ || 81.25 |- | 14 || align=left|Vjacseszlav Ragozin|| || 0 || 0 || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || ½ || ½ || 0 || 1 || ½ || ½ || x || 0 || 0 || ½ || 0 || ½ || 1 || 8½ || 78.75 |- | 15 || align=left|Daniel Yanofsky|| || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || ½ || 1 || x || 0 || ½ || ½ || ½ || 1 || 8½ || 78.25 |- | 16 || align=left|Savielly Tartakower|| || 0 || 0 || ½ || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || 1 || 0 || ½ || 1 || 1 || x || 0 || ½ || ½ || ½ || 8 || |- | 17 || align=left|Ludek Pachman|| || ½ || ½ || 0 || 0 || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || 0 || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || 1 || x || 1 || ½ || 1 || 7½ || |- | 18 || align=left|Gösta Stoltz|| || 0 || ½ || 0 || 0 || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || 0 || 1 || ½ || ½ || 0 || x || ½ || ½ || 6½ || |- | 19 || align=left|Steiner Lajos|| || 0 || 0 || 0 || 0 || ½ || 0 || 0 || ½ || 0 || 0 || ½ || 1 || 0 || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || x || ½ || 5½ || |- | 20 || align=left|Erik Lundin|| || 0 || 1 || ½ || ½ || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || 0 || 0 || 0 || ½ || 0 || ½ ||½ || x ||4½ ||

A világbajnokjelöltek versenye Az 1951-es világbajnokság világbajnokjelöltjeinek versenyét 1950. április 9. – május 16. között Budapesten rendezték kétfordulós körmérkőzés formájában. Az 1948-as világbajnokság 2–5. helyezettjei (Szmiszlov, Keres, Reshevsky és Euwe), valamint Reuben Fine, akit meghívtak a világbajnokságra, de betegsége miatt nem tudott részt venni rajta, automatikusan vehettek részt az 1951-es ciklus világbajnokjelöltjeinek versenyén. Reshevsky, Euwe és Fine lemondta a részvételt, így csak Szmiszlov és Keres csatlakozott a zónaközi verseny első nyolc helyezettjéhez.

{| class="wikitable" style="text-align: center;" |+ Világbajnokjelöltek versenye (1950) |- !H. !!Versenyző!!Ország !! 1 !! 2 !! 3 !! 4 !! 5 !! 6 !! 7 !! 8 !! 9 !! 10 !! Pont !! S–B |- style="background:#ccffcc;" | 1 || align=left|David Bronstejn|| || xx || ½ ½ || 0 1 || ½ 1 || 1 1 || 1 ½ || 0 1 || ½ ½ || 1 ½ || ½ 1 || 12 || 103.00 |- style½"background:#ccffcc;" | 2 || align=left|Iszaak Boleszlavszkij|| || ½ ½ || xx || 1 ½ || ½ ½ || ½ ½ || 1 ½ || ½ ½ || ½ 1 || ½ 1 || 1 1 || 12 || 101.25 |- | 3 || align=left|Vaszilij Szmiszlov|| || 1 0 || 0 ½ || xx || ½ ½ || 1 ½ || ½ 1 || 0 1 || ½ 1 || ½ ½ || ½ ½ || 10 || |- | 4 || align=left|Paul Keres|| || ½ 0 || ½ ½ || ½ ½ || xx || ½ ½ || 1 0 || 1 ½ || ½ ½ || ½ 1 || ½ ½ || 9½ || |- | 5 || align=left|Miguel Najdorf|| || 0 0 || ½ ½ || 0 ½ || ½ ½ || xx || ½ ½ || ½ ½ || 1 1 || ½ 1 || ½ ½ || 9 || |- | 6 || align=left|Alekszandr Kotov|| || 0 ½ || 0 ½ || ½ 0 || 0 1 || ½ ½ || xx || ½ 1 || 1 0 || 1 0 || 1 ½ || 8½ || |- | 7 || align=left|Gideon Ståhlberg|| || 1 0 || ½ ½ || 1 0 || 0 ½ || ½ ½ || ½ 0 || xx || ½ ½ || ½ ½ || ½ ½ || 8 || |- | 8 || align=left|Lilienthal Andor|| || ½ ½ || ½ 0 || ½ 0 || ½ ½ || 0 0 || 0 1 || ½ ½ || xx || 1 0 || ½ ½ || 7 || 63.00 |- | 9 || align=left|Szabó László|| || 0 ½ || ½ 0 || ½ ½ || ½ 0 || ½ 0 || 0 1 || ½ ½ || 0 1 || xx || 1 0 || 7 || 61.75 |- | 10 || align=left|Salo Flohr|| || ½ 0 || 0 0 || ½ ½ || ½ ½ || ½ ½ || 0 ½ || ½ ½ || ½ ½ || 0 1 || xx || 7 || 60.75