bélyegkép|300px|Toshiba gyártmányú VHS videómagnó bélyegkép|300px|VHS és VHS-C kazetta bélyegkép|300px|VHS-kazetta belseje bélyeg|300px|VHS-lejátszó vagy videómagnóA VHS (Video Home System) 1976 óta létező analóg mozgóképfelvételi és lejátszási technológiára vonatkozó szabvány, videókazettát kezelő készülékek számára. A japán JVC cég fejlesztése, ez a szabvány vált általánossá az otthoni felhasználású videók között az 1980-as évektől kezdve.
A VHS-kazettákra jellemző volt, hogy lejátszásnál a mágnesszalag kopott, így a kép és a hang minősége kis mértékben fokozatosan romlott. Bár voltak jobb minőségű videókazetták is.
A VHS-lejátszók gyártását 2016-ban szüntették meg, ekkor állította le utolsóként a japán Funai cég a gyártást, és beszüntette az alkatrészek szállítását is.Japan's Last VHS Video Tape Recorder Maker Ends Production This Month
Videókép rögzítése A VHS-rendszernek hozzávetőlegesen 3 MHz sávszélesség állt rendelkezésre a kép- és 400 kHz a színvivő jel számára, amit alacsony szalagsebesség mellett, döntött szalagsávú leolvasással érnek el. A kép intenzitási (fényességi vagy szürkeárnyalatos) jelét frekvenciamoduláltan rögzítik. A videószalagon a képi információt hordozó „sávok” (videojelek) a szalag lejátszási irányához képest megdöntve foglalnak helyet, mint szövegsorban a perjelek "///". Minden egyes ilyen sáv a kép egy fél sorának információját hordozza, hasonlóan az analóg televíziós sugárzási rendszerekhez. A PAL-rendszerű VHS-felvétel 576 sort képes rögzíteni képkockánként, a szocialista országokban néhol előforduló SECAM-rendszerűek kb. 400 sort.
Hangsáv rögzítése Az eredeti VHS-szabványban a hangjeleket a szalag felső szélén lévő folytonos sávra rögzítették alapsávi jelként, ahogyan egy magnetofonban. A rögzített hangsáv frekvenciatartománya nagyrészt a szalag sebességétől függött. A normál lejátszási sebesség mellett NTSC-rendszerű felvételnél ez durván a 100 Hz-től 10 kHz-es frekvenciák visszaadását jelentette, az ennél kisebb szalagsebességű PAL-rendszerű jelrögzítésnél még szerényebb volt a hangtartomány felső része.
HI-FI sztereó változat 1980-as évek közepén a JVC a VHS szabványt HI-FI sztereó hang képességgel bővítette ki. A jelek nem a szalag lineáris hangsáv-részén, hanem a képi, azaz a döntött sávokban kaptak helyet, méghozzá úgy, hogy a frekvenciamodulált hangsávokat a képi jelbe úgynevezett mélységi multiplexeléssel (depth multiplexing) beágyazták. A modulált audió vivőpárt a fényességi, valamint a szín vivőfrekvencia által nem használt tartományába illesztették.
A visszafelé kompatibilitás miatt a HI-FI sztereó jel mellett rögzítésre került a hagyományos lineáris monó hangsáv is, így a kazetta régebbi típusú vagy monó videómagnókkal történő lejátszása esetén a felvétel nem némult el.
A plusz két audió fej a képi forgó fejdobban kapott helyet (a két fej nem a bal és jobb csatornát jelenti). Az eljárás eredménye egy CD-hez közeli hangminőség (20 Hz és 20 kHz közötti hangfrekvencia tartomány, 80 dB-es dinamikatartomány). További jellemzője, hogy a hangminőség az összes szalagsebesség (EP, LP, SP) mellett azonos marad.
A technológia hátránya, hogy a hagyományos szalagos magnókhoz képest a VHS HI-FI sztereó hangjele a fejdobban lévő forgó fejpárnak köszönhetően nem folytonos, ezért a szalagon rögzített jelek és a fejváltási sebesség közötti esetleges eltolódás halk zümmögő hangot eredményezhet lejátszáskor.
A VHS egyéb változatai VHS-C (camcorderek számára kifejlesztett kisebb méretű kazetta) S-VHS (Super VHS), amelyet 1987-ben vezettek be, nagyobb képfelbontású, mint a sima VHS S-VHS-C (a VHS-C super VHS változata) W-VHS (még analóg formátum, de már HD minőségű) W-VHS-C (a VHS-C W-VHS változata) D-VHS (digitális, HD minőségű) D-VHS-C (a VHS-C D-VHS változata)
Műszaki specifikációk Lejátszási/felvételi sebesség SP üzemmódban: PAL-rendszerben 2,339 cm/s, NTSC-rendszerben 3,335 cm/s Szalagszélesség: 12,70 mm (½ inch) Jelátvitel: 3-3,5 MHz Vízszintes képfelbontás: 250 sor Függőleges képfelbontás: PAL-rendszerben 576 sor, NTSC-rendszerben 486 sor Frekvenciaátvitel: állófejjel: 100–9000 Hz +-3 dB; forgófejjel: 20–20000 Hz +-1 dB (jel-zaj arány: 42 dB, ill. <72 dB)
Játékidő és szalaghossz PAL/SECAM-rendszerben Típus Standard Play Long Play Szalaghossz E-30 30 perc 60 perc 148 láb E-60 60 perc 120 perc 290 láb E-90 90 perc 180 perc 429 láb E-120 120 perc 240 perc 173 méter / 570 láb E-180 180 perc 360 perc 259 méter / 851 láb E-195 195 perc 390 perc E-200 200 perc 400 perc E-210 210 perc 420 perc E-240 240 perc 480 perc 348 méter / 1142 láb E-300 300 perc 600 perc
NTSC-rendszerben Típus Standard Play Long Play Extended Play / SLP Szalaghossz T-20 20 perc 40 perc 60 perc 145 láb T-30 30 perc 60 perc 90 perc 211 láb T-45 45 perc 90 perc 135 perc 310 láb T-60 60 perc 120 perc 180 perc 412 láb T-90 90 perc 180 perc 270 perc 610 láb T-120 120 perc 240 perc 360 perc 247 méter / 812 láb T-160 160 perc 320 perc 480 perc 327 méter / 1075 láb T-180 180 perc 360 perc 540 perc 369 méter / 1210 láb T-240 240 perc 480 perc 720 perc 433 méter / 1421 láb
Jegyzetek
További információk
Vége a VHS-nek – de mit adott nekünk? Index, 2016. július 27. The VHS – The History of the Video Home System https://thegreatbear.co.uk/tag/depth-multiplexing/ (Hozzáférés: 2023. május 8.) How VCR Hi-Fi Stereo Works (Hozzáférés: 2023. május 8.)
Kategória:Adathordozók Kategória:Szabványok