A gyermekágyi tábla a zsidó hagyományban olyan kézzel írt, vagy nyomtatott és bűvös erejűnek tartott jeleket, valamint különféle bibliai, illetve kabbalisztikus szövegeket tartalmazó amulett, amely szülés idején és azt követően a gyermekágyas anya szobájának falára, esetleg a szoba bejáratára van felakasztva. Célja a szülőanya, valamint az újszülött gyermek védelme a démonok ellen, a szemmel verés (héberül: עַיִן הָרַע – ajin hara, jelentése: „a rossz szem”, a „gonosz tekintet”) és más „varázslat” elhárítása, valamint a már bekövetkezett betegségek gyógyítása.

A fogalom bemutatása

Az újszülöttekhez számos szokás és néphit kapcsolódik, melyek lényege és legfontosabb célja az élet mindenáron való megtartása.Oláh János: Judaisztika (Bookmaker Kiadó, 2005) p. 109. A vallásos zsidók számára evidencia, hogy a gyermekáldás az Örökkévaló ajándéka: „Íme, Isten adta birtok a gyermek, – jutalom: a gyümölcse a méhnek.”Zsoltárok 127:3. (Dr. Singer Leó várpalotai rabbi fordítása) Éppen ezért, a zsidó családok egy része használt olyan amuletteket, amelyek hitük szerint védelmet jelentettek a rendkívül magas arányú csecsemőhalandóság ellen.

Az amulett (héberül: קָמֵיעַ – kamea) a zsidó hagyományban nemcsak a viselhető, testen hordható tárgyakat jelenti, hanem egy annál nagyobb fogalomkört. A szó posztbiblikus eredetű, a קמע szógyök eredeti jelentése: ’kötözni’, tehát a testhez „kötözött”.Ernest Klein: A Comprehensive etymological dictionary of the Hebrew language for readers of English (Haifa, The University of Haifa, 1987) pp. 582–583 és Marcus Jastrow: A dictionary of the Targumim, the Talmud Babli and Yerushalmi, and the Midrashic literature, Volume II. ל–ת (London–New York, 1903) pp. 1385–1386. Nem kétséges, hogy a gyermekek esetén az ókorban még a testre (leginkább a kézre) kötözték az amulettet, ahogyan ezt a Talmud szövegében több helyen olvashatjuk.Dr. Blau Lajos: Az ózsidó bűvészet (Budapest, 1898) pp. 80–81. Később azonban a szó jelentése kibővült, más mágikus tárgyakra is elkezdték használni, amelyek szintén mágikus szöveget tartalmaztak, de már nem „kötözték” azokat a testhez, vagyis a szó etimológiájában tetten érhető eredeti funkció már nem érvényesült a használati eszköz későbbi, kiterjedt szerepkörében.

Legyen az testen hordható, vagy falra kifüggesztett amulett, a zsidó folklór úgy tartja, hogy az újszülött – akinek a születéskor még nincs neve! – legnagyobb veszélyben a névadásig van. A fiúgyermek a körülmetélésekor (héberül: בְּרִית מִילָה – brit mila), ha egészséges, a születést követő nyolcadik napon kap nevet, a leánygyermek pedig, amikor a zsinagógában az apát felhívják a Tórához: jellemzően a születést követő egy-két hét során. A név nemcsak azonosításra szolgál, hanem szimbólum is, amely az őt viselő személlyel való szellemi kapcsolatot érzékelteti (lásd a Jákob és az angyal közti viadal leírását, amikor Jákob megkapja az „Izrael” nevet).1Móz 32:27–28. A Kabbalában a teremtéssel összefüggésben úgy magyarázzák, hogy a név kapcsolja össze az embert a lelkével, vagyis a néven át áramlik a testbe az életerő, és a név minden betűjét isteni erő hatja át.Wilhelm Zushe: „Mit rejt a név?” In: Egység 10. szám (Budapest, Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, 1992. június) p. 4. Következésképpen a gyermekágyas démonoknak azért tulajdonítanak nagy jelentőséget a születés utáni napokban, mert azok kihasználják az újszülött „névtelensége” okán az isteni erő hiányát.

Története

A gyermekágyas démonok közül a zsidó hagyományban a Lilit nevű démonikus lény emelhető ki, ahogy a görögkeleti, ortodox keresztény kultúrkörben a Gello, a muszlim világban a Qarīna bírnak jelentőséggel. Maga a Lilit név (héberül: לִילִית – lilit) a Héber Bibliában csupán egyszer fordul elő, Jesájá (Ézsaiás) próféta könyvében (Jes. 34:14).וּפָגְשׁוּ צִיִּים אֶת-אִיִּים וְשָׂעִיר עַל-רֵעֵהוּ יִקְרָא אַךְ-שָׁם הִרְגִּיעָה לִּילִית וּמָצְאָה לָהּ מָנוֹחַ (Magyarul: „És találkoznak pusztai állatok vad ebekkel, szőrösbak társára kiált; bizony ott megpihen Lilit, és talál magának nyugvó helyet.”) A Mózes első könyvéhez írt midrások szerint Ádám (héberül: אָדָם – Adam, köznévi értelemben a ’férfi’-ra használatos) első felesége nem Éva volt (héberül: חַוָּה – Hava, köznévként a ’nő’-re utalva), hanem Lilit, aki azonban nem porból lett teremtve, hanem szennyből és üledékből, és kapcsolatukból számtalan démon született.Robert Graves és Raphael Patai: Héber Mítoszok. A Genezis könyve (Szeged, Szukits Könyvkiadó, 1996) p. 58. A Ben Szira alfabétája című midrás-gyűjteményben (héberül: אלפאביתא דבן סירא – Alfabeta de-ben Szira), melyet egyesek pszeudonim, mások pszeudo-epigrafikus iratnak tartanak,Heller Bernát: A héber mese. I. kötet: A héber mese keleten és az iszlám országaiban (Budapest, A „Népszerű Zsidó Könyvtár” kiadása / 5. szám, 1923) p. 31 és Joseph Dan: „Ben Sira, Alphabet of” In: Michael Berenbaum és Fred Skolnik szerk.: Encyclopaedia Judaica 2. kiadás, 3. kötet (Detroit, Macmillan Reference USA, 2007) pp. 375–376. és amely a zsidó és kapcsolódó hagyományokban a Lilit elleni védekezés „alapműve” lett, az alábbi történet szerepel: Miután Lilit sértődöttségében elhagyta az Édenkertet, Ádám panasszal fordult Istenhez, aki erre tüstént leküldte Szenoj, Szanszenoj és Szemangelof angyalokat, hogy hozzák vissza Lilitet. A Vörös-tenger mellett találtak rá (a héber szövegben: שעתידין המצריים למות שם בתוך הים במים עזים – jelentése: 'a hatalmas vizű tengerben, amelyben később az egyiptomiak meghaltak'),Moritz Steinschneider: Alphabetum Siracidis. אלפאביתא דבן סירא (Berlin, Friedlaender, 1858) p. 23a majd miután megfenyegették, hogy vízbe fojtják, Lilit a következő esküfogadalmat tette: „Hogyan halhatnék meg, amikor Isten azt rendelte, hogy döntsek minden újszülött gyermek életéről, a fiúkról életük nyolcadik napjáig, vagyis a körülmetélésig, a leányokról pedig a huszadik napig? Mindazonáltal megígérem, hogy ha egy újszülöttön olyan amulettet látok, amelyen a ti hármatok neve vagy képmása van, megkímélem a gyermek életét.”Robert Graves és Raphael Patai i.m. p. 59.

A gyermekágyas démonok, valamint a tőlük ráolvasással, tehát bűvös erejűnek tartott szöveg elmondásával, és az azokat tartalmazó amulettel való védekezés eszméje a néprajztudomány szerint mezopotámiai (sumer-babiloni) eredetű.Pócs Éva: „»Lilith és kísérete« (Gyermekágyas démonoktól védő ráolvasások Délkelet-Európában és Közel-Keleten)” In: Kriza Ildikó szerk.: A hagyomány kötelékében (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990) pp. 110 és 117. A babiloni varázslók hatása döntő jelentőségű volt a zsidóságra a fogság idején, de közvetlenül hatott a görög-római világra is – ezt támasztják alá a kultúrában párhuzamosan, egymástól függetlenül is megjelenő, tartalmilag és formailag rokon ráolvasások (Lilit és Gello).Pócs Éva: i. m. p. 118–119. Ezeknek a szövegeknek legfontosabb közös tartalmi eleme maga a démonikus lény, valamint az ellene történő védekezés módja, a nevek felírása, és ezzel összefüggésben az amulett „eredetmagyarázó mondája”-motívum.Pócs Éva: i. m. p. 117. A zsidóságban már a posztbiblikus időszakban a Lilit-ráolvasás volt a legnépszerűbb, holott léteztek más hasonló hagyományok is.Ferdinand Ohrt: „Beiträge zur Segenforschung” In: Zeitschrift des Vereins für Volkskunde 37–38. évfolyam (Berlin, Julius Springer, 1928) p. 1.

A Salamon testamentuma című, kb. 1–5. századi pszeudoepigrafikus műben,F. C. Conybeare: „The Testament of Solomon” In: The Jewish Quarterly Review 11. évfolyam, 1. szám (1898. október) p. 1. mely a zsidó és korai keresztény vallási irodalomnak egy sajátos műfajába tartozik,Horváth Endre: „Salamon testamentuma” In: Szebényi Árpád: Mózes VI.-VII. könyve (Budapest, Hermit Könyvkiadó, 2002) p. 1. szerepel egy, a Lilitéhez hasonló történet. A görög nyelven, számtalan szövegváltozatban fennmaradt műben Salamon király áll szemben egy Obizuth/Obüzúth nevű démonnal, aki éjjel sorba látogatja a gyermekágyasokat, hogy újszülött csecsemőket öljön, kárt tegyen a szemükben, szájakat bélyegezzen meg, elpusztítsa az értelmet, és a testekkel fájdalmat éreztessen, de bevallja Salamon királynak, hogy ahol Rafael angyal nevét és annak számértékét (ami 640) tudják és felírják, ott nem tud bántani.Pócs Éva: i. m. pp. 119–120 és Horváth Endre: i. m. pp. 27–28 és Friedrich August Bornemann: „Das Testament des Salomo. Aus dem Griechischen übersetzt.” In: Christian Friedrich Illgen szerk.:Zeitschrift für die historische Theologie 14. évfolyam, 3. szám (Leipzig, Verlag von T. O. Weigel, 1844) p. 38.

Szintén a késő ókorban, a 3. század végén keletkezhetett a zsidó misztika klasszikus szövegeinek, az ún. hekhalot-irodalomnak egyik korai képviselője, a Széfer ha-razim (héberül: ספר הרזים – jelentése: „titkok könyve”) című alkotás. A kairói genizában megtalált töredékek alapján 1963-ban „újra felfedezett” szöveg szerint négy ezüstlemezre kell felírni az angyalneveket, majd azokat kifüggeszteni a gyermekágyas szoba négy falára.Margaretha Folmer: „A Jewish Childbirth Amulet from the Bibliotheca Rosenthaliana” In: W.Th. van Peursen és J.W. Dyk szerk.: Tradition and Innovation in Biblical Interpretation (Leiden-Boston, Brill, 2011) p. 224 és Michael A. Morgan: Sepher Ha-Razim. The book of the Mysteries (Chico, Scholars Press, 1983) p. 54.

Annak ellenére, hogy a varázslást és a démonokkal kapcsolatos hiedelmeket a Biblia tiltja,5Móz 18:10–13. a mágikus eljárásoknak a zsidó hagyományban az ókortól napjainkig ugyanúgy megvan a maguk története, mint más tradíció-rendszerekben – úgymint pl. a görögben, amelyik különösen hatásosnak tartotta a zsidó hagyományokból származó héber és arám nyelvű bajelhárítókat.Fröhlich Ida: „Két démonelhárító szöveg a Budapesti Zsidó Múzeumból” In: Kriza Ildikó szerk.: A hagyomány kötelékében (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990) pp. 131–132.

Az újkori gyermekágyi táblák mintapéldánya a Szefer Raziel (héberül: ספר רזיאל המלאך – szefer Raziel ha-malakh, jelentése: ’Raziel angyal könyve’) című könyv 1701-es amszterdami kiadása, melyben megtalálható a Ben Szira alfabétájában már ismert formula legrégebbi „reprintje”.Moses Gaster: „Beiträge zur vergleichenden Sagen- und Märchenkunde. X. Lilith und die drei Engel” In: Heinrich Graetz szerk.: Monatsschrift für Geschichte und Wissenschaft des Judentums 29. évfolyam, 12. szám (Krotoschin, B.L. Monasch & Co., 1880. december) p. 555 és Moses Gaster: „Two Thousand Years of a Charm against the Childstealing Witch” In: Folk-Lore. A Quarterly Review of Myth, Tradition, Institution, & Custom. XI. évfolyam, II. szám (London, Folk-Lore Society, 1900. június) pp. 152–153. A szöveg egyik érdekessége, hogy Lilitet az „első Évaként” (héberül: חוה ראשונה – Hava risona) szólítja meg és emlékezteti az általa korábban tett esküre. A szöveg prototípus-jellegére utal, hogy még arra is tartalmaz instrukciót, hogy a megvédendő gyermek nevét a formulán belül konkrétan hova kell beírni. Ezen felül még 70 angyalnév, továbbá a Szenoj, Szanszenoj és Szemangelof angyalok feltételezett rajzai találhatók az oldalon.

Az újkorban, a könyvnyomtatás elterjedésével már nem kézzel írt, hanem nyomtatott szövegekkel találkozhatunk. Ebből következik, hogy a démonelhárítók használata tömegessé és megszokottá vált, a 20. századra pedig már szinte mindennapos volt (lásd a későbbiekben ismertetett szövegeket).Fröhlich Ida: i. m. p. 131. Egyes helyeken, különösen Észak-Afrikában, Szíriában, Etiópiában, Jemenben és némely izraeli haszid közösségben mind a mai napig használnak olyan amuletteket, melyeknek különleges varázserőt tulajdonítanak.Margaretha Folmer: i. m. p. 225.

Elnevezései