bélyegkép|Szilágyi Sámuel (1799-1857)
Lófő sepsiszentgyörgyi Szilágyi Sámuel (Sepsiszentgyörgy, 1799. október 13. – Sepsiszentgyörgy, 1857. február 9.) császári-királyi százados, 1848/49-es honvéd alezredes.
Életrajza Apja Szilágyi Sámuel harmincadi hivatali szolga, anyja Havadi Anna volt. A nagyszebeni katonai nevelőintézetben végzett. 1817-ben közvitéz, 1848 tavaszán pedig főszázadosa a volt a 15/1. határezrednek Sepsiszentgyörgyön.
1848. májusban ezrede 1. zászlóaljával rendfenntartásra Alsó-Fehér vármegyébe rendelték. 1848 augusztusában részt vett a délvidéki, majd a Jellasics elleni harcokban. A pákozdi csata után csatlakozott a fel-dunai hadtesthez, és szeptember 24-én az alakuló honvédzászlóalj őrnagyává nevezték ki, de miután 1848 októberében zászlóalja a honvédségbe lépett át, alakulatának lett őrnagy parancsnoka. Részt vett október 30-án a schwechati csatában, és november végétől már a csucsai táborban szolgált a háromszéki 2. gyalogezred egy székely gyalog zászlóaljának parancsnokaként.
1849. február 26-ától Szilágyit alezredessé nevezték ki az erdélyi hadtestben. Egy időben ő volt Medgyes térparancsnoka, majd a Háromszéken alakuló sereg dandárnoka lett. Ez utóbbi seregével március közepén csatlakozott Bem főerőihez, és közreműködött a császáriak kiszorításában a Tömösi-szorosnál. Érdemeire való tekintettel május 7-én harmadosztályú érdemjellel tüntették ki. A nyári hadjáratban a székelyföldi hadosztálynál volt dandárnok. Július 2-án a kökösi csatában a bal szárnyat vezette.
Amíg Szilágyi Sámuel távol volt otthonától, Kézdivásárhelyt feldúlták az orosz seregek. Az itt tartózkodó család vagyonának nagy része odaveszett, „nem maradt belőle egy utolsó bútordarab sem."
1849. július 12-én a kozákok fogságába esett Gyárfás Lajos századossal és Gyárfás János hadnaggyal együtt és a brassói fellegvárba zárták. Az oroszok a foglyokat augusztus 1-jén átadták az osztrákoknak, akik Fogarasra szállították, majd Nagyszeben elfoglalásakor visszavitték őket Brassóba, ahová augusztus 18-án érkeztek meg. Másnap újból orosz kézre kerültek a Tömösi-szoroson át Ploiesti-be, majd nyolc nap múlva újra Brassóba A fellegvárba kerültek. Szilágyi Sámuelt, Mircse Ferenc őrnagyot, Gyárfás Károly századost és Németh László kormánybiztost elkülönítve a többi rabtól szigorú felügyelet alatt őrizték.
1849. október 2-án a 29 fellegvári rabot Nagyszebenbe indították és ott a ferencesek zárdjában szállásolták el. Szebenben a vizsgálati fogság ideje alatt Szilágyi Samu br. Ruber Nándor alispánnal, Szabó Nándor alezredessel, Szabó Károly őrnaggyal és Zathureczky István századossal raboskodott egy szobában.
A hadbírók Szilágyi alezredest 1850 novemberében előbb halálra, utána életfogytiglanra, majd kegyelem folytán tíz év várfogságra ítélték. 1851. április 28-án indították Szebenből 23 rabtársával együtt a josephstadti várbörtönbe. Itt raboskodott aztán, „a nyirkos kazamaták odúiban”. A családját szerető férj várfogsága ideje alatt, míg elméje teljesen el nem borult, apró emléktárgyakat készített felesége és gyermekei számára.
Felesége egymaga ment el, hogy kiszabadítsa a fogságból férjét, akinek állapota a josephstadti börtönben egyre súlyosabbra fordult. Sok küzdelem, fáradozás és gyakori megalázás után, jelentékeny költségek árán sikerült beteg férjének a kegyelmet kieszközölnie. Szilágyi Sámuel szabadulását követően még két évig, önmaga árnyékaként élt otthonában, majd 1857-ben halt meg.
Sírja a sepsiszentgyörgyi református temetőben található.
A családját összetartó Szilágyi Sámuelné még negyvennégy évet élt férje halála után. 1901. március 16-án halt meg.
Családja Felesége sepsiszentkirályi Bagoly Julianna (1811–1901) volt. Hét gyermekük született, közülük Ferenc honvéd főhadnagyként szolgált a szabadságharcban.
Jegyzetek
Források
További információk
A kép Szilágyi Zsolt, leszármazott tulajdonában van.
Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:1799-ben született személyek Kategória:1857-ben elhunyt személyek Kategória:Sepsiszentgyörgyiek