Révai Mátyás Miklós János (Német-Nagy-Szent-Miklós, 1750. február 24. – Pest, 1807. április 1.) piarista szerzetes, nyelvész, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója. Máig élő helyesírási alapelvünket, a szóelemző elvet képviselte. Új nyelvészeti szakszavakat is alkotott, így például a helyesírás és a nyelvtudós szavunkat.PPKE VJK - Esztergom - Honismeret elérve: 2008-05-07
Élete és munkássága Révai Miklós és Palásthy Anna fia. A rend jegyzőkönyve szerint 1750-ben született, de ő egy Horvát Istvánhoz írt jegyzetében születési évét 1749-re tette. Csanádon kezdett tanulni, a gimnáziumot pedig Szegeden, a kegyesrendiek (piaristák) iskolájában, végezte, akiknek a rendjébe 1769. október 14-én, Kecskeméten belépett. A keresztségben kapott Mátyás neve mellé ekkor vette fel a Miklós nevet. 1771-ben elemi iskolai tanító volt Tatán, 1772-ben Veszprémben a II. grammatikai osztály tanára. 1773–74-ben Nagykárolyban bölcseletet tanult, és 1775-ben ugyanott a grammatikai osztályokban tanított. 1776-ban Nyitrán teológiát tanult.
1777-ben Károlyi Antal gróf támogatásával Bécsbe ment, ahol hajlamát követve rajzot és műépítészetet tanult. 1778. június 14-én Nagyváradon pappá szentelte gróf Kornis Ferenc püspök. 1778–1780 között Nagyváradon a nemzeti iskoláknál rajztanár, 1780-ban ugyanott a királyi akadémián a bölcselet rendkívüli tanára volt. Az állásáról 1781 márciusában lemondott, és nyomorban élt. Nagykárolyból Pozsonyba, majd Bécsbe s Grazba vándorolt. 1781-ben Pálffy János gróf családjánál volt nevelő. 1782–83-ban ideiglenes nevelő volt Viczay grófnál Pálffy János Loóson és Hédervárott, majd Grazban Batthyány Fülöp grófnál. 1783. december közepétől 1784. május 1-jéig a Magyar Hírmondót szerkesztette Pozsonyban.
Miután II. József német nyelvi rendelete május 6-án jelent meg, így ennek a Magyar Hírmondóban való lojális közlése Révait nem terheli. Ugyanekkor készített egy tervet a magyar tudós társaság létrehozásáról, amelyet azonban eredménytelenül nyújtott be József császárnak. Ekkor Győrbe költözött, ahol Bíró Farkasnál volt nevelő 1786 végéig. 1787 és 1793 között rajztanár volt Győrött. Itt új pártfogót talált Fengler József osztrák kegyesrendiből lett püspökben, aki Révait megszerette, segítette és a pápa engedélyével 1794-ben felvette a győri egyházmegyébe. (Ekkor vette fel a Miklós mellé a János nevet.)
Az 1790. évi országgyűlés alatt buzdító előszóval kiadta Bessenyei György művét: „Egy magyar tudós társaság iránt való Jámbor Szándék” (Bécs, 1790). A győri püspök segítségével Budára ment, ahol művét az országos rendek közt osztogatta, s egyengette a társaság útját a helytartótanácsnál, amely az ügyet november 10-én az országgyűlésnek adta át. Révai ezenfelül a József császárhoz benyújtott tervét kibővítve, hivatalos tárgyaltatás végett latinul adta ki, s ezt november 18-án a fiatal József nádornak és a főrendűeknek nyújtotta be. Elkészítette az ajánlott tagok névsorát is. Mindezt a törvényjavaslatok készítésére kiküldött rendszeres bizottságnak adták át, amelynek munkálatai közt 1825-ig eltemetve maradt.
1790-ben Amalthaea címmel folyóiratot akart kiadni, terve azonban nem sikerült. 1796-ban Bécsbe ment, ahol az esztergomi gimnázium költői osztályának tanárává nevezték ki. Azonban erről a tisztségéről is lemondott 1799-ben, és Komáromba költözött. Itt megromlott egészsége miatt 1800 júniusa végén nyugdíjazását kérte, mire 300 forint évi nyugdíjat ítéltek meg neki. A nyarat Füreden és Rátóton pártfogójánál, Paintner prépostnál töltötte. Ezután Sopronban kosztosokat tartva tengődött, majd ismét Bécsbe ment, ahol a könyvtárak és jótevőinek házai nyitva álltak előtte. Hivatalt nem vállalt, csak Grassalkovich herceg unokáját, Forgách gróf leányát oktatta a magyar nyelvre. (Gróf Széchenyi Istvánt is oktatta rajzra.) bélyegkép|Révai Miklós, Morelli Gusztáv metszete 1801 decemberében meghalt Vályi András, a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, akinek magyar nyelvtana véleményezésére Révait a helytartótanács már ezelőtt felkérte. Vályi halála után Révai ugyan nem pályázta meg, mégis kinevezték a megürült tanszékre, amelyet 1802. augusztus 16-án foglalt el. Ezzel régi vágya teljesült, és minden igyekezetét arra fordította, hogy a közvárakozásnak megfeleljen. 1803-ban Antiquitates címmel latin nyelven kiadta már korábban elkészített művét a Halotti beszédről.
A legfontosabb, és nyelvtudományunkban új korszakot alkotó munkája azonban az Elaboratior grammatica Hungarica… (1803–06). Révai nyelvtudományi rendszerét már akkor is a tekintélyesebb magyar írók a legalaposabbnak ismerték el. Vetélytársa, Verseghy Ferenc ennek ellenére keresztülvitte, hogy az iskolákban az ő (nyelvszokáson és nem nyelvtörténeten alapuló) rendszerét vezették be. A kettő közti ellentét a legélesebb az ikes igék kérdésében volt. A Magyar Tudományos Akadémia mindjárt megalakulásakor Révai rendszerét fogadta el.
1805-ben befejezett Magyar deákság című munkájában a magyarokat és hunokat azonos eredetűnek határozta meg, de a magyar nyelvet rokonította a zsidó, káldeus, szír és arab, továbbá a török és perzsa nyelvekkel is. A legközelebbi nyelvrokonokként azonban felsorolta az összes akkor ismert finnugor nyelvet (lapp, finn, észt, szirán, permi, vogul, vót, cseremisz, mordva, osztják).
Nyelvismerete: magyar, német, francia, olasz, latin, görög és héber.
Emlékezete
Pesten hunyt el, a belvárosi plébánia anyakönyve szerint valamiféle fogyással járó tüdőbetegségben (phthisis). A „felső”, tehát a Váci út melletti temetőbe temették 1807. április 3-án.
Arcképe: rézmetszet, Lochbihler pesti festő festménye után, a Tudományos Gyűjtemény 1830. II. kötetében.
Emlékoszlopa gránitból a Torontál megyei néptanítók adakozásából, melyen dombormű arcképe van, Holló Barnabástól, Csaplár Benedek 4000 forint költségén. Ez szülővárosának piacán áll és 1893. augusztus 26-án leplezték le. Terrakottából áll szobra a Magyar Tudományos Akadémia épületének egyik sarkán.
Művei
bélyegkép|220px|Révai Miklós a szegedi történelmi szoborcsarnokban
Szépirodalom Lantversek. Nagym. Nagy-Károlyi Károlyi Antal gróf úrnak n. Szathmár vármegye főispányának… mikor Korompai Brunszkvik Antal gróff urat n. Bihar vármegye főispányának béhelyeztette. Hely nélkül, 1772 Lantversek. Nmélt. Korompai Brunszvik Antal gróff urnak, mikor Bihar vármegye főispányának béhelyeztetett. Hely és év n. A magyar alagyáknak I. könyvek, Nagy-Károly, 1778. Elegia de natali Mariae Theresiae augustae romanorum imperetricis viduae Hungariae reginae apostolicae, Varadini, 1779. – Miller Jakab Ferdinand, Oratio panegyrica című munkájának végén. Carmina latina et hungarica in solennen inaugurationem episcopi Varadinensis Dni Ladislai e comitibus Kollonich de Kollegrad et Zajugrotz, Viennae, 1781. Alagya Erdődi Pálfi Leopoldina grófkisasszonynak idő előtt való haláláról, Magyar Hírmondó, 1781, 95. sz. Ürményi József beiktatása, Poson, 1782. – A címlap felsején: Énekkel megtisztelte. Révai Miklós' elegyes versei, és néhány apróbb köttetlen írásai, Loewe Ny., Pozsony, 1787. – Tartalma: Alagyák; Énekek; Bion halottas verse; Moskusz pásztor éneke; Az áldozat, pásztor játék egy nyilásban; Sztzipio álma stb. – Az OSZK példányában Batsányi János jegyzeteivel és javításaival. A hazakerült magyar koronának örömünnepére Orpheus, 1790. A hazatért magyar koronának öröm ünnepére, Bécs, 1790. – Toldalék a Magyar Hírmondóhoz. Nagys. Ürményi József úrnak bihari főispánságra lett innepes be iktatása, Pozsony, 1782. Pius dolor, et par votum, in repentino obitu augusti imperatoris et regis apost. Leopoldi Secundi, a fideli hungaro, Bécs, 1792. Ugyanaz. Pestini, 1792. Nagy Mélt. Harukker Jósépha báró asszonynak, néh. Nagy Károlyi gróf Károlyi Antal ur özvegyének, szerencsés új esztendőt s minden boldogságot kiván, Bécs, 1792. Latina. Edita amicorum hortatu et sumtibus', Jaurini, 1792. – Elegiarum liber I. & II., Oda singularis Ant. Bajtai, Carmina quaedam. Accesserunt amicorum judicia recentiora, Sopronii, 1801 . – Ism. Annalen der Österr. Literatur 1802. 68. sz. Sacer mons Pannonius, Francisci Secundi, caesaris augusti, ac regis restitutus, die 25 mensis Aprilis, anni 1802, Viennae, 1802. Bibliotheca Hungarica patriae consecrata a pio et immortalis meriti optimate exc. ac ill. dno comite Francisco Széchenyi de Sárvári Felső Vidék, quam inter publica gratiarum officia suo etiam justo, ac debito carmine celebravit, Pesthini, 1802. – Üdvözlő versét gróf Széchényi Ferenczhez lefordította latinra Hegedűs István (Erdélyi Muzeum 1903. Gyászos tisztelet, mellyet Nagy Károlyi Károlyi József gróf urnak n. Szathmár vármegye fő ispányának eltemettetésekor pünkösd havának 23. napján 1803. kegyes és háláadó érzéssel meg tett a kegyes oskoláknak rendjeken lévő nagy-károlyi szerzetes ház, Hannulik János Chrystostom deák verse után, Pest, 1802. Demetrio Görög seren. coronae principis educatori communi bonorum nomine applaudit, Hely és év n. (költ.) Révai Miklós latin versei. Válogatás a Latina és Carmina quaedam című kötetekből; ford., jegyz. Federmayer István; Révai Miklós Gimnázium–Savaria University Press, Győr–Szombathely, 2007. Homer Iliásának első könyve, Erdélyi Muzeum 1815, 2. füz. Szépliteraturai Ajándék, 1821, I. Aspasia 1824. Hebe 1824. Mikor kezdődik az új század, R. véleménye és Futó gondolatok cz. költeménye, Budapesti Hirlap 1899, 18. sz. Deákos költők, I. kötet: Rájnis, Baróti Szabó, Révai versei, s. a. rend. Császár Elemér, Budapest, Franklin-Társulat, 1914 (Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára, XXIII/1).
Szerkesztőként A magyar költeményes gyűjtemény 1786. esztendőben, Első darab, Győr, 1786. – Ennek érdekében közreadott felhívások: A magyar költeményes gyűjtemény közrebocsáttatásának újonnan hirre adatása, Győr, 1785; A magyar költeményes gyűjtemény kinyomtatására való újonnan segedelem kérés, Győr, 1786. Bessenyei György említett munkáján Faludi Ferenc költeményes maradványi, I-II, Győr, 1786. – Az I. kötetben Faludi életrajza Faludi Ferenc, Téli éjtszakák, Pozsony, 1787. Orczy Lőrinc, Költeményes holmi egy nagyságos elmétől, Győr, 1787. – Bevezetésül Révai Miklós költeménye. Orczy Lőrinc, Barcsay Ábrahám, Két nagyságos elmének költeményes szüleményei, Győr, 1789.
Egyházi írások Oratio habita in parentalibus Mariae Theresiae… in academia regia Varadinensi persolitus, 1780. Áhitatosság gyakorlati az anyaszentegyháznak lelke szerint, év n. (névtelenül) Kéziratban hátrahagyott egyházi beszédei, sajtó alá rendezte Csaplár Benedek, Budapest, 1887. – A Jó Pásztor mellékleteként. Ism. Religio II. 9. sz.
Nyelvészet ABC könyvecske a nemzeti iskoláknak hasznokra, Pozsony, 1787. Buda, 1780, 1796, 1822 (német czímmel és szöveggel is) Az ékes irásnak a nemzeti oskolákra alkalmaztatott eleji, Buda, 1779 (újabb kiadásai; 1779, 1780, 1781, 1782, 1790, 1791, 1802, 1846, Uo.) A magyar nyelvnek helyes irása és kimondása felől kettős tanuság avagy orthografia. A nemzeti oskolák számára, Nagy-Károly, 1778. (Buda, 1780, 1781, 1782, 1790, 1793, 1795, 1798, 1807 és 1811) Untersuchungen über die ungrische Sprache, Zeitschrift von und für Ungern, 1803. Antiquitates literaturae hungaricae, I: Quod complectitur duas allocutiones funebres, genuinae vteri pronunciationi restitutas, et commentatio grammatico illustratas. Monumentum, inter manuscripta hungarica, quae sciuntur, omnium vetustissimum, Pest, 1803. – Ism. Allg. Liter. Zeitung 1804. II. 337. l. Elaboratior grammatica Hungarica. Ad genuinam patrii sermonis indolem fideliter exacta, affiniumque lingvarum adminiculis locupletius illustrata. 2 volumina, utrumque in totidem tomos subsidium"", Pest, 1803–1806. – Ism. Zeitschrift von und für Ungern VI. 1804. 184. l., Allg. Literatur Zeitung 1805. I. 646. l. Intelligenzblatt. 1908)