Alma Maksimiljana Karlin (Celje, Osztrák–Magyar Monarchia, 1889. október 12. – Pečovnik, 1950. január 14.) szlovén utazó, újságíró, költő és író. A két világháború között a legtöbbet olvasott német nyelvű útikönyvíró.
Élete A mai Celjében született. Édesapja a Császári és Királyi Hadsereg tisztje volt, édesanyja a celjei német leányiskolában tanított. Akkoriban a cillei polgárság nagy része németül beszélt. Alma tehetségesnek bizonyult a zenében, rajzban, és főleg idegen nyelvek elsajátításában. Grazban, Párizsban, majd Londonban tanult nyelveket. A londoni Royal Society of Artsban nyolc idegen nyelvből tett vizsgát. Az első világháború kitörésekor Norvégiába menekült, ahol néprajzot és természettudományokat tanult. 1918-ban újra Cillébe tért vissza, nyelviskolát nyitott, de már ekkor elhatározta, hogy világ körüli utazásra indul, ezért elmélyítette földrajztudományi, botanikai és zoológiai ismereteit. Ekkor már a németen kívül tizenegy nyelven beszélt.
1919 és 1928 között hosszabb időt töltött a Közel-Keleten, Dél-Amerikában, és főleg Ázsiában. Beszámolói, cikkei a német nyelvű Cillier Zeitungban, a Neue Illustrierte Zeitung német napilapban és a Der deutsche Bergknappéban, a német bányamunkások egyesületének szaklapjában jelentek meg. Tokióban egy ideig a Német Követségen dolgozott, Kínában pedig az ott élő Erich von Salzmann újságíró és író asszisztense volt. Hazatérésekor számos vázlatfüzetet, a világ legkülönbözőbb helyein gyűjtött templomi dalokat, textíliákat, műtárgyakat, fegyvereket, aranyból készült tárgyakat, kagylókat, növényeket stb. hozott magával. A gyűjtemény egy része a Celjei Regionális Múzeumba került. Az 1933-ban megjelent Windlichter des Todes című regénye olyan mély benyomást tett Selma Lagerlöfre, hogy Irodalmi Nobel-díjra jelölte Alma Karlint.
Karlin már nagyon korán állást foglalt a nácizmus ellen. 1937-ben a náci-ellenes német újságíró, Hans Joachim Bonsack Celjében, Alma otthonában talált menedéket. 1941-ben a nemzetiszocialisták betiltották könyveit Németországban. A Wehrmacht 1941-ben letartóztatta, először Celjében, majd Mariborban internálták. Barátnője, Thea Gamelin német ismerősein keresztül elérte, hogy ne kerüljön németországi koncentrációs táborba. Végül szabadlábra helyezték, de a Wehrmacht figyelte. 1944 őszén sikerült Fehér-Krajnába (Bela krajina) szöknie a partizánokhoz. Dalmáciában élte meg a háború végét. 1950-ben hunyt el Celjében.
A szocialista Jugoszláviában csak 1969-ben jelent meg a Seltsame Weltreise szlovén fordítása. A kései elismerésnek elsősorban ideológiai okai voltak: mindent, ami a szlovéniai németekhez, osztrákokhoz kapcsolódott, elutasítottak. A már független Szlovéniában a néprajzosok új generációja fedezte fel újra Alma Karlin munkásságát. Celjében szobor állít neki emléket.
Írásai Mein kleiner Chinese, 1921 Einsame Weltreise, 1928 Im Banne der Südsee, 1930 Drachen und Geister, 1930 Der Götze, 1931 Mystik der Südsee, 1931 Der Todesdorn, 1933 Windlichter des Todes, 1933 Into-Yo-Intec, 1934 Tränen des Mondes, 1935 O ioni San, 1936 Vier Mädchen im Schicksalswind, 1936 Kleiner Frühling, 1937 Der blaue Mond, 1938 Der Becher des Vergessens, 1938 Erlebte Welt, das Schicksal einer Frau. Durch Insulinde und das Reich des weißen Elefanten, durch Indiens Wunderwelt und durch das Tor der Tränen, 1938
Források
Kategória:Szlovén költők, írók Kategória:Osztrák költők, írók Kategória:Utazók, felfedezők Kategória:1889-ben született személyek Kategória:1950-ben elhunyt személyek Kategória:Osztrák újságírók Kategória:Celjeiek