Országh Antal (Máramarossziget, 1821. március 1. – Budapest, 1878. április 6.) magyar festőművész, grafikus, fényképész, író.

Élete

1848-ban császári és királyi hadapród volt és hatvanad magával átszökött az olaszokhoz; a velencei legió tisztje lett; innét Konstantinápolyba ment, ahol mint fényképész és nyelvmester tartotta fenn magát. 1853-ban Párizsba költözött, ahol a tollrajzban kitünő ügyességre tett szert és mint festő, fényképész gazdag volt és gond nélkül élt. Miután a porcelán fotográfiát feltalálta, az Odeon színház körül ateliert nyitott; azonban művei, bár csinosak, de nem voltak tartósak. 1862-ben kegyelmet kapott és visszament Pestre és ott nyitott műhelyt a Kerepesi úton; itt sem boldogult, tönkre jutott.

A finom tollrajznak valódi mestere volt, a fáradságos munkát bámulatos kitartással végezte. Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett, beszélt németül, franciául, latinul, románul, angolul, később olaszul is. Amikor az osztrák seregben szolgált, akkor mellékállásként tolmácsolást vállalt, ebből támogatta édesanyját és testvéreit.

Halála Az 1870-es években a kereskedelmi minisztérium díjnokaként Budán tengődött. 1875-ben fejezte be főművét, melynek utolsó oldalán ezt írta: „Így támadt fel újra a huszti vár. ––– A huszti rom felépült, de én magam rommá lettem. Nekem semmi jutalom se jutott ki. Senki egy garast vagy hivatalt vagy már bekövetkezett öreg napjaimra egy falat kenyeret nem adott. Félek, hogy meg fogok vakulni. Jelenleg mint írnok (napszámos díjnok) kell tengenem egy minisztériumban. […] csendesen várom valamely sövény mögötti kimúlásomat. Buda, Tabán, 564. Szelestey ház; egy homályos udvari szobában. 1875. július 2-án.” Három évvel később ebben a tabáni házban lett öngyilkos 1878. április 6-án déli 12 órakor, erről öccse, Országh János bejegyzése tanúskodik a monográfia utolsó oldalán.

Monográfiája bélyegkép|150px|A kézirat fedőlapja

Írói hagyatékának figyelemre méltó darabja a Huszt vára s vele Máramaros megye története című monográfia, melyet 1872-ben kezdett el írni a grafikus és 1875-ben fejezett be. A díszes bőrkötésű, vastag fóliánst Országh középkori kódexek mintájára készítette el, Simonchich Ince piarista tanár Noctium Marmaticarum vigiliae. Dissertatio de Terra Maramaros című latin nyelvű művének felhasználásával, melyet lefordított magyarra, illetve kiegészített számos új adattal és okmánnyal. Ezt a monográfiát tartotta élete főművének.

Cikkében Csorba Csilla művészettörténész így ír erről: „A gyermekkorát a huszti rom lábainál eltöltő Országhra e történelmi emlékhely oly elementáris hatással volt, hogy nemcsak az emigrációban, de hazaköltözése után is a rom felélesztésével, »szóban és képben« történő restaurálásával foglalkozott. »...és még most is őrt áll ő Máramaros ajtajánál, vagy még jobban mondva Magyarország ajtajánál« - írja a várat megszemélyesítve. Szülőföldjének helyszínét mitizálja […] A kiemelten kezelt műemlék, töredék, »rom« a magyar nép hősiességének, helytállásának, véderejének szimbóluma, amely torzó formájában is mementóként szolgált.” A fényképész az erődítmény „történetének mesélését több alkalommal megszakítja, s vagy személyes élete dokumentumait illeszti a kötetbe, vagy kerámia-porcelánra égetett portrétáblákat fűz be.”

A művészettörténész értékelése szerint „a Huszt album egy olyan intermediális produktum, amelyben a jelen és a múlt, a valóság és a fikció, a kép és a szöveg párbeszédben állnak egymással. Országh az általa megfogalmazottakat többféle közlésmóddal teszi elérhetővé, modern kifejezéssel multimediális intertextualitásnak is nevezhetnénk eljárásmódját.”

Kitüntetései Török Medjidie-rend

Munkái

A párisi mohikánok. Regény. Dumas Sándor után ford. Párisban Országh Antal és többen. Pest, 1854-61. Harmincnégy füzet. (Legújabb külföldi regénycsarnok, kiadja Friebeisz István).A regény 9. füzete (1855) Cserepár színműve. Kölcsey Ferencz emlékének szentelve. Páris, 1862. márcz. Hat saját kőnyomatú képpel. (Kőnyomat a m. n. múzeumban).

Kéziratban bélyegkép|150px|A Párizs mohikánjai regény illusztrációja Huszt vára s vele Máramaros megye története című monográfia

Színműfordításai

Sulliván, vígj. 3 felv. Mellesville után (Először adatott a pesti nemzeti színházban 1853. ápr. 13) Tamás bátya kunyhója dr. 6 felv. Dennery után (először május 13-án) Pénz és becsület, dr. 5 felvonásban Ponsard után (először május 25.) Szív és hozomány, vígj. 5 felv. Mellesville után (először június 8.) Lady Tartuffe, vígj. 5 felv. Girardinné után (először jún. 22.) Horac munkái, vígj. 1 felv. Pierron Ödön után (először júl. 6.) Árva Feri, színmű 3 felv. George Sand után szabadon magyarosította (először júl. 15.) Színfalak ördöge, ezt szintén Sand után ford.

Cikkei Egy fa-majom és egy varjútoll története (Nővilág, 1863) Cikkei a Divatcsarnokban (1853. Párisból Londonig, 1853-1856. Párisi levelek, franczia beszélyek, 1854. A francziák Gallipoliban, Spencer Leopold); a Magyar Sajtóban (1855. 27., 53. sat. sz. A világkiállítás, 66: Párisi képműtárlat, 85., 87. sz. Közmunkálatok Francziaországban, 116. sz. Közsegély).

Jegyzetek

Források

További információk

Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek 1840-1880. Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005 Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008 Miklósi-Sikes Csaba: Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-1916. Tanulmány és okmánytár. Székelyudvarhely, Haáz Rezső Alapítvány, 2001 Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968 Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002 Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete,

Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Magyar fotográfusok Kategória:Máramarosszigetiek Kategória:1878-ban elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos képzőművészek