A nagy medverák (Scyllarides latus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Scyllaridae családjába tartozó faj.
Előfordulása bélyegkép|balra|250px|A természetes élőhelyén
A nagy medverák a Földközi-tenger mindegyik partvidékén előfordul, kivéve az Adriai-tenger északi részét. Az Atlanti-óceán keleti részén is fellelhető, a portugáliai Lisszabon és Szenegál között, beleértve a Madeira-, Azori- és Selvagens-szigeteket, valamint a Zöld-foki Köztársaságot is. Szenegál vizeiben megossza élőhelyét a rokon Scyllarides herklotsiival.
Megjelenése Általában 30 centiméter hosszú (csápját és farkát is beleértve), de akár 45 centiméteresre is megnőhet. Az átlagos méretű példány páncélja 12 centiméter hosszú. A kifejlett állat elérheti az 1,5 kilogrammos testtömeget. Rokonaihoz hasonlóan a második csáppár, kiszélesedett, és ásó vagy úszó szerepet tölt be. A többi ráktól eltérően a nagy medveráknak és rokonainak hiányzanak az ollói és a testét borító tüskéi. A védelem céljából ennek a ráknak vastagabb a páncélja, színezete jól álcázza a környezetébe és tüskék helyet dudorok vannak.
Életmódja Ez az állat a kavicsos és homokos tengerfenéket kedveli. 4-100 méteres mélységek között él. Napközben a vízalatti barlangokba és korallok közti mélyedésekbe rejtőzködik. Búvóhelyének általában több bejárata van és ezt megossza több fajtársával. Néha idehozza a táplálékát, hogy nyugodtan tudja elfogyasztani. Éjszaka tevékeny. Általában puhatestűekkel táplálkozik, főleg tengeri csigákkal és kagylókkal. A táplálékát 3,5 centiméter vastag törmelék alatt is észreveszi. A héjas állatokat az átalakult mellső lábaival nyissa fel. Néha osztrigaféléket és kalmárokat is fogyaszt, azonban elkerüli a tengerisünöket és a tüskéscsigákat (Muricidae). A meleg évszakokban többet eszik, mint az év hidegebb hónapjaiban. A legfőbb természetes ellensége az európai íjhal (Balistes capriscus), de egyéb csontos halak is előszeretettel fogyasszák. Fogságban Scyllarides latust adtak táplálékként a közönséges polipnak (Octopus vulgaris), de nem ismert, ha ez a fejlábú a szabad természetben is vadászik e rákfajra.
Szaporodása bélyegkép|jobbra|250px|Az állat szemből
Áprilisban a hím spermatofórákat, azaz ondóval teli zsákocskákat hordoz magával. Eddig még nem sikerült megfigyelni a Scyllarides latus párosodását. De tudjuk, hogy július-augusztusban a nőstény a hasi részén, körülbelül petét hordoz. A peték az elején világos narancssárgák, de 16 nap után, amikor is az anyjuk a vízbe bocsátja őket sötétbarna színűre változnak. Évente csak egy alom van. A lárva kikeléskor 1,3 milliméter hosszú. Növekedése során több stádiumban is keresztülmegy; körülbelül 11 hónaposan már 48 milliméteres. A lárvát és a fiatalt igen nehéz észrevenni.
Felhasználása Habár ehető, a nagy medveráknak a ritkasága miatt, csak kisebb mértékű halászata van. Például Izraelben évente csak 2-3 tonnát fognak ki belőle. A búvár felszerelések fejlődésével, e rákfaj élőhelye egyre több ember számára vált elérhetőbbé. A Scyllarides latust kézzel is meg lehet fogni, emiatt félő, hogy több helyen is veszélyeztetett fajjá fog válni.
Jegyzetek
Források Scyllarides latus (Latreille, 1803) WoRMS Türkay, M. (2001). Decapoda, in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels, 50: pp. 284–292
Fordítás
Kategória:Tízlábú rákok Kategória:Rákfajok Kategória:Az Atlanti-óceán ízeltlábúi Kategória:A Földközi-tenger ízeltlábúi