Landshut város Németországban, azon belül Alsó-Bajorországban. Landshut Alsó-Bajorország legnagyobb városa Passaut megelőzve, valamint Kelet-Bajorország második legnagyobb városa Regensburg után. A lakosságszámot tekintve bajorországi viszonylatban a 12. helyen áll Bayreuth után (2024. december 31-i állapot). Az Isar folyó partján fekvő város a müncheni metropolrégió északkeleti súlypontja.

A települést már 1150 körül említik a források „Landeshuata” néven (amely a „Landeshut”, azaz a vidék oltalma és védelme jelentésre utal). Magát a várost és a Trausnitz várát 1204-ben alapította hivatalosan I. Lajos bajor herceg. A késő középkorban München, Straubing és Ingolstadt mellett a bajor részhercegségek egyik fővárosa volt, ami a mai napig tükröződik az építészetében. A Bajor–Landshuti részhercegség fővárosaként a 14. és a 15. században élte fénykorát. A pompás landshuti esküvő (Landshuter Hochzeit) a város egyik történelmi hagyományőrző rendezvénye, amelynek keretében 1903 óta játsszák újra Gazdag György bajor herceg és Hedvig lengyel hercegnő 1475-es lakodalmát.

Landshut gótikus és reneszánsz épületekben, műemlékekben és iparosodás előtti épületegyüttesekben gazdag városképe közép-európai viszonylatban is kiemelkedő kultúrtörténeti jelentőséggel bír. A landshuti óvárost Németország építészeti szempontból legjelentősebb és legjobb állapotban fennmaradt történelmi városközpontjai között tartják számon, amelyet egykor a világörökségi címre is jelöltek, 1984 és 1993 között szerepelt az UNESCO javaslati listáján. A Szent Márton-templom gótikus tornya a maga 130 méterével a világ 14. legmagasabb templomtornya, egyúttal pedig a legmagasabb, amely téglából épült. A Landshuti Városi Rezidencia (Stadtresidenz Landshut) az Alpoktól északra fekvő első reneszánsz épületek közé tartozik.

Miután 1800 és 1826 között a település adott otthont a Lajos–Miksa Egyetemnek, a Landshuti Főiskola 1978-as alapításával ismét felsőoktatási várossá vált. Landshut Németország legerősebb gazdaságú és legmagasabb vásárlóerővel rendelkező települései közé tartozik. A feldolgozóipar számára a legjelentősebbek a közeli BMW-gyár (Landshut-Ergolding), a lég- és hajtástechnikában világpiaci vezető EBM-Papst, a Schott AG üvegipari vállalat, valamint a Brandt Zwieback-Schokoladen. Emellett jelentős a szolgáltatási szektor is, olyan vállalatok telephelyeivel, mint az E.ON energiaipari cég, a Sparkasse Landshut, a Deutsche Telekom és más szolgáltatók. A Landshuti Vásárral a város egyúttal regionális vásár- és kiállítási központként is funkcionál. A település nagy hagyományokkal rendelkező sörfőzdéi az 1493-ban alapított Landshuter Brauhaus (amely 2022-ben beszüntette a saját sörfőzést), valamint az 1616-ban alapított Brauerei C. Wittmann.

Népesség

Városrészei

A 11 városrész:Stadt Landshut: Statistischer Jahresbericht 2018 (PDF; 9 MB) Nr. Városrész Területhektárban Fő Fő per km² Jegyzetek 01 Altstadt 100 4672 4670 02 Nikola 139 11284 8120 03 West 533 11144 2090 04 Wolfgang 340 10674 3140 05 Industriegebiet 311 3911 1260 06 Peter und Paul 308 9074 2950 07 Schönbrunn 898 4414 490 beolvasztás 1972-ben 08 Frauenberg 1582 3082 190 beolvasztás 1974-ben 09 Berg 530 4888 920 beolvasztás 1928-ban 10 Achdorf 459 7294 1590 beolvasztás 1928-ban 11 Münchnerau 1381 1954 140 beolvasztás 1972-ben Landshut 6581 72391 1100

500px|Stadtteile der Stadt Landshut auf der Stadtkarte

Közlekedés Landshut fontos vasúti csomópont; főpályaudvarára több irányból is befutnak a sínek. A városnak saját helyi autóbusz-hálózata is van.

Nevezetességei

Trausnitz vára Landshut városa három településmagból fejlődött ki: Az Isar folyó fölé magasodó meredek lejtő legmagasabb pontján, több mint 500 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik Trausnitz vára. Ennek elődjét már 1150-ben említik, és a „vidék oltalmaként és védelmeként” (Hut und Schutz des Landes) a leendő Isar-parti városnak is nevet adott. A ma is álló erődítmény legrégebbi részei az 1204-es városalapítás idejéből származnak. Az évszázadokon át a Wittelsbachok székhelyeként szolgáló várkomplexumot a 16. század végéig számos átépítéssel árkádos folyosóval ellátott kastéllyá alakították és bővítették. Az 1870-es években II. Lajos bajor király az épületegyüttes számos termét pompás díszítéssel és berendezéssel látta el. 1961. október 21-én a vár berendezésének egy része egy hatalmas tűzvész áldozatává vált. A másik két településmag Seligenthal és a mai Óváros (Altstadt) volt.

Erődítmények E három fontos területnek – amelyekből Landshut a késő középkorban állt – az ellenségtől való védelme érdekében az egész várost egy kiterjedt fal- és árokrendszerrel vették körül. A számos őrtoronnyal ellátott védőfalat mindössze nyolc helyen törték át, ahol pompás városkapuk biztosítottak bejutást a városba. Jakob Sandtner esztergályosmester 1570-ben készített városmodelljének köszönhetően az erődítmények számos részlete ma is ismert. Az összesen nyolc történelmi városkapuból mindössze 3 maradt fenn: a Ländtor, a Burghauser Tor alsó szintje, valamint a Röcklturm. Az Orbankai és a Hofberg területén még ma is állnak a városfal rövid szakaszai. A várost egészen 1809-ig teljesen körbevették az erődítmények. A város nyílttá tétele (az erődítések bontása) a Kék torony (Blauer Turm) felrobbantásával kezdődött, és a 19. század folyamán egészen a jelenlegi állapotig folytatódott.

Templomok A település különlegessége, hogy az Isartól északra fekvő katolikus templomai a Regensburgi egyházmegyéhez tartoznak,míg az attól délre fekvők a München-Freisingi főegyházmegye fennhatósága alatt állnak.

Az erődítmény lábánál 1380-ban kezdték meg a gótikus Szent Márton-templom (Martinskirche) építését Hans von Burghausen vezetésével, mivel a korábbi templom az 1342-es nagy városi tűzvész következtében három méterrel a városközpont szintje alá került. A teljes egészében téglából emelt épület csak az 1500-as évre készült el. Egy legenda szerint a gazdag landshuti polgárok egészen a hercegek levesestáljába akartak belátni a várba, tehát „szemmagasságban” akartak találkozni velük. E kívánság eredménye még mindig megmutatkozik a Szent Márton-templom tornyán, amely 130,6 méteres magasságával a világ legmagasabb téglatornya, és egyben az egyik legmagasabb templomtorony is a világon. 2001-ben a Szent Castulus társaskáptalan káptalani templomát basilica minor rangra emelték, és azóta káptalani bazilikának (Stiftsbasilika) hívják.

Az 1461-ben befejezett gótikus Szentlélek-templommal (Heilig-Geist-Kirche) együtt ez határolja a gótikus polgárházakkal övezett Óvárost (Altstadt), amely az egyik legszélesebb utcai piactér. Néhány méterrel keletebbre csatlakozik a következő – Neustadt néven ismert – utcai piactér, amelyhez keleti irányban a térszerű Freyung kapcsolódik. Ott található az 1338-ban először említett gótikus Szent Jodok-templom (Jodokskirche), amely korának egyik legjobb állapotban fennmaradt téglatemploma. A Szentlélek-templomhoz hasonlóan a Hans von Burghausen köré szerveződő gótikus Stethaimer-iskola leghíresebb képviselői közé tartozik. A szép állapotú épületet lejenleg kiállítótérként és múzeumként hasznosítják. Az azonos nevű városrészben található gótikus Szent Miklós-plébániatemplom (St. Nikola) Landshut legrégebbi temploma az Isar folyótól északra. A Hofbergen, amely 1928-ig „Berg ob Landshut” néven önálló község volt, található a Szent Vér (Hl. Blut) plébánia a gótikus templomával.

Alapítása idején a Seligenthal-kolostor az Isar két partján túl, messze a városközponton és még az erődítménygyűrűn is kívül helyezkedett el. Az épületegyüttest még 1232-ben alapította Ludmilla, I. (Kelheimi) Lajosnak, Landshut városalapítójának az özvegye. A 18. században a ciszterci apácakolostort rokokó stílusban átépítették, mielőtt a szekularizáció során – a többi landshuti kolostorhoz hasonlóan – feloszlatták volna. Seligenthalt 1836-ban, I. Lajos bajor király uralkodása alatt alapították újra. Ma a komplexum szinte a városközpontban fekszik.

Ezenkívül Landshutban megtalálható még az orsolyiták barokk Szent József-kolostora, valamint a ferences nővérek kolostorának épülete. Érdemes továbbá megtekinteni néhány egykori kolostort és kolostortemplomot, mint például a Neustadtban álló kora barokk Szent Ignác jezsuita templomot, vagy a gazdag rokokó belső térrel és klasszicista díszhomlokzattal (Schaufassade) rendelkező Szent Balázs domonkos templomot. A középkori Thekla-kápolnát és a Szent Sebestyén-templomot is a barokk korban alakították át, míg a kis méretű Szent Rókus-kápolna máig megőrizte eredeti késő gótikus megjelenését.

A kolostoregyüttesek közé tartozik a domonkos kolostor, amely ma Alsó-Bajorország kormányzatának ad otthont; a Szentlélek Ispotály (Heilig-Geist-Spital, ma idős- és ápolóotthon), amelyet már a 13. században egyesítettek Seligenthallal; a kapucinus kolostor; a Maria Loreto-kolostor, amelyet 2002 óta a román ortodox egyház használ; valamint a Szent Péter és Pál-kolostor.

Világi épületek Az Óváros közepén található a legfontosabb városi világi épület a gótikus homlokzatú történelmi városháza. Ennek eredete egészen az 1380-as évig nyúlik vissza, amikor a város megvásárolta a ma három házból álló közigazgatási épületegyüttes középső épületét. Az építészettörténeti szempontból is jelentős városházi díszteremben (Rathausprunksaal) 1880 óta az 1475-ös landshuti hercegi esküvő motívumai láthatók.

A vár mellett a legismertebb világi építménynek az óvárosban található, 1536 és 1543 között felépült Landshuti Városi Rezidencia (Stadtresidenz Landshut) számít. A X. Lajos bajor herceg által megrendelt épület az első Alpokon túli reneszánsz palota, amelyet a Wittelsbachok rezidenciaként használtak. Az óváros felé néző, korabeli stílusú Német Épülettel (Deutscher Bau) szemben, az épület hátoldalán a Palazzo del Te mintájára készült Olasz Épület (Italienischer Bau) áll.

Számos régi lakó- és üzletház található a középkori város Altstadt (Óváros) nevű fő tengelye mentén. Ugyanez igaz a tőle keletre, párhuzamosan futó Neustadtra is, ahol a régi épületek között a Pfetten-palota a szomszédos Königsfeld-palotával, valamint az úgynevezett Nemesi Palota (Adelspalais) helyezkedik el. Az Altstadt 28. szám alatt álló Tartományi Székház (Landschafts- vagy Landständehaus) gazdagon festett homlokzata az 1599-es évig nyúlik vissza. A 16. században itt üléseztek az alsó-bajorországi rendek. Az óváros számos más gótikus háza mellett különös történelmi jelentőséggel bír az Altstadt 29. szám alatt álló, a 15. század közepén épült Koronaherceg-ház (Haus zum Kronprinzen), amely 1505-től hercegi, illetve választófejedelmi kormányzati épületként, később pedig fogadóként szolgált.

Galéria

Jegyzetek

Források Alois Staudenraus: Chronik der Stadt Landshut in Bayern, Erster Theil. Landshut 1832 (). Alois Staudenraus: Chronik der Stadt Landshut in Bayern, Zweiter Theil. Landshut 1832 (). Alois Staudenraus: Chronik der Stadt Landshut in Bayern, Dritter Theil. Landshut 1832 (). Alois Staudenraus: Topographisch-Statistische Beschreibung der Stadt Landshut in Bayern und ihrer Umgebung. Landshut 1835 (). Klaus G. Förg, Günter Standl, Erich Stahleder: Landshuter Hochzeit. Rosenheimer Verlagshaus, Rosenheim 2002, . Gerald Huber, Harry Zdera: Landshut. Pustet, Regensburg 2009, . Gerald Huber: Kleine Geschichte Niederbayerns. 2. Auflage. Pustet, Regensburg 2010, . Gerald Huber: Die Reichen Herzöge von Bayern-Landshut. Bayerns goldenes Jahrhundert. Pustet, Regensburg 2013, . Franz Niehoff (Hrsg.): Landshut ins Bild gesetzt. Karten und Ansichten vom 16. bis zum 20. Jahrhundert. (Schriften aus den Museen der Stadt Landshut 9.) Museen der Stadt Landshut, Landshut 2001, . Georg Spitzlberger (Hrsg.): Weitberühmt und vornehm. Landshut 1204–2004. Beiträge zu 800 Jahren Stadtgeschichte. Arcos, Landshut 2004, . Georg Spitzlberger: Das Herzogtum Bayern-Landshut und seine Residenzstadt 1392–1503. Stadt- und Kreismuseum/Stadtarchiv Landshut, Landshut 1993, .