A Haloferax larsenii a Halobacteriaceae családba tartozó archea faj. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Gram-negatív, aerob, neuotrofil, extrém halofil (sókedvelő) Archaea. Helge Larsenről nevezték el, aki úttörő kutatásokat végzett a halofilek területén.
Felfedezése Kína Csöcsiang tartományában izolálták, felfedezői három törzsét izolálták. Felfedezésekor a Haloferax nemzetség következő fajai voltak ismertek: Haloferax volcanii, Hfx. mediterranei, Hfx. denitrificans, Hfx. gibbonsii, Hfx. alexandrinus, Hfx. lucentense, és Hfx. sulfurifontis. Azóta a Hfx. prahovense, Hfx. elongans, és a Hfx. mucosum fajokat fedezték fel így a nemnek ma tizenegy faja van.
Törzsfejlődés
Leírása A legtöbb Haloferax fajhoz hasonlóan extrém sós környezetben izolálták, ami iszap és sós víz keverékéből állt. Három törzset izoláltak amiknek 99.8-100%-ben megegyezik a 16S rRNS gén szekvenciáik. A Haloferax larsenii törzs klaszter 96.4-97,4% hasonlóságot mutat a közeli ismert Haloferax fajokéval.
A sejtjei extrém pleomorfak és szabálytalan alakúak. Átmérője: 0.8-1.5 µm. Sejtjei mozgékonyságát feljegyezték, de ostort nem figyeltek meg elektronmikroszkóppal. A jelentősebb poláros lipidjei a C20C20 származékai: foszfatidilglicerin, foszfatidilglicerin-foszfát-metil-észter, diglikozil-glicerin-diéter és szulfatált diglikozil-diéter. A ZJ206T törzsének a DNS-nek a G-C pár tartalma 62.2±0.8 mol%.
Komplex agaragar közegben növesztett telepei narancsvörös színűek, simák, kör alakúak és 1–2 mm átmérőjűek. A telepei képesek növekedni 1.0-4.8 M NaCl koncentráció mellett, optimális növekedés 2,2-3,4 M között van. De a telített nátrium-klorid gátolja a növekedését folyékony közegben. Optimális pH 6.5-7.0, az optimális hőmérséklet pedig 42-45oC a növekedéséhez. Anaerob növekedésekor nitrátot nitritté redukálhat miközben gáz keletkezik.
A következő szubsztrátok támogatják a növekedését: glükóz, glicerin, mannóz, keményítő, maltóz, szacharóz, glutamát, alanin, ornitin, fumarát, malát, piruvát, szukcinát, és laktát. A növekedés nem hosszantartó arabinózon, laktózon, manniton, ramnózon, szorbiton, galaktóz, ribózon, xilózon, argininen, lizinen, aszpartáton, glicinen, acetáton, propionáton, és citráton.
A következő anyagokra érzékeny: novobiocin, bacitracint, anizomicin, afidikoiin, és rifampicin. A következő anyagokra nem érzékeny: ampicillin, penicillin, kloramfenikol, eritromicin, neomicin, nalidixsav, nisztatin, tetraciklin, sztreptomicin, és kanamicin.
Továbbá képes indolt előállítani, hidrolizálni a zselatint, és a keményítőt, savat termelni glicerinből, maltózból, glükózból, fruktózból, és szacharózból, és előállítani hidrogén-szulfidot tioszulfátból.
Jegyzetek
Kategória:Archeafajok