2004-es FIDE-sakkvilágbajnoki döntő center|Rusztam Kaszimdzsanov|140px center|Michael Adams|140px Rusztam Kaszimdzsanov Michael Adams 4½ 3½
Élő-pontszáma: 2640(világranglista 54. helyezett)A FIDE 2004. júliusban kiadott ranglistája szerint Élő-pontszáma: 2738(világranglista 6. helyezett)
A 2004-es FIDE-sakkvilágbajnokság előmérkőzései egyenes kieséses (knockout) rendszerben zajlottak 2004. június 18. – július 13. között a líbiai Tripoliban. Moammer Kadhafi líbiai elnök megtiltotta az izraeli sportolók belépését az országba, tiltakozásul számos élversenyző, köztük a regnáló világbajnok, az ukrán Ruszlan Ponomarjov nem vett részt a versenyen.
A versenysorozat végén a döntőbe jutott két versenyző, az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov és az angol Michael Adams mérkőzött meg a világbajnoki címért. A nyolcjátszmásra tervezett mérkőzésen Kaszimdzsanov 4,5–3,5 arányban győzött, ezzel megszerezte a FIDE-világbajnoki címet.
A „Prágai Egyezmény” szerint a FIDE-világbajnoki cím védője és a világranglista 1. helyezettje (Garri Kaszparov) között párosmérkőzésre került volna sor, amelynek győztese a Professzionális Sakkszövetség (PCA) világbajnokával (a Vlagyimir Kramnyik és Lékó Péter közötti mérkőzés győztesével) játszott volna a címegyesítésért. A Kaszparov–Kaszimdzsanov-mérkőzésre soha nem került sor.
Előzmények 1993-ban a regnáló hivatalos világbajnok Garri Kaszparov a világbajnoki döntő előtt saját sportszövetséget alapított, a Professzionális Sakkozók Szövetségét (PCA), és annak keretén belül rendezte meg a „klasszikusnak” nevezett világbajnoki döntőt a világbajnokjelöltek versenyének győztesével, az angol Nigel Shorttal. A FIDE megfosztotta világbajnoki címétől és törölte ranglistájáról Kaszparovot és a PCA-hoz csatlakozó Nigel Shortot. A FIDE-sakkvilágbajnoki cím megszerzésére külön mérkőzést írt ki, majd ezt követően 1993-tól egészen 2006-ig, az úgynevezett „címegyesítő” mérkőzésig a sakkozás két világbajnokot tartott nyilván: a PCA által szervezett verseny világbajnokát, aki az úgynevezett „klasszikus sakkvilágbajnoki” címet viselte, valamint a FIDE sakkvilágbajnokát.
A sakkvilágbajnokságok lebonyolítási rendszere 1948–1998 között lényegében változatlan volt. A világbajnok párosmérkőzésre való kihívásának a jogát az szerezte meg, aki egy többlépcsős versenysorozat végén győztesként került ki. A versenysorozat zónaversenyekből, zónaközi versenyekből, majd a legjobb nyolc versenyző részvételével zajló, párosmérkőzéses formájú, világbajnokjelöltek versenyéből állt.
A FIDE-sakkvilágbajnokság 1998-tól kezdődően az addigi hagyományoktól eltérő formában került megrendezésre. A FIDE elnökének, Kirszan Iljumzsinovnak a javaslatára bevezették az egyenes kieséses, gyors lebonyolítású (knockout) rendszert, amelynek lényege, hogy az addigi hároméves ciklusonként zajlő világbajnokságot egy helyszínen és rövid idő alatt fejezzék be. Az első ilyen formában megrendezett világbajnokságon a világbajnoki cím védőjének, Anatolij Karpovnak csak a döntőben kellett mérkőznie, és miután rájátszásban legyőzte az indiai Visuvanádan Ánandot, sikerrel megvédte címét. A világbajnoknak ezt az előjogát szüntette meg az 1999-ben bevezetett új forma. Karpov ezzel nem értett egyet, és nem indult el a versenyen, így 1999-ben új világbajnoka lett a sportágnak Alekszandr Halifman személyében. A 2000-es FIDE-sakkvilágbajnokságon az indiai Visuvanádan Ánand, a 2002-es FIDE-sakkvilágbajnokságon az ukrán Ruszlan Ponomarjov szerezte meg a címet.
Az új világbajnoki rendszer Az 1998-ban bevezetett világbajnoki rendszer szerint az egyébként a zónaközi versenyen való indulásra jogosult résztvevők, valamint az Élő-pontszámuk alapján kimagasló erejű versenyzők, összesen legfeljebb 128-an, a tenisztornákról már ismert egyenes kieséses lebonyolítási rendszerben mérik össze erejüket. Az elődöntő és a döntő kivételével két hagyományos időbeosztású játszmát játszanak, ha annak eredménye döntetlen, akkor először két-két rapidjátszmát, majd ha ezek után is döntetlen az eredmény, akkor egyre rövidülő idejű játszmák során dől el a győztes személye. Az elődöntőben négy, a döntőben nyolc játszma az alap, ezután következett pontegyenlőség esetén a rájátszás.
A két hagyományos időbeosztású játszmára egy-egy napot, a rájátszásokra, azaz a rapid- és a villámsakkjátszmákra összesen további egy napot szánnak. Ennek megfelelően a verseny egy fordulója három napot igényel, és a 128-as főtábla összesen hét fordulója 21 nap alatt (esetleg közben 1-2 pihenőnap beiktatásával) megrendezhető. Ezzel a gyorsított lebonyolítási formával lehetővé vált, hogy évente rendezzenek világbajnokságot.
A 2004-es FIDE-világbajnokság A kvalifikáció A 2004-es FIDE-sakkvilágbajnokságon való részvételhez az alábbi eredményekkel lehetett kvalifikációt szerezni: A 2002-es FIDE-sakkvilágbajnokság négy elődöntőse: Ruszlan Ponomarjov, Vaszil Ivancsuk, Visuvanádan Ánand és Peter Szvidler (közülük azonban csak Ivancsuk vett részt a versenyen); A FIDE-világranglista legmagasabb Élő-pontszámú versenyzői;A 2003. július és 2004. január közötti átlagos Élő-pontszámot figyelembe véve. A kontinentális bajnokságokon, valamint zónaversenyeken kvalifikációt szerző versenyzők; A FIDE-elnök szabadkártyásai.
A lemondások miatt a felszabaduló helyekre a világranglista szerinti sorrendben következő versenyzők kerültek meghívásra.
A zónaversenyek A zónaversenyekről részletesebb információ a mark-weeks.com honlapon található.
1.0. zóna Batumi (Grúzia) – Európa-bajnokság (2002)
Az európai 1.0. zóna versenyének számító 3. egyéni sakk-Európa-bajnokságot 2002. június 11–27. között játszották a grúziai Batumiban. A 13 fordulós svájci rendszerben megrendezett versenyen a bajnoki címet a lengyel Bartlomiej Macieja szerezte meg.
1.0. zóna Silivri (Törökország) – Európa-bajnokság (2003)
Az európai 1.0. zóna versenyének számító 4. egyéni sakk-Európa-bajnokságot 2003. május 30. – június 14. között játszották a törökországi Silivriben. A 207 induló versenyző közötti 13 fordulós svájci rendszerben megrendezett versenyen a bajnoki címet a grúz Azmaiparasvili szerezte meg. A világbajnokságra a legalább 8 pontot elért első 46 versenyző szerzett kvalifikációt.
2.0. zóna Buenos Aires (Argentína) – Pán-amerikai kontinentális bajnokság Az amerikai kontinens bajnokságát 2003. augusztus 16–30. között Buenos Airesben rendezték. A 11 fordulós svájci rendszerű versenyről heten szerezhettek kvalifikációt a világbajnokságra. A győzelmet holtversenyben az amerikai Alexander Goldin és a brazil Giovanni Vescoli szerezte meg, mögöttük hatan végeztek holtversenyben. Mivel közülük a kanadai Pascal Charbonneau korábban már kvalifikációt szerzett, ezért a 8 pontos versenyzők mind továbbjutottak a világbajnokságra.
2.1. zóna Seattle (USA) – USA-bajnokság A 2003. január 9–18. között rendezett USA-bajnokság egyben zónaverseny volt, amelyről egy versenyző szerezhetett kvalifikációt a világbajnokságra. A 9 fordulós svájci rendszerű verseny végén a győzelmet Alexander Sabalov szerezte meg.
2.2. zóna Richmond (Kanada) – Kanada-bajnokság A 2003. március 21. – április 2. között megrendezett Kanada-bajnokság egyben zónaversenynek számított. A versenyen indult 36 versenyző 11 fordulós svájci rendszerű versenyen döntött a továbbjutást jelentő első hely sorsáról. Az élen holtverseny alakult ki Pascal Charbonneau és Kevin Spraggett között. A rájátszás után a kvalifikációt végül Charbonneau-nak sikerült kiharcolnia.
2.3. zóna Guayaquil (Ecuador) A Guayaquilben 2003. október 6–13. között 12 versenyző részvételével rendezett körmérkőzéses versenyről ketten szerezhettek kvalifikációt a világbajnokságra. Ez alapján a holtversenyben első helyen végzett két játékos, a kubai Leinier Dominguez és a Costa Rica-i Alejandro Ramírez jutott ki.
2.4. zóna Sao Paolo (Brazília) A Sao Paolóban rendezett zónaversenyről két versenyző szerezhetett kvalifikációt a világbajnokságra. A 2003. szeptember 9–26. között rendezett versenyről ez két brazil versenyzőnek, Darcy Limeznek és Rafael Leitaónak sikerült.
2.5. zóna Asunción (Paraguay) A 2003. szeptember 14–23. között rendezett zónaversenyről két versenyző juthatott tovább a világbajnokságra. Két argentin versenyző szerezte meg a kvalifikációt: Ruben Felgaer és Daniel Campora.
3.0 zóna Doha (Qatar) – Ázsia bajnoksága A 2003. február 21. – március 3. között rendezett Ázsia egyéni kontinensbajnoksága a világbajnokság zónaversenyének számított. A 11 fordulós svájci rendszerű tornán az aranyérmet az indiai Krishnan Sasikiran szerezte meg.
3.1a. zóna Dubaj (Egyesült Arab Emírségek) Az egyik ázsiai zóna versenyét 2003. október 6–12. között Dubajban rendezték. A 9 fordulós svájci rendszerű versenyen az iráni Morteza Mahjoob szerezte meg az első helyet és a kvalifikációt a világbajnokságra.
3.1b. zóna Dhaka (Bangla Desh) A másik ázsiai zónaversenyt Dhakában rendezték 2003. október–novemberben. A 12 résztvevő körmérkőzéséből az indiai Ganguly került ki győztesen.
3.2.a. zóna Ho Si Minh-város (Vietnam) A zóna versenyére Ho Si Minh-városban került sor 2003. június 23–30. között, amelyről ketten szerezhettek kvalifikációt a világbajnokságra. A 9 fordulós svájci rendszerű versenyt meglepetésre a nemzetközi cím nélküli Fülöp-szigeteki Ronald Dableo nyerte. A másik továbbjutó rájátszás után az ugyancsak Fülöp-szigeteki Marc Paragua lett.
3.2.b. zóna Fiji (Óceánia) Az óceániai zóna versenyének Fiji adott otthont 2002. május 6–11. között. A győzelmet az ausztrál Darryl Johansen szerezte meg, így ő jutott be a világbajnokság mezőnyébe.
3.3. zóna Yongchuan (Kína) A 2003. július 11–23. között rendezett kínai zónaversenyről az első két helyezett, Pu Hsziang-cse és Ni Hua kvalifikálta magát a világbajnokságra.
3.4. zóna Pavlodar (Kazahsztán) A kelet-ázsiai zóna versenyének a kazahsztáni Pavlodar adott otthont 2003. szeptemberben. A versenyt a kazah Pavel Kotsur nyerte honfitársa, Jevgenyij Vlagyimirov és az üzbég Shukhrat Safin előtt. Ők hárman vehettek részt a világbajnokságon.
4.0. zóna Abuja (Nigéria) Afrika kontinensbajnoksága egyútta a világbajnokság zónaversenyének számított. A versenyre 2003. október 10–17. között került sor. A 9 fordulós svájci rendszerű versenyt az egyiptomi Essam El Gindi nyerte.
4.1. zóna Zeralda (Algéria) Az afrikai zóna versenyét, amelyet 2003. májusban az algériai Zeraldában rendeztek, a marokkói Mohamed Tissir nyerte.
A résztvevők A versenyen az izraeli sportolók iránti szolidaritásból nem vett részt több élversenyző, többek között a regnáló világbajnok Ruszlan Ponomarjov sem. A világranglista első tíz helyezettjéből például csak ketten indultak el (a rajtlistán még szereplő Morozevics sem jelent meg a versenyen). Nem nevezett a konkurens sakkszövetség, a PCA által szervezett klasszikus világbajnokság címviselője Vlagyimir Kramnyik és a vele párosmérkőzést játszó Lékó Péter, valamint az exvilágbajnok Garri Kaszparov.
A rajtlistát, amely az Élő-pontszámok szerint lett meghatározva, 2004. májusban publikálták a FIDE kiadott ranglistája alapján. A versenyzők nemzetközi nagymesterek, kivéve, akinél szerepel az IM (nemzetközi mester) vagy az FM (FIDE-mester) minősítés.
Morozevics, Milov, Shurman és Hjartarson nem jelent meg a versenyen.
A versenyen alkalmazott szabályok